Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-553
553. országos ülés 191 ! 4 Julius 10-én, pénteken. 211 keltségü ügyben fejtvén ki munkásságot, talán nagyobb gonddal, mert nagyobb felelősséggel is, teljesiti munkáját, bár épugy kell a milliós pert is vezetnie, mint a legkisebbet és meg is nagyok róla győződve, hogy a bíróság ekként jár el, de tekintetbe kell venni, hogy a bíróság a mulasztásáért felelős lévén, így mégis csak fokozottabb gondot kell, hogy fordítson egy ilyen perre. Én kíváncsi vagyok az indokolásra, hogy ott a milliós pereknek 26 K-val való folytonos egyenlő illetékezését mivel tudja megokolni, illetőleg menteni az igen t. pénzügyi kormányzat. Az exotikus népekről beszélik, hogy van közöttük egy-két faj, amely nem tud tovább számolni, csak négyig, az öt előttük már végtelen nagy. (Derültség.) Miért akarunk mi is ezeknek a hibájába esni, hogy nálunk a 200.000 koronánál kezdődik a végtelen nagy s ami azon túl van, annyi pénz, hogy még a Dárius ládájában se volt annyi, a perek illetékezését tehát 26 koronában kell megszabni. T. képviselőház! Az igen tisztelt pénzügyminister ur ezzel a javaslattal azt akarja most életbelóptetni, ami eddig nem volt meg, hogy t. i. a bíróságon akár tárgyaláson, akár tárgyaláson kívül élő szóval megtett akármiféle előterjesztés után illetéket szed. Előterjesztések után eddig nem szedtek illetéket. A tárgyalás elnapolása, halasztása, határidő meghosszabbítása, ez iránti megegyezés vagy kérelem előterjesztése eddig illetékmentes volt, illetve lerótták az illetéket jegyzőkönyvi bélyeg alakjában. Maga ez a kérelem teljesen illetékmentes volt. A bíróság akárhányszor maga hivatalból napolja el a tárgyalást, ezután illeték csakugyan nem jár; de akárhányszor a felek önhibájukon kívül kérnek elnapolást, amidőn pl. a fél nem tudja a tanú lakását, holott be kellene azt jelentenie és ezért nem tudja a tanút megidézni a bíróság; ekkor a fél kénytelen kérni a tárgyalás elnapolását, hogy bejelenthesse a tanú czimét. Ennek a kérelemnek előterjesztésére most már kétszeres bélyeget kell tenni s ez igazán igazságtalan kiuzsorázása annak a félnek, akinek pl. azt a tanút be kell jelentenie. Ez a bejelentés megint a beadványi bélyegnek illetékkötelezettségével lesz megróva. íme, t. képviselőház, ahány mozdulatot ott tesz a fél a perben, ahány életmegnyilvánulása, tevékenysége, mozzanata csak van a pernek, minden stádiumában, minden mozzanatában megint vagy egyszeres, vagy kétszeres illetéket kell fizetnie. Ki lehetne számítani, hogy egyegy hosszan elnyúló perben mennyire rug ezeknek az ily módon összeszedett, alkalmazott illetékeknek az összege. Ez az, amit a perlekedő felek ki nem bírhatnak, ez az, ami az egész igazságszolgáltatás ügyét veszélyeztetheti; mert semhogy a felek ennyi jogosulatlan illetékkel legyenek megróva, aminek viselésére talán képtelenek, nincs meg az anyagi erejük, inkább lemondanak a maguk igazának a kereséséről és teljesedésbe talál menni a t. pénzügyminister urnak az indokolásban kifejezett az a kijelentése, hogy úgyis nagyon nagy a perek száma, hát legalább kevesbedni fog. Engedje meg az igen t. pénzügyminister ur, minden rossz szándéktól menten, nem bizom ennek az indoknak őszinteségében. Hiszen ugyebár, a szesznek is károsak a következményei; prédikáljuk is, hirdetjük is, egyesületek alakulnak és mégis erre van bazirozva a jiénzügyminister urnak egyik legvérmesebb reménysége, az embereknek azon gyengeségére, hogy önmaguk elszf'ditését, mámorba ringatását szeretik. Epén igy ismeri a minister a magyar embernek azt a szokását, hogy az a maga jussát nem engedi, akármibe kerüljön is, ha a háza, földje megy is utána, mégis ki f>róbálja keresni a maga jussát s bizony nagyon sokszor utána megy a háza és a földje is, sőt maga is, vagy ha nem megy utána, akkor kivándorol Amerikába. Az indokolás őszinteségében bátor vagyok kételkedni, nevezetesen abban, hogy a pénzügyminister ur azért emeli fel az illeték mérvét, hogy kevesebb legyen a per. Nem lesz kevesebb a per, hanem több lesz a tönkrement ember. Ezt az eredményt fogja yele csak elérni. Emelkedést látunk minden vonalon, olyan vonalakon is, ahol nem állit be uj személyzetet a t. pénzügyminister ur, ahol nincs költség; pl. a sommás eljárásról szóló törvény, a szóbeliségnek a törvénye, a telekkönyvek, a peren kivüli eljárásnak egész mezején teljesen kívül marad s ennek daczára a peren kivüli eljárás költségeit, valamint a telekkönyvi eljárásnak a költségeit is emelni méltóztatik. Itt van a törvényjavaslat 3. szakasza, mely szerint a telekkönyvi bejegyzésre, a kereskedelmi ezégjegyzékekbe való bejegyzésre irányuló beadványok első ive után járó illeték mórtéke tekintetében az eddigi szabályok maradnak ugyan irányadók, de az árverési kérvények első ive után már ugyanaz jár, ami a többi beadványok után, a telekkönyvi jrátkérvények után is a 4. §-ban meghatározott bélyegilleték jár és egyebekben a 3. §-ban felsorolt ügyekben is a jelen törvényjavaslat rendelkezéseit kell alkalmazni. íme tehát, mindenre kiterjeszti az igen t. pénzügyminister ur ez emelést, s nemcsak azokra az ügyekre, amelyek számban gyarapodnak és amelyeknek ellátása több munkaerőt, több költséget vesz talán igénybe az állam részéről, hanem kiterjeszti olyan ügyekre is, ahol nincs sem több személyzet, sem nagyobb munka, sem nagyobb költségszaporulat. Mivel méltóztatik indokolni az illetéknek ilyen módon való emelését ? Igaz, az általános indokolásban fel méltóztatik hozni azt, hogy Magyarországon általában véve az illeték mértéke oly csekély, hogy annak mérsékelt emelése teljesen indokolt. De ez csak egy általános kijelentés és még ha csakugyan mérsékelt volna is Magyarországon az illeték, még akkor sem
