Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-553
220 553. országos ülés 19ik Julius lö-én, pénteken. hogy Ráth Endre oda egész bátran kimehetett. (Derültség balfelöl. Nagy mozgás a jobboldalon és a középen.) Einök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy amennyiben nem marad meg a felszólalás jogának keretében, kénytelen leszek tőle a szót megvonni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbalóldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Ábrahám Dezső: T. ház! Nagyon tárgyilagos akarok lenni, megígérem^ nehogy elnöki rendreutasitásban részesüljek. Én a Julius 8-iki tárgyalás alkalmával, amikor felszólaltam az illetékjavaslathoz, nagy örömömben azt vettem észre, hogy az elnök urak egyike sem talál kifogásolni valót felszólalásomban és igyekeztem súlyt helyezni arra, hogy legalább az a nap reám nézve rendreutasitás nélkül folyjék le. Azonban ezt legjobb igyekezetem daczára sem tudtam elérni, még pedig nem az én jóindulatomból, hanem az elnökség jóindulatából, amennyiben — nem akarva kritizálni az elnöki eljárást, do mégis védekezésemül a tényállást tisztán tárgyilagosan adva elő — az akkor elnöklő Beöthy Pál elnök ur tévedésből — elismerem — más helyett engem rendreutasított. Kun Béla: Kukkot sem szólt. Mellette ültem. Ábrahám Dezső: Hogy nem szóltam, arra nézve hivatkozom mellettem ült képviselőtársaimra, Justh Jánosra és másokra, (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldahn.) akik igazolni fogják, hogy nem szóltam közbe. Ugyanakkor kértem az elnök ur figyelmét arra vonatkozólag — itt is »Ráth Endre« van ugyan a szövegben — nevezetesen a rendreutasitásra azt mondtam: Kérem, egy szót sem szóltam, elnök ur. Ez a tiszta, tárgyilagos igazság. Ez az egyik elnézés, amely megtörtént az elnökség részéről. A inásik, amiért voltaképen felszólalok, a következő: Elismerem, hogy az elnökség csalhatatlanságát nem állapította még meg semmiféle dogma. Megtörtént az elnöki tévedés, az elnöki elnézés és ez az elnökséget sújtja; de szerintem ez a kommüniké megint olyan, hogy megint az én bőrömre történik az intézkedés. Kun Béla: A Ráth Endre hátára! Ábrahám Dezső: Nem az ellenzék hibája, hogy az elnöki rendreutasitás ázsiója leszállott. (Élénk felkiáltások jobbfelöl: Rendre: Rendre!) Einök: Kénytelen vagyok a képviselő urat e kifejezésért rendre utasítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső: Mégis kifelé az ilyen kommünikének, amikor pedig az illető kéjiviselő teljesen ártatlan a dologban, kissé kipellengérező hatása van. Én csak azzal a tiszteletteljes kérdéssel állok elő, anélkül, hogy az elnökséget meginterpellálni akarnám : (Felkiáltások jobbfelöl: Nem is lehet!) vájjon lesz-e annyi lojalitás az elnökségben, hogy egy másik kommünikét is kiadjon, amelyben kellőkép rektifikálja, hogy nem az én hibámból, hanem az elnökség elnézéséből történt a dolog? (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A képviselő ur felszólalására megjegyzem, (Halljuk! Halljuk!) hogy igenis, itt gyorsírói tévedés történt; mert hiszen, hogy az akkor elnöklő elnök ur nem Ráth Endre képviselő urat, aki köztudomás szerint távol van, utasította rendre, az már abból is kiviláglik, hogy, ha ez történt volna meg, azt (A baloldalra mutatva.) az ezen az oldalon ülő képviselő urak nem hagyták volna szó és hangos derültség nélkül. De sietek a gyorsiroda védelmére megjegyezni, hogy azon a napon a gyorsirodának olyan rettenetes nagy feladata volt, hogy igazán nem lehet csodálni, hogy a gyorsiroda, amely idegfárasztó feladatát mindig a legnagyobb buzgalommal teljesiti, (Igaz! Ugy van!) ilyen kis tévedést elkövethetett. (Felkiáltások balfelöl : Nem bántja senki!) Nagyon természetes, be fogja látni a t. képviselő ur, hogy ez a kommüniké nem a képviselő ur személye ellen irányul, hanem csak azt akarta konstatálni, hogy tényleg a gyorsiroda részéről történt hiba és az elnök nem Ráth Endre, hanem Ábrahám Dezső képviselő urat utasította rendre. Ez azonban nem jelenti, hogy a t. képviselő urnak az a felszólalása: » Kérem, én nem szóltam közbe«, a naplóban szintén ne rektifikáltassék, tudniillik olyan irányban, hogy ezt ő mondta és nem Ráth Endre kéjiviselő ur ; mert hiszen megtörténhetett volna, hogy az elnök tévedett és csakugyan nem Ábrahám Dezső képviselő urat akarta rendre utasítani; de mivel annak, ami megtörtént tény, mivel az itt elhangzott szavaknak a napló hű tükre kell, hogy legyen, természetes, hogy ki kell korrigálni, hogy az elnök figyelmezteti Ábrahám Dezső képviselő urat és erre Ábrahám Dezső kijelenti, hogy: »Nem én szóltam közbe«. Ez a történtek hü tükre. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kii hiszem, ebben megnyugodhatik mindenki . . . Kun Béla: Az elnök visszavonja a rendreutasitást! (Zaj.) Elnök: ... és ezzel, azt hiszem, az inczidens elintéztetett. (Helyeslés.) Most leszek bátor (Halljuk! Halljuk!) megtenni napirendi javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. Javaslom a t. háznak, hogy legközelebbi ülését folyó hó 14-én, kedden délelőtt tiz órakor tartsa és annak napirendjéül a mai ülés napirendjét állapítsa meg. Méltóztatnak e javaslathoz hozzájárulni?
