Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-554
55í. országos ülés l\)ík Julius í't-én, kedden. 255 miután az előttem szólók ezzel már eléggé foglalkoztak, — hogy aki az ujabb törvénykezési jogrend előnyében részesül, az fizessen többet. Mert nem ismerhetem el az előadó ur által hangsúlyozott azon elvnek igazságát, hogy az igazságszolgáltatás után kiszabott illetéket csak azok által viseljék, akik az igazságszolgáltatást igénybe veszik. Ez egy meghaladott álláspont. Az előttem szólók erre kiterjeszkedtek bőven, én csak meg akarom jegyezni, hogy ezt nem oszthatom. De van itt egy más dolog is. Az előadó ur beszédében különösen az domborodik ki, amikor az indokolás bevezetéséül elmondja, hogy ez a javaslat különösen két szempontból jár el méltányosan és hogy az állampolgárok érdekeit nagyon szivén viseli. Azt mondja ugyanis, hogy két szempont vezette a javaslat szerkesztőjét annak összeállításánál. Az egyik szempont az, hogy az állam a kisebb exiszteneziákat, a kisebb vagyonokat, a kisebb pereket kímélje és amit ezeknek elenged, azt a nagyobb vagyonoknál, az erősebb gazdasági érdekeknél, a nagyobb pereken hozza be; a másik szempont pedig, hogy a pénzügyi közigazgatás kímélettel járjon el, amikor az állam különös haszna és különös előnye nélkül az adó- és illetékfizető polgárságnak a bosszúságát vagy elkeseredését váltja ki. Ha ez keresztül volna vezetve e javaslaton, nagyon helyes volna. Sőt szükséges volna, hogy az illeték szabályok megalkotásánál tényleg ez a két szempont vezérelje a törvényhozást. Természetes, hogy a kisebb exisztencziák kisebb terheket birván el, könnyíteni kell rajtuk és a differencziát a nagyobbakon szedjük be. Ez a progreszszivitás, amit mi hangoztatni kívánunk és amit mi ezen javaslatban semmikép megvalósítva nem látunk. Méltóztassék megengedni, hogy e tekintetben egész röviden 1., 11. és 14. §§-ra hivatkozzam. Itt meg van az a látszólagos progreszszivitás, az a fokozatosság, amelyet voltam bátor megemlíteni. Látszólagos azért, mert tény és való összegszerüleg, hogy a kisebb pereknél nagyobb az illeték. Hiszen az 1. §. szerint 50 fillértől 26 K-ig emelkedik, a 11. §. szerint kezdődik 1 K-val és megy 52 K-ig, a 14. §. szerint pedig kezdődik 1 K-val és felmegy 30 K-ig, tehát megvan az emelkedés, de csak összegszerüleg. Méltóztassék ezt átszámítani perczentekben és akkor a fokozatosság egyszerre meg fog fordulni, nevezetesen megállapíthatjuk azt, hogy a kicsi perekben aránytalanul nagyobb perczent fizetendő, ugy az 1., mint a 11. és 14. §-okban és egyedül a 14. §-ban van meg a teljes progresszivitás, amikor 5000 K-án felül, perczentekben kifejezve, 1 '2%-nál kezdődik és felmegy egészen l'6°/o-ig az illeték. Itt, igenis, megvan a progresszivitás. Es szerintem épen itt van az, amit már annyiszor voltam bátor hangoztatni, hogy tényleg csak százalékolás alapján lehet egy bizonyos igazságot statuálni, amikor teljesen mindegy rám nézve és szívesen megnyugszom abban, akár ugyanazon perczent szerint, akár pedig — mint a 15. §-ban — gradatim emelkedő perczenttel szabatik ki az az illeték. Itt a progresszivitást, a kicsi exisztencziák kímélését én is látom, de nem látom megfordítva, mert a 15. §-szal egyszerűen szembehelyezem mindjárt a 14. §-t, az ítéleti illetéket. A 14. §-nál kezdődik az illeték 2 K-nál és felmegy 30 K-ra. Ha már most ezt átszámítom perczentekre, akkor látom, hogy 100 K-ig több mint 2%, 100—400 K-ig 5% és lemegy 1'25%-ig ; 400—1000 K-ig 3%, és lemegy 1'2%-ig ; 1000— 5000 K-ig 1-8—1-2%; 1500—2000 K-ig 1-6— 1'2%, és ezenfelül, 500 Kánként 6 K-ás emelkedés van megállapítva. Ha már most méltóztatnak összehasonlítani mindezt, akkor látjuk, hogy a hagyományos szokás szerint igazán sajátságos, hogy mindenütt a 101 K-ás perekről kell beszélni, mikor enormis magas százalékos illetékről van szó. 101 K-nál 5% az Ítéleti illeték, amely lemegy T8, 15, sőt a végső fokon — elismerem — 1'2%-ra. De, bocsánatot kérek, a progresszivitás itt nincs meg, ellenkezőleg . . . Bakonyi Samu : Forditott progresszivitás van ! Jaczkó Pál: ... épen forditott progresszivitás van; az ítéleti illeték mindig csökken és csak a 15. §-nál emelkedik. Ugy^anez az eset ismétlődik az 1. §-nál, csakúgy, mint a 11. §-nál is. Nem akarom untatni a t. házat, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) de én kiszámítottam perczentek szerint az egész skálát. (Halljuk! Halljuk! balfelöl. Felkiáltások balról: Az előadó kíváncsi rá !) Az 1. §-ban a 100 K-án aluli ügyek több, mint 0'5%-ba kerülnek mindjárt, amikor a beadványt benyújtjuk. A 101 K-ás ügynél már ismét egy nagy százalékos illetéket találunk, t. i. 1'5%-ot, amely, megengedem, később ismét lemegy 0'4%-ig, sőt 0-2%-ig is. 1000—1500 K-áig csak 0-25% az illeték, azután 0'2, azután 0'17, majd 0'16, aztán 0"1 és végül, t. ház, a 100—200 ezer K-ás ügyekben 0'013%. Tessék szembeállítani ezt a 100 K-ás ügyekkel, ahol 1'5%-ot tesz ki az illeték. Épen igy vagyunk a 11. §-nál is. Ott is a 100 K-án aluli ügyeknél nagyobb a perczent, kezdődik 3%-nál és lemegy 0'5, 04, 0-35, 0.32, 02%-ra, sőt a 100—200 ezer K-ás ügyeknél 0-026%. Nyilvánvaló tehát, hogy a progresszivitás erősen halad lefelé és azért ez a progresszivitás csakis forditott progresszivitás. Ez nyilvánul meg és ez érvényesül ebben a javaslatban. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Justh János: Ez a szocziális vívmány! Jaczkó Pál: T. ház ! Ezeknek konkluzumaképen le kell megint vonnom azt, hogy mikor a 101 koronás pernél ezen keretes fokozati illetéknél iy 2 , 3 és 5%-ról kell beszélnünk, az 1., 11. és 14. szakaszok értelmében, ezzel szemben pedig a nagy összegeknél már csak századrészről vagy
