Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

55b. országos ülés 1914 Julius 14-én, kedden. 261 jeszszék a ház asztalára, mint ezt a javaslatot. (Taps balfelől.) Mi, akik a gazdasági válságok közepén élünk és látjuk a kis exisztencziák tönkremenését, (ügy van ! balfelől.) látjuk a pénzkrizist, a bankokrácziát és ennek szükkcblüségét, vártuk, hogy ezen kis exisztencziák segélyére jönnek előbb, mintsem hogy ezen illetékekkel rakjanak terhet a nép vállára. (ügy van ! TJgy van ! balfelől.) Nem akarok visszaélni a ház türelmével, de rá kell itt még mutatnom arra, hogy, bár nem a mai korba való, a katholikus papság jjárbérügye, ez szintén . . . Elnök (csenget): Kénytelen vagyok a képviselő urat másodszor is figyelmeztetni, hogy méltóztassék a tárgynál maradni. Azt hiszem, a képviselő ur és az egész ház elismeri, hogy az elnökség a lehető legliberálisabban kezeli a házszabályokat. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás balfelől.) Csendet kérek ! Semmiféle kísérletet nem tett az elnökség arra, hogy a vitát rövidítse. Azonban azt az igen t. kéjrviselő urnak is be kell látnia, hogy valamely javaslatnak nem időszerűsége czimén nem lehet itt egészen más tárgyakat hozni fel, s azokat fejtegetni, mert hiszen akkor a házszabályoknak az az intézkedése, hogy a szónoknak a tárgynál kell maradnia, merőben illuzóriussá válnék. A ház napirendjére a törvénykezési illetékről szóló javaslat van kitűzve, a képviselő ur tehát csak ehhez a tárgyhoz szólhat. (Helyeslés jobbfelől.) Frey János: T. képviselőház ! Az elnök ur intézkedése előtt meghajlok. És tekintettel arra, hogy én az általános vitában szólalván fel, a javaslat egyes paragrafusait nem kívántam megvitatni, esak általános szempontból kívántam hozzászólni és pedig két szempontból, t. i. társadalomtudományi szempontból, — röviden, amint tetszett látni — azután az időszerűség szempontjából ; és miután beszédem anyagát még nem merítettem ki, de aggodalmaimat részben előadtam ; előadtam, miért nem tartom helyesnek ezen javaslatot társadalomtudományi szenrpontból és előadtam, miért nem tartom időszerűnek — befejezem beszédemet. Nem fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Ki a következő szónok? Szepesházy Imre jegyző: Kelemen Samu! Kelemen Samu : T. képviselőház ! Anélkül, hogy ezen a ponton polémiába kívánnék bocsátkozni, kiemelem, hogy a magam részéről is a törvénykezési és bélyegilletékek lerovásának módosítását a törvénykezési rendtartás módosítása szükséges velejárójának tartom. A dolog természete hozza magával, hogy ha uj polgári törvénykezési rendtartást alkottunk, akkor az illetékes bélyegszabály oknak simulniok kell az uj törvénykezési rendtartáshoz mind belső lényegükben, mind nomenklatúrájában. A pénzügyminister uraknak azonban megrögzött, rossz szokásuk az, hogy mihelyt valamely pénzügyi reformhoz fognak, nevezzük azt akár adóreformnak, akár illetékreformnak, akkor ez a szerény szó voltaképen egészen más fogalmat fed. És igazán, valahányszor egy adózó polgár arról hall, hogy a pénzügyminister az adót, vagy pedig az illetéket reformálni kívánja, akkor minden állampolgárnak a hátán libabőr fut végig, — tekintet nélkül ahhoz az állathoz való bármely vonatkozására. T. képviselőház ! A pénzügyminister ur, mint e javaslat beterjesztője, különböző indokokkal igyekezett megokolni azt, hogy miért szükséges az eddig fenállott illetékek emelése. Az első indok, amit e tekintetben felhozott az, hogy a mi illetékrendszerünk eddigelé nagyon mérsékelt illetékeket ismert és így az illeték »mérsékelt« fölemelésének szerinte helye van. T. képviselőház, én azt hiszem, hogy egyetértek az egész házzal, sőt remélhetőleg magával a pénzügyminister úrral is, amikor megállapítom, hogy ebben az országban sok mindenféle panaszt hallottunk már, alapost is, alaptalant is, azonban soha nem hallottuk, hogy valaki valaha arról panaszkodott volna, hogy nálunk az illeték és bélyeg túlságosan mérsékelt. Ami pedig a mostani emelésnek a mérsékelt voltát illeti, erre a háznak azok a szónokai, — különben mondhatom : összes szónokai, mert hiszen, amint megállapittatott, az igazságügyminister úron és az előadó úron, mint kvázi hivatalos szónokokon kívül más a túloldalról a vitában részt nem vett — tehát mondjuk : a háznak ezen az oldalán ülő szónokai részletesen megfeleltek és megvilágították, hogy mennyire tekinthető az a felemelés mérsékeltnek. Kétségtelen, hogy amikor a jegyzőkönyvi bélyegeket az eddig fennállott 1 korona tételről egész 26 koronáig, a közbeneső határozatoknak eddigi 5 korona állandó illetékét egészen 52 koronáig emeli, akkor ezt a felemelést a legnagyobb optimizmus mellett sem lehet mérsékeltnek tekinteni, (ügy van! a baloldalon.) De t. képviselőház, én nem magának a törvényjavaslatnak szövegéből, hanem a törvényjavaslatnak az osztrák bélyegtörvénynyel való összehasonlításából állajritom meg azt, hogy menynyire tekinthető mérsékeltnek ez a felemelés. Szükségesnek tartom ezt a rövid összehasonlítást, egy

Tkét tételnél legalább, azért, mert hiszen az összehasonlításnál reánk nézve az a leglényegesebb, hogy milyen a törvénykezési illeték Ausztriában, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy a törvénykezési illeték az állam minden polgárának, de különösen bizonyos kereső osztályok viszonyaira erősen hat vissza. Első sorban iparosainkat és kereskedőinket érdekli ez, mert hiszen ezek foglalkozásuknál, fogva nagyobb kihitelezéseket kénytelenek teljesíteni; a kihitelezések behajtásának a kérdése, azok nagyobb vagy kisebb költségessége pedig voltaképen egy az iparra és kereskedelemre nehezedő, vagy pedig az ipart és kereskedelmet enyhítő kérdés. Már most annál a viszonynál és annál a gazdasági közösségnél fogva, amelyben Ausztriával állunk, amúgy is tudjuk, hogy a mi keres-