Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

5$4. országos ütés Í9U Julius ik-én, kedden. Ő75 ges. Ez kiegészítésre szorul, mert esetleg, mondjuk, midőn végrehajtási stádiumba kerül a dolog, vagy a felsőbírósághoz megy az ítélet, ezt a hiányt nem veszik ott észre, vagy ha észreveszik is, nem intézkedhetik a biróság. Ha én akkor ezt észrevéve beadok a bíró­sághoz egy kérvényt oly czélból, hogy az a toll­hiba kijavíttassák, tehát hogy az ítélet a biró­ság hibájából elkövetett mulasztás következté­ben kiegészíttessék, akkor is tartozom én a határozati bélyeget leróni? (Felkiáltások jobb­felöl : Dehogy!} Ugyebár hogy nem: ezt mondja a pénzügyminister ur is. Méltóztassék tehát akkor intézkedni aziránt, hogy ez is bele­jöjjön a törvényjavaslatba. (Helyeslés balfelül.) Teleszky János pénzügyminister: Benne van! Egry Béla: Mert csak előbbi kijelentésemre alludálhatok, hogy az a fináncz vagy iroda­kezelői közeg szinte ragaszkodni t fog a törvény szövegéhez és felveszi a leletet. És ha utóbb le is irják azt, nekem mindenesetre munkát okoz­tak, szükségessé tették, hogy appelláljak és eljár­jak ellene. (TJgy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Rendkívül súlyosnak és sérelmesnek talá­lom a 13. §-nak azt az intézkedését is, hogy válóperekben kétszer kell Ítéleti illetéket leróni az ideiglenes elválást és a végleges elválást ki­mondó határozat után. Ha válókeresetet adok be, mi a czélom ? Ugyebár az, hogy elválaszsza­nak attól, aki ellen beadtam a keresetet? Ha már most nem. forog fenn a házassági törvényben meglévő olyan ok, amelynek alapján a biróság mindjárt kimondhatná a végleges elválást, mint pl. 80. §-nak a) pontja alapján, hanem csak bizonyos időre asztaltól és ágytól való elválást moncl ki, hogyan jövök én abba a helyzetbe, hogy ón azért, mivel válni kívánok, kétszer fizes­sek a válóperben ítéleti bélyeget ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez eddig sem volt igy ez való­ságos megsarczolása, megzsarolása annak a fél­nek, aki a válókeresetet beadja. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Rendkívül súlyosnak tartom, t. ház, hogy az egyezségek alkalmával az egyezségi bélyegbe nem lesz beszámítva az illető okmány bélyege, amelynek alapján az egyezséget kötötték. Az eddigi, gyakorlat az volt, hogy ha adóslevelet, kötelezvényt vagy más ilynemű iratot pereltem és annak alapján a féllel egyezséget kötöttem, akkor a biró konstatálta az eredetinek felmuta­tása után, hogy az szabályszerűen bélyeggel van ellátva és az egyezségi bélyeg lerovásánál ezt a bélyeget betudták, ami a jelen esetben elesik. De még sérelmesebbnek találom azt, hogy egyezség esetén nekem nem az egyezségi, hanem a kereseti összeg után kell lerónom az illetéket. Számtalan esetben megtörténik, pl. örökösödési perekben, amint majd példával is fogom illusz­trálni, hogy keresetet indítanak és a tárgyalás folyamán igazolja a fél, hogy ő vagy jogelődje engedményezés következtében a követelés egyik KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxv. KÖTET. részét kifizette és nem tartozik, mondjuk, 10.000 K-val, hanem csak 5000 K-val; tehát én effektive csak 5000 K-hoz jutok és mégis 10.000 K után kell lerónom az egyezségi bélye­get, ami nagy igazságtalanság és jogtalanság. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Hogy példával illusztráljam az igen t. pénzügyminister urnak, hogy ilyen esetek bekö­vetkezhetnek, itt van a kezemben egy örökösö­dési per, (Halljuk! Halljuk! bálfel öl) amelyet a fiuk indítottak az apjuk ellen anyjuk örök­részét illetőleg közszerzemény czimén. Ebben a keresetben 103.900 K ingó és ingatlanv agyont, mutatnak ki papiroson. A tárgyalás folyamán, a perbeszédek váltása után kitűnt az, hogy a felperesek olyan háromnegyed telket vettek be. amelyet ők 68.000 K-ra értékeltek és amely nem képezett közszerzeményi vagyont, hanem ági vagyonát képezte az apának. Ez kitűnvén, igen természetes, hogy a biróság az ági vagyonból keletkezett vagyon erejéig, vagyis 68.000 K ér­ték feléig el fogja őket utasítani a keresettel. Már most az a felperes, aki tévedésből, vagy nem tudva azt, hogy hogyan áll a dolog, 103.000 K felét igényli törvényes öröklés, ille­tőleg közszerzemény czimén, hogyan jön hozzá, hogy akkor, amikor neki megállapíttatik 8 vagy 12.000 K, hogy az egész 33.233 K után rójja le az ítéleti illetéket ? En azt hiszem, hogy a pénz­ügyminister ár maga is be fogja látni, hogy ez milyen rendkívül igazságtalan adóteher és talán még segíteni fog rajta. De itt van pl., hogy egyebet ne említsek, egy, köteles rész iránt indított per, amelyre vonatkozólag ismét a kezemben van az akta. A keresetet megindítja a felperes anélkül, hogy a hagyatéki eljárás be volna fejezve. Kötelesrész czimén keresi 3500 és egy­néhány koronának a reá eső részét. A köz­jegyző előtti hagyatéki tárgyalásnál kisült, hogy a takarókpénztárban készpénzben elhelyezett összegeket az örökhagyó már felélte, azok tehát hagyaték tárgyát nem képezik és a felek köl­csönös érintkezéséből megállapították azt, hogy a hagyaték nem 3500 K, hanem csak 1500 K értéket képvisel, tehát felperes kötelesrész czimén — miután három örökös van — az 1500 K-nak csak egyharmadát igényelheti. Már most, engedelmet kérek, ha ezt a keresetet a fél az uj bélyeg- és illetéktörvény életbeléptetése után adja be, hogy jön ő ahhoz, hogy kötelesrész megítélése czimén az egész hagyatéki értékből reá eső rész után fizesse meg az illetéket, ami­kor nem lesz neki annyi megítélve, mint ameny­nyire a keresetet tényleg megindította? (Zaj a baloldalán. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) T. kéjrviselőház! Még csak egy dologra akarok rátérni, (Halljuk! Halljuk!) nevezete­sen a törvényjavaslat 55. §-ára, amely rendkivül erősen sújtja az ügyvédeket, mert elsősorban őket teszi felelőssé a le nem rótt bélyegért s elsősorban ők kapják nyakukba a vétlen mu­35

Next

/
Thumbnails
Contents