Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-555

276 555i országos ülés 19lí a tárgytól, nem arról beszélt, amiről itt voltaképen BZÓ van. Azonban hogyha el is fogadjuk azt, hogy 6 mégis hozzászólt a kérdéshez, tehát megtörte a jeget, kérdem, hol vannak a munkapárti képviselők, akik máskor, amikor az ellenzék nincs a házban, nagy legények az arra való hivatkozásban, hogy nem tudnak vitát provokálni, mert nincs, aki velük szemben ellenvéleményt, nyilvánítana. Azonositják-e magukat az igazságügyminister ur tegnapi beszédével, amelyben agybafőbe dicsérte a javaslatot vagy nem ? (Felkiáltások jobbfelöl: Igen!) Leszek bátor tovább szőni a fonalat éppen azon közbeszólásnál fogva, hogy azonosítják magukat, mert az önök hivatalt:s lapja, amelyből idézetet olvasott fel Sághy Gyula t. képviselőtársam, az önök nevelő dajkája, az >>Az Ujság« agyiba-főbe verte a javaslatot és kimutatta, hogy az a kis exisztencziák létérdekei ellen van. A minister ur pedig a javaslatot agyba-főbe dicsérte. Melyik véleménynyel azonosítják tehát magukat % (Felkiáltások jóbbjelől: A ministerével!) A minister beszédét megtapsolták önök és amikor Sághy Gyula az »Az Ujság« czikkét felolvasta, azt sem helytelenítették, ahhoz is hozzájárultak. Igazán ugy vannak önök, mint Pókayné abban a híres költeményben, nem tudják : melyiket szeressem, melyiket temessem. Hallgatnak és a saját véleményüket a levegőben hagyják lógni, mint Mahomed koporsóját, és, t. képviselőház, igy csúfolják meg a parlamentarizmust. Mert ha önök között vannak ol}*anok, akik nem értenek egyet az ezen javaslat által a népre rótt súlyos terhekkel, akkor azoknak fel kellene szólalniok, el kellene mondaniok ellenvéleményüket vagy pedig tiltakozniok kellene annak az Az Újságnak czikkei ellen, mely máskor mindenben az önök politikáját folytatja, az önök szekerét tolja, ennél a javaslatnál azonban nyíltan megírta, hogy »ha az állam keresetforrást csinált magának az igazságszolgáltatásból, iparkodjék arról minél kevesebbet beszélni, hagyja meg ósdi, meggyökeresedett anomália gyanánt, de ne domborítsa ki annak keresetforrási jellegét és ne forditsa annak élét az igazságszolgáltatás ellen. (Igaz! Ugy van! baljelől.) Nos hát, t. képviselőház, még az önök szerinti korcs parlamentarizmus mellett is feltétlenül. . . Elnök: A képviselő urat ezen kifejezésért rendreutasítom. (Helyeslés jóbbjelől.) Gr. Batthyány Pái : Az igazat sem szabad megmondani ? Elnök: Gróf Batthyány Pál képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobhfelől. Felkiáltások a baloldalon: Na! Na!) Csendet kérek, t. képviselőház. Kun Béla: . .. feltétlenül szükség volna arra, hogy bírálják ezt a javaslatot itt a képviselőházban és bebizonyítsák előttünk, hegy amit megszavaznak, azt csakugyan az érvek erejénél fogva szavazzák meg, s azt önök csakugyan vallják, hiszik és mint meggj'őződést hirdetik is. (Igaz! Julius 15-én, szerdán. Ugy van 1 balfelol.) Erről azonban nem hallottunk semmit és egyáltalában, amikor a nép terhének emeléséről van szó, ezzel önök sohasem állanak a nép elé. (Ugy van ! baljelöl.) Nem tartanak beszámolókat, vagy ha tartanak is, nem az Isten szabad ege alatt, hanem csak zárt körben megfelelő segédlettel tartják. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nincs kezük a nagy nép-egy*etemlegesség benső világának, vérkeringésének ütőerén és ezt a javaslatot is, mikor ide hozták a ház elé. számítottak arra, hogy távol fog maradni innen az ellenzék, melyet önök a képviselői immunitásnak sokszor való megsértésével a házból karhatalommal eltávolítottak s melynek épen ebből kifolyólag erkölcsi és alkotmányos joga van ahhoz, — anélkül, hogy a kötelességmulasztás vádjával lenne illethető — hogy ne jelenjék itt meg. (Igaz ! ügy van ! balfelöl.) önök tehát azt hitték, hogy az ellenzék nem fog megjelenni a javaslat tárgyalásán, s hogy* ennek következtében a javaslatot — bizonyítja ezt az is, hogy egyáltalában nem szólalnak fel — csak ugy ripsz-rapsz, mint a magyar ember németül mondja ein-zwei-ra áttovábbithatják a munkapárti halhatatlanság birodalmába, amelynek Tisza István jóvoltából jelenleg Balogh Jenő és ujabban Teleszky János minister urak a szapora észjárású arkangyalai. (Derültség balfelol.) Ez volt az önök számítása más törvényejavaslatoknál is. így csinálták a többi törvényeket is, ellenőrzés hiányában (Igaz ! ügy van ! bálfelöl.) és saját tagjaik »ne láss, ne hallj« elméletében volt az önök reménykedése. (Ugy van! balfelol.) Nem más ez, t. képviselőház, mint egy lepel alatti vakondok politika, amely kerüli a világosságot (Ugy van! balfelol.) és amelynek épen abban van az elbizakodottsága és abban van az ereje, hegy a világosság sugarai nem hatnak reá. Mikor azonban, mint ennél a törvényjavaslatnál is, az ellenzék az érvek világosságának sugarait rávetiti erre a pclitikára, rögtön megszűnik annak ereje, nyomban le van az leplezve, és az önök legújabb illeték- és adófelemelési tervezete csupaszon, a maga rideg meztelenségében áll a nemzet Ítélőszéke előtt, amit nem tud többé báránybőrbe öltöztetni a ministerelnök Igazmondó újságja sem, melyet — bizonyára nagy* népszerűsége és közkedveltsége okából — az állami tanítók hivatalból, a trafikesek pedig a finánezok közreműködésével megállapított példányszám eladásának kötelezettsége mellett terjesztenek a vidéken, (Igaz ! Ugy van ! Derültség balfelol.) Tisza István, az igazságügyminister, a pénzügyminister és az ő nemzetmegváltó gondolataiknak dicsőségére. A megfogott olvasók azonban sajnálattal nélkülözik a munkatársak között az ez idő szerint még szerepet játszó Lukács László t. barátot. . . (Elnök csenget. Zaj a baloldalon.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hegy most nem az »Igazmondó«-t tárgyaljuk, hanem az illetékekről szóló törvényjavaslatot.