Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-554
554. országos ülés 1914- Julius 14-én, kedden. 235 a felekre nézve, mégis elveti azt, mert a pénzügyi kincstárra hátrányos, a bíróságokra nézve pedig terhes. Tehát nem az igazságkereső fél, a pör eldöntése, az anyagi igazságszolgáltatás a fő, hanem a néhány korona, amitől a kincstár elesik, s a biró munkakimélése.« (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) »Hát az utóbbihoz« — t. i. a biró munkakiméléséhez — »mi is szívesen hozzájárulnánk, de nem a szűkkeblű fiskalitás alapján, hanem azon erkölcsi alapon, hogy tessék a több munkához több bírót alkalmazni« (Igaz I Ugy van! a baloldalon.) »s a munkatöbblethez képest a bírákat jobban fizetni.« (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) »De nem a pörösködők és igazságkeresők rovására egyoldalúan, hanem valamennyiünk terhére. Az az indokolás, hogy az igazságszolgáltatás költségeinek emelkedéséből uj terhek haramiának az országra, ferde beállítása az igazságszolgáltatási szuverenitásnak. Kényelmes kibúvó azon magától értetődő kötelesség alól, hogy a kormány az államháztartás egyensúlyát a polgárság terheinek növelése nélkül iparkodjék fentartani« (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) »vagy ha már erre nem képes, az egész országra egyenletesen és igazságosan oszsza el a terheket.« (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) »Az igazságszolgáltatás mint állami szolgálmány semmivel sem áll hátrább a rendőri és katonai védelemnél.« (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Az is klasszikus, ami most következik, felhívom erre a figyelmét a t. j^énzügyminister urnak. (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Ábrahám Dezső: Elolvasta ő a czikket ? Sághy Gyula (olvassa) : »Nem kezelhető tehát például a fogyasztási adók analógiájára. Legkevésbbé olyanformán, mint a jjáhnkamérés és a trafik, ahol a fogyasztásra, illetve a fogyasztóra hárul minden teher. Az igazság elvégre mégsem olyasvalami, mint az alkohol és a nikotin.« (Olvassa) : »Pedig ha alaposan a velejére nézünk a törvénykezési illeték emelésének, ugyanazt a felfogást találjuk, mint hogyha a szesz- és italadóról és a dohánygyártmányok áremeléséről volna szó.« (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) »Ez sem az igazságszolgáltatás magasztos erkölcsi fogalmával, sem a magasabbrendű szocziálpolitikával nem fér össze.« (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) léptennyomon találkozunk a javaslat indokolásában a kincstár érdekével, a bevételi források jobb kihasználásával ; mintha a törvény szerkesztője mereven az államkasszára függesztette volna tekintetét, annyira észre sem veszi a pörösködő felek lelkületét, gyötrelmeit, amúgy is drága igazságkeresését s keserves töprengését a fölött, hogy a szegény ember még az igazságához is csak méregdrágán juthat.« Huszár Károly (sárvári) : Patika az igazság ! Sághy Gyula (olvassa) : »Megrendül a lelkekben az igazságszolgáltatás szentségébe vetett hit, amikor fejőstehénné degradálják a legmagasztosabb eszményt, az államok fundamentumát: az igazságot. Hát erre annál kevésbbé volt szükség, mert ha igaz az, hogy a kincstár csak mérsékelt jövedelemszaporulatot, egynéhány milliót vár az uj illetéktörvénytől, akkor a teher, amit a pörösködő felekre hárit, a perorvoslatok számának erőszakos csökkentési tendencziája nem áll arányban az elérhető eredmény nyel. Egy harmadfél milliárdos költségvetésben, amelyben a katonai terhek annyi száz millióval szerepelnek, egy pár millió előteremtéséről másképen is lehetett volna gondoskodni, mint perdrágitással. Ahogy az állam területének védelme, ahogy az élet- és vagyonbiztonság föntartása nem terhel specziálisan egyeseket, az igazságszolgáltatás költségei sem háríthatók fogyasztási adó módjára csupán csak a perlekedő felekre. Egyenesen kereseti forrássá degradálni és adósróf módjára kezelni az igazságszolgáltatást, ez még lejebb szállítja az igazságot arról a magas piedesztálról, ahol minden országban állania kellene. A pénzügyi politikának sokkal szebb és méltóbb feladata volna nagyszabású uj jövedelmi forrásokat feltárni az állam számára, mint az igazságot eszményi légköréből az adóobjektum alantas nívójára leszállítani.* Ábrahám Dezső: A pénzügyminister megígérte. Kun Béla: Mit szólnak a saját lapjukhoz ? Azonosítják magukat ? (Mozgás.) Sághy Gyula : T. képviselőház ! Én e czikknek minden szavát magam részéről készséggel aláírom és véleményében osztozom. És csak ismételten elismerésemet nyilvánítom a tárgyilagosság felett, amelyet egy velem és velünk ellentétes politikai állásjiontot elfoglaló lap tanusit, amidőn teljes tárgyilagossággal megfelelő erős kritika alá veszi a javaslatot, amely ellen erősebben mi sem harczolunk kritikánkkal. Ábrahám Dezső : Hiszen majd módosít a pénzügyminister, ő sem helyesel mindent. Sághy Gyula : Én, aki — mondom —laikusnak érzem magamat ebben a tekintetben, de mégis átérzem a javaslat súlyosságát, kötelességemnek tartottam, hogy magam részéről is tehetségemhez képest hozzájáruljak e javaslat kritikájához (He* lyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és tiltakozzam az abban czélzott illetékemelés ily súlyos megalkotása ellen. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ámbár részletekbe, amint jeleztem, nem akarok belemenni, két szakaszszal mégis kissé foglalkoznom kell. Az egyik a 76. §. Ezt a 76. §-t csak azért óhajtom idézni, mert ez egyik mutatványa annak, hogy nálunk a törvényjavaslatok mily felületes szerkezetben"^szolrtak•felkészülni. A 76. §. három sorból áll. Felolvasom: »Ha a pertársak nem mindnyájan részesültek szegénységi jogon illetékmentességben, azok a felek, akik illetékmentességben nem részesültek, kötelesek az illetéket teljes összegében leróni.« Nem tudom, hogy e javaslatnak mi a tendencziája, mert az igazságosságnak egyedül az felel meg, hogyha a pertársak közül némelyek szegényjogon illetékmentesek, a nem illetékmentes 30*
