Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-554
264 554. országos ülés Í9íí Julius 14-én, kedden. mesén elvégezheti, hanem gondoskodnia kell egy biróhelyettesröl is, talán egy másik járásbiróról, vagy albiróról. Azután ott vannak az adminisztratív ügyek, az elnöki ügyiratok, amelyek oda kerülnek és amelyeket azonnal fel kell dolgozni, ott van szükségszerüleg egy nagy adminisztratív apparátus, írnokok, dijnokok és egyéb leirók, kiadók stb. így azután olyan nagy költségtöbblet merül fel, amelynek akkor, ha a fenálló nagyobb bíróságnál csak egy emberrel szaporítjuk is a személyzeti létszámot, elejét tudjuk venni. Előáll azután a dologi kiadásoknak nagy terhe is, uj helyiségek építése, azoknak fűtése, világítása. Elismerem, hogy ilyenkor nagy versenyfutás indul meg a községek részéről és per licitando azonnal felajánlanak minden lehetőt és lehetetlent. De ne méltóztassanak megfeledkezni arról, hogy ilyen erőszakolt vállalkozások azután visszahatnak az illető községnek pénzügyi viszonyaira. Aki ismeri a községek háztartását, — és az igen t. pénzügyminister ur bizonyára jól ismeri — az tudja, hogy ezek a községek 70—100, 125, 150, 200 és még magasabb pótadókkal küzdenek, de ilyenkor megerőltetik magukat ós minden gondolkodás és megfontolás nélkül, ideális vágyaktól, mondhatnám, kaszinói ambiczióktól vezettetve, hogy a község intelligencziáit szaporítsák, meg az idegenforgalmat* emeljék, olyan áldozatokat hoznak, amelyek elviselésére 'azután nem képesek. Méltóztassék tehát elhinni, igen tisztelt igazságügyminister ur, hogy akkor, mikor efféle kívánságok érvényesülnek, igen ritka esetekben van veszélyben a haza, sőt igen ritka esetben van vészéiben a választókerület is. Ilyenkor inkább bizonyos tiszteletreméltó egyéni érdekek érvényesülnek; azért tiszteletreméltóak, mert hiszen elismerem, hogy ezek bizonyos mértékig a közérdekkel a vélt és jóhiszeműen annak hitt közérdekkel megegyeznek. A negyedik indok, amelyet az igen tisztelt pénzügy minist er ur a törvényjavaslat indokolásában felhozott, méltóztassanak megengedni, a lehető legszerencsétlenebb. Azt mondja az igen tisztelt pénzügyminister ur, hogy a bélyegeknek és illetékeknek ezt az emelését az államháztartás egyéb szükségletei teszik indokolttá, vagyis az igen tisztelt pénzügyminister ur ezzel a jövedelemmel az államháztartás egyéb deficzitjét óhajtja fedezni. Ez az állítás így szinte merésznek hangzik és épen azért tartozom ezen kijelentésemnek bizonyításával is. (Halljuk ! Halljuk !) Az igen tisztelt pénzügyminister ur a törvényjavaslat indokolásának 35. oldalán az utolsó sorban és a 36. oldalon szószerint a következőket mondja (olvassa) : »A javaslat a jelenleg érvényben levő illetéktételek mérsékelt emelését czélozza, mert az igazságügyi reformok keresztülvitele s minden más téren felmerülő fokozott szükségletek s a kincstárral szemben minden részről támasztott igények kielégítése olyan óriási terhet ró a kincstárra, hogy azok« — tehát ezen az államháztartással szemben támasztott összes igények — ^ellensúlyozása czéljából elengedhetetlen kötelességünk az államkincstár bevételi forrásainak jobb kihasználására és a bevételek mérsékelt fokozására törekedni«. T. ház ! Ezt az állítást semmi körülmények között igazoltnak el nem fogadjuk. Az is anomália, amire Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam ma délelőtti beszédében rámutatott, hogy az igazságszolgáltatás eddigi jövedelmei is lényegesen túlhaladják már azokat a kiadásokat, amelyeket az igazságszolgáltatás igényel és igy a jövedelemtöbblet más államháztartási ozélokra fordittatik. Ha már most elismerem azt, hogy mi az uj perrendtartással az igazságszolgáltatásnak egy tökéletesebb, — és ezt is elismerem bizonyos mértékig — hogy költségesebb intézményét is biztosítottuk, ámde ha az igazságszolgáltatásnak eddigi jövedelmeiből ez a költségtöbblet fedezetet és pedig teljes és busás fedezetet nyer, akkor nem indokolt a felemelés. (Helyeslés a szélsőbahldalon.) Nekem nincs jogom azt mondani az állampolgárnak, hogy én olyannak tartom az igazságszolgáltatást, mint bármely más portékának az árusítását, és ha nekem az a portéka többe kerül, akkor többet fogok követelni érte. (Ugy van! balfelóí.) Nekem teljes jogom van mint államrxűgárnak arra, hogy a lehető legtökéletesebb igazszágszolgáltatást kapjam meg; az igazság pedig csak egy ; itt alkunak nincs helye és ha az állam nekem igazságot szolgáltat, akkor tényleg kell, hogy igazságot és ne igazságtalanságot szolgáltasson. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Es ha ennek költségei teljes fedezetet nyertek az eddigi bevételekből, akkor nem igényelhetnek többletköltséget azon a czimen, mert azt adják meg az állampolgárnak, amit követelni elemi joga és amelynek megadása első alapfeltétele és kötelessége az államnak. (Ugy van ! balfelóí.) De annál inkább áll ez, t. ház, akkor, amikor ez a jövedelemtöbblet, amelyet most elérni óhajt az igen tisztelt pénzügyminister ur, viszont önmagában lényegesen túlhaladja azt a költségtöbbletet, amely előáll ennek az igazságszolgáltatásnak a mostani uj eljárás szerint való tökéletesbitésével. (Ugy van ! a szélsőbahldalon.) Ez tehát, ugy látszik, nem egy szükségszerű eredménye és kifolyása az uj perrendtartásnak. Ez igen jó volt arra, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur, mint élelmes finánczember felhasználja a kínálkozó, kedvező alkalmat és kerülő utón emelje az adót ott, ahol egyenes adóemeléssel előállani nem mert, vagy nem akart. Még egy indoka van, t. képviselőház, az igen t. pénzügyminister ur jelentésének és ő nem fogja rossz néven venni, ha az iránta érzett teljes tiszteletem mellett is kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy én ezt az indokot nem vehetem komolyan. Ez az indok pedig az, hogy a bélyegilletékek • felemelése a perlekedési kedvet lohasztani fogja.
