Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

555. országos ülés 1914- Julius 15-én, szerdán. 285 annál kisebb az illeték emelkedése, 200.000 K-án felül pedig elérjük az értékhatárt, a 26 K-át, melyen trü már az illeték nem emelkedik. Polónyi Géza : Itt a bankokról van szó, kérem, a bankokat pedig nem szabad bántani. (Derültség a baloldalon.) Farkas Pál : Dehogy nem ! Kun Béla: Ha mindezeket tekintetbe veszszük, akkor lehetetlen elzárkóznunk annak megállapításától, hogy nagyon nagy pereknél, a százezer koronás pereknél, melyek pedig nemcsak 26 koronát, hanem 54, meg 104 koronát;'sőt tízszer annyit is elbírnának, azért nem emelkedik az illeték a valódi fokozatosság arányában, mert ezekkel a nagybankokkal hol közvetlenül, hol közvetve az államhatalom intézői összeköttetésben állanak (Ugy van ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) és akkor kényelmetlen helyzetbe jönnének az államhatalom intézői, az államhatalom gyakorlói. Ezt a kényelmetlen helyzetet pedig ki akarják kerülni és azért hárítanak mindent azokra a kis exisztenoziákra, mert azok sirhatnak, azok panaszol kodhatnak a vidéken, de az államhatalom elvételébe vagy az államhatalom gyakorlásának kényelmetlenné tevésébe nem folyhatnak be ugy, mint ahogy a nagybankok, mint a nagy tőkepénzesek, akik szinte szerves összefüggésben állanak az államhatalom fő intéző köreivel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalolialon.) Ha a szegényjogon való perlést nézzük, látjuk, hogy az uj törvényjavaslat is beleesik abba a hibába, amelyben a régi törvény leledzik. A javaslat szerint ugyanis szegényjogon csak az jjerelhet, akiről a hatóság megállapította, hogy sem birtok, sem tőkepénz, sem munkálkodás, sem szolgálata révén a helyben szokásos közönséges napszámnál nagyobb jövedelme nincs. Szocziális szempontból ebbe a 75. §-ba feltétlenül felveendő lenne az, hogy a helyi hatóság a szegénységi bizonyítvány kiállítása alkalmával lelkiismeretesen köteles igazolni azt is, hogy az, akinek részére a szegénységi bizonyítványt kiadja, hány tagú család eltartásáról gondoskodik. Vagyis más szóval: a szegényjogon való perelhetés nézetem szerint mindazoknak megengedendő volna, akik bár a helyben szokásos közönséges napszámnál nagyobb jövedelmet húznak, vagy annál nagyobb keresetük van, azonban ebből a jövedelemből vagy keresetből oly nagy számú, oly nagy kiadásokat igénylő családnak eltartásáról gondoskodnak, amely családnak csak egy közönséges napszámos életviszonyaihoz mérten való eltartása is saját személyükre fordítható jövedelmüket a közönséges napszám erejéig vagy még azontúl is csökkenti. Ezt megmagyarázzák a következők. Vegyünk pl. egy kisbirtokos családot, amelynek évi jövedelme 1500 korona, vagy vegyük egy kisiparosnak, avagy egy gyári- munkásnak, vagy akár egy kis hivatalnoknak a családját, A helyben szokásos napszámot vegyük 4 koronának. Az évi jövedelemnek tehát 1460 K-nak volna szabad lennie ahhoz, hogy az illető kisember szegényjogon perelhessen. Úgyde, annak a kis gazdának, vagy kisiparosnak, gyári munkásnak vagy kishivatalnoknak 1500 K jövedelme már 40 K-val több és ennek folytán elüttetik a szegényjogon való perelhetés jogától. Tegyük fel, hogy ennek a peres félnek 4—5 vagy több gyermeke is van, vagy keresetképtelen szülei avagy nagyszülei vannak, akiknek eltartásáról nemcsak szív szerint, hanem törvény szerint is köteles, de kénytelen is gondoskodni. Itt a hatóságoknak nemcsak azt kellene igazolniuk, hegy mennyi családtagot köteles eltartani és kiknek eltartásáról köteles gondoskodni, hanem azt is, hogy valóságban kiket tart el az a kisember. Nem óriási igazságtalanság-e ez tehát, kérdezem, hogy egy ilyen sokszoros családfentartót, azért, mert évi jövedelme a közönséges napszámból egyesitett jövedelemnél évente, mondjuk 40 K-val több, elzárunk a szegényjogon való perelhetéstől, más szóval a bélyegfeljegyzés kedvezményétől pl. akkor, amikor az a per, mondjuk, esetleg egy örökségi per, talán egész exisztencziáját, egész létérdekét biztosítja annak az egész családnak 1 (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A szegénységi bizonyítványok kiállításának joga a helyi hatóság kezében van ; a községi elöljáróságnak illetőleg rendőrkapitánynak kezében a bizonyítványok kiadása megtagadásának, vagy a szegényjog fennállásának vitássága esetén az alispán, városi tanács, végső fokon pedig a közigazgatási bíróság határozata volna az irányadó. Épen azért nem tartom helyesnek, sőt érthetetlennek tartom az indokolásnak azt a részét, amely a pénzügyigazgatóság és a pénzügyminister illetékességét azért akarja törvénybe iktatni ezeknél az ügyeknél, mert ez ténykérdés, amelynek soronkivül való elintézése szükséges. Ismerjük ezt a soronkivüli elintézést, hogy nagyon sokszor a pénzügyigazgatóságnál és a pénzügyministernél való soronkivüli elintézés hat hónaptól a beláthatatlan időkig szokott tartani. Itt végső fokon az elintézést feltétlenül a független bíróságnak, a közigazgatási bíróságnak kezébe kellene adnia s hogyha ez máskép nem lehet, hogyha ennek a bíróságnak számára ez sok munkát jelentene, akkor tessék szaporítani a közigazgatási bíráknak számát. (Igaz ! Ugy van ! baljelől.) A tehertöbbletet ennek a révén szívesen elviseli az ország, szívesen elviseli az adózó kispolgárság, mert ennek ellenértékeképen hozzájut az ideális igazsághoz, hozzájut a jogkereső fél a maga igazának olyan megtalálásához, amelyet a fennálló törvények szerint szebben és tökéletesebben nem is kívánhat, mint ahogy a közigazgatási bíróságtól megkapja, mely mindig hivatásának teljes magaslatán állott, ugy hisszük, hogy fog állani a jövőben is. Ami most már az ügyvéd felelősségét az illetékeknél illeti, ez a javaslat feltétlenül arra irányul, hegy az ügyvéd helyzetét megnehezítse. Jól mondotta Benedek János t. képviselőtársam, hogy az ügyvédi diploma az egyik ember kezében koldusszabadalcm, a másik ember kezében pedig zsivány, szabadalom. Mert az az ügyvéd, aki csak az alkal-