Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-554

551. országos ülés idl'i Julius 14-én, kedden. 243 hogy a jogszolgáltatás, maga a perlekedés egyéni érdeket szolgál. Engedelmet kérek, én megengedem, hogy az mint egyéni érdeknek szolgálata jelentkezik végeredményben, de hiszen tulajdonképen maga a per a megzavart jogrendnek helyreállítására irányul... (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Hegyi Árpád: Ez közérdek! Jaczkó Pál: ... és közérdekből akarja a jogrendet biztosítani a jövőre is. Tehát akkor, amikor a jogbiztonságot stipuláljuk, engedelmet kérek, akkor természetesen nem az egyén érdekében, hanem közérdekből teszünk valamit, sőt a mai viszonyok között igazán . . . Hantos Elemér előadó: Illetékmentes a becsületsértési per. Hegyi Árpád: Dehogy, a meghatalmazásra bélyeget kell ragasztani. (Zaj.) Jaczkó Pál': De a mai helyzetünk is olyan, t. előadó ur, hogy — tudjuk nagyon jól — ha a büntetőtörvénykönyvtől, az igazságszolgáltatástól nem félnénk, talán sok dolgot csinálnánk meg, akkor pedig mindenesetre már a jogbiztonság érdekében kívánatos az, hogy minden jogtalanság megtoroltassék és a jogrend helyreállíttassák. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! En nem akarok egész részletességgel foglalkozni a törvényjavaslatnak minden szakaszával, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) de vannak itt mindenesetre oly kisebbnagyobb tévedések és hibák, amelyeken annál inkább végig kell menni, mert az előttem*szólók egyike-másika talán nem terjeszkedett ki rájuk. A törvényjavaslat a maga indokolásában a fiskális szellemet hirdeti, mert mindannyiszor hangsúlyozza, sőt mondhatnám lépten-nyomon találkozunk azzal az úgynevezett kincstári érdekkel. Ez vonul az egész törvényjavaslaton keresztül, és tartani lehet attól, hogy akkor, amikor épen ez a szemelőtt tartás a leglényegesebb, a legfontosabb, akkor a lényegben és részletekben hiányokat és hibákat találunk. Az illetékrendszerekkel már az előbb foglalkoztam, és most csak annyit kívánok megjegyezni, hogy e hibák és tévedések nagy részét arra vezetem vissza, hogy az alkalmazni kívánt rendszer olyan, amely az illetékek egységes megosztását, helyes megállapítását teljesen kizárja. Voltam bátor megjegyezni azt, hogy azon rendszerek közül, amint az indokolás mondja, amelyek az illeték terén érvényesíthetők volnának, kettő az, amely számba jön: az egyes illetékrendszer, — ugy nevezi t. i. az indokolás, amelyről már megjegyeztem, hogy helyesebb azt egyénenkéntinek nevezni — és az átalány-rendszer. Pedig amint előbb voltam bátor megemlíteni, a törvényjavaslat maga sem az egyiket, sem a másikat nem követi, hanem mind a kettőt, és még egy harmadikat is aplikál, a keretrendszert, mely szerint az 1., 11. és 14. §-okban a bizonyos keretekben szabja meg az illetékeket, és igy hozza ki azokat a lehetetlen perczentuácziókat, amelyeket már voltam bátor felolvasni. Ha már most e rendszerek figyelembe vételével akarjuk a minden tekintetben megfelelő illeték-kódexet stipulálni, szerintem azt csak ugy tudjuk, ha már az átalányrendszert nem akarjuk kizárólag aplikálni, hogy bizonyos határig, nem bánom, legyen érvényben a bélyegrendszer is, rójjuk le a bélyeget in natura, de bizonyos határon túl rójjuk le készpénzben, mint a tiszta átalányrendszernél kívánatos. De tovább megyek. Én még azzal is ki tudnék békülni, hogy elvben kimondatnék az átalányrendszer, töröltetnének ezek a lehetetlen keretekben foglalt fokozati szakaszok és állapíttatnának meg már ezeknél is százalékokban az il'etékek. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nemcsak igazságosabb a százalékokban való kifejezés, de feltétlenül könnyebb, mert sokkal könnyebb megtartani azt, hogy melyik összegig körülbelül mily százalék fizetendő. Nem is beszélek erről az eshetőségről, hogy pl. egységes volna a százalék végig. Én belenyugszom ebbe is, hogy legyen az is progresszív, menjen felfelé, mint az itt stipulált itéletilleték. Nagyon helyes ez, mert akkor tudjuk, hogy a kis érdekre nézve, amit az előadó ur is jónak lát mindig hangsúlyozni, a kis perlekedőket csak csekély mértékben, kíméletesen lehet megterhelni. Ebben az esetben kíméletesen kell eljárnunk. De itt megint hivatkoznom kell a 101 koronás perekre, hol 5% az itéletilleték, 3°/o a határozati illeték és 1'5% a beadványi illeték. Itt csekély emelésről beszélni csak oly értelemben lehet, amint voltam bátor megjegyezni, hogy ha az ember a törvényben nem ismeri ki magát és nem veszi észre, hogy az 1. §. is emel, a 14. §. is emel, szóval többszörös emeléssel állunk szemben. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Miután megint itt vagyok annál a jogtalanul használt érvnél, a kisérdekek kímélésénél, mindjárt meg kell jegyeznem, hogy a törvénynek igenis vannak olyan szakaszai, melyek a kisérdekek rovására emelik a régi illetéket. Nem akarok most azzal a csekélységgel foglalkozni, hogy az eddigi 20 fillér mellékleti bélyeget felemeli a javaslat 30 fillérre, a 40 filléres beadványig bélyegilletéket pedig 50 fillére . . . Ábrahám Dezső: 50% emelés! Bakonyi Samu: Tessék csak egy elszámolási perre gondolni! Jaczkó Pál: A közbeszólásra azt kell válaszolnom, hogy mikor az előadó ur hangsúlyozta, hogy itt csak 20—25% emelés van, akkor végignéztem a javaslatot és már akkor arra a konklúzióra jutottam, hogy téved; de most azt mondom, hogy 20 — 25°/o-os emelésbe már belemennék, ha nem volna több és ezt már nem is sokalnám, annyira beleéltem magamat azóta a 100—200—2600%-os emelésbe. Mikor a felzeti bélyeget sokallom, igazán csak a forma az, 31*