Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-553
553, országos ülés 191k Julius 10-én, pénteken. 207 a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Azt szeretnék !) Elnök : Haller képviselő urat ismételten kérem, ne méltóztassék állandó közbeszólással zavarni a tárgyalást. (Mozgás.) Haller István ." Jobb, ha igy mondom el véleményemet. Elnök: Haller képviselő urat rendreutasítom. (Zaj a bál- és a szélsőbaloldalon.) Egy hang (a baloldalon) : Rendben van ! (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Benedek János : Mondom, ha csak azt is veszszük figyelembe, hogy minden ilyen előterjesztésre bélyeget kell ragasztani, már ez maga megadja az alapot a pénzügyminister urnak abbeli reménykedésének teljesedésére, hogy az uj illetéktörvény által bizonyos százalékú többletet, 25—30 %-ot, vagy készpénzben kifejezve 4—5 milliót fog bevenni. Mert nem a szóbeli dolgokra vetik ki az illetéket, hanem a beadványokra. Ha csak futólag nézzük meg a törvényjavaslat első egy-két oldalát, látjuk, hogy mindég csak a beadványra, keresetlevélre, megkeresésre, jegyzőkönyvre, mellékletre, felzetre, ezekre jönnek a bélyegek, tehát tulajdon képen a papirosra jön a bélyeg. TJgy látszik, abban a véleményben vannak, hogy a bíróság tevékenysége aszerint alakul, hogy egy perben mennyi papirost fogyaszt, holott a bíróság tevékenysége nem ebben merül ki. Azért helyes erről a papirfogyasztási elméletről és praxisról az igazi helyes rendszerre és módszerre, az általánozási rendszerre áttérni, mert itt nem sújtják igazságtalanul túlterheléssel azokat a feleket, akik perben állnak és talán saját hibájukon kivül több papirost kénytelenek fogyasztani és ennek következtében több bélyeget kénytelenek ragasztani. E rendszerben a per állagához, szubsztrátumához képest, a bíróság, által kifejtett tevékenységhez képest, átalányban volna megszabva, mennyi illetéket kell fizetni, nem pedig az elfogyasztott papir mennyisége szerint. A szeg a zsákból talajdonképen itt ugrik ki; ezért akarja a pénzügyminister az egész törvényjavaslatot, mert fél attól — pedig egészen alaptalanul fél — hogy az uj perrendtartás következtében inaugurált eljárás talán illetékcsökkenést, kevesbletet fog hozni. Ez igazán alaptalan félelem, mert meg vagyok róla győződve, hogy ami a múlt évben befolyt, az az uj perrendtartás által megszabott kezdő időpontban, 1915-ben, épugy be fog folyni. Semmiféle támpont nincs arra nézve, hogy attól féljen a t. pénzügyminister ur, hogy ezt az érvet el nem fogadhatjuk, sőt ebben az érvben látjuk az egész javaslat gonosz szellemét, (TJgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) azt a gonosz szellemet, hogy nem a jogszolgáltatás jól felfogott érdekét, nem az igazságszolgáltatás magasabb érdekeinek szempontjait tartja szem előtt, hanem csakis a kincstár érdekeit, (TJgy van! a. bal- és a szélsőbaloldalon.) és az igazságszolgáltatást oly jövedelmi forrásnak tekinti, amelyet az államkincstár számára gyümölcsöztetni kivan, amint az államjószágokat szokták jövedelmeztetni. (Mozgás!) Ez ferde szempont, ez nem felel meg annak a magasabb államjogi követelménynek, amelyet a törvényhozásnak, a kormányzatnak az illetékrendszer megalkotásánál szem előtt kell tartani. A pénzügyi és az igazságszolgáltatási érdeknek harmóniában kellene állania; azonban itt a harmóniát teljesen megzavarva látom, még jiedig az által, hogy az igazságszolgáltatási érdeket messze túlharsogja a pénzügyi tekintet. Azt hiszem, a pénzügyminister ur talán örülni fog a sok bevételnek; de ha arra gondol, hogy 4—5 millióban állapította meg a többletet, a zárószámadások összeállításakor pedig, 1916 elején, rá fogunk jönni arra, hogy az uj illetékrendszer alapján mennyivel gazdagodott a kincstár, akkor talán kissé röstelkedni is fog miatta, mert az igazságszolgáltatás nem arra való, hogy minden áron fokozzuk annak jövedelmezőségét, hanem a kormánynak kötelessége az igazságügy terén az, hogy jó igazságszolgáltatást nyújtson a polgároknak, nem pedig jövedelmező igazságszolgáltatást a pénzügyi érdekek szolgálatában. (Ügy van! a baloldalon.) Indokolja a t. minister ur ennek a javaslatnak szükségességét azzal, hogy az uj perrendtartás következtében több költség fog előállani, uj bírákat neveznek ki, uj törvényszékeket, uj járásbíróságokat állítanak fel. Hát én nagyon szeretném látni azokat az uj törvényszékeket, azokat az uj járásbíróságokat. Ezekről azonban még csak emlitéstfhallok, azonban látni nem látom, nem tudom, hogy mikor terjesztik be az uj törvényszékekről és uj járásbíróságokról szóló törvényjavaslatokat. Ha az ország közvéleményét ezzel az érvvel akarja megnyugtatni a t. pénzügyminister ur, azt hiszem, egyidejűleg be kellett volna nyújtani az ezekre vonatkozó törvényjavaslatokat is. (Ugy van! a baloldalon.) Igaza van egyik előttem szólt t. képviselőtársamnak, aki kiemelte, hogy a birák nem a maguk munkája szerint vannak honorálva ebben az országban. Elismerem magam is, hogy az igazságszolgáltatás nagy jövedelméből, amely meghaladja a 170 milliót, többet lehetne juttatni, igazságszolgáltatási czélokra, az igazságszolgáltatás javítására. Nagy, ideális állami érdekeket elégítene ki az izazságügyminister ur és a pénzügyminister ur és az egész kormányzat, ha az igazságszolgáltatás hivatásának magaslatán állana minden tekintetben, ha nem volnának még mindig kiáltó sebek, amelyeket gyógyítani kellene, ha nem volnának még egész vidékek amelyekről a törvénykezési székhelyre való bejutás szinte lehetetlen, de minden vidéknek megvolna a maga birája, minden területnek megvolna a maga illetékes, czélszerüen, helyesen, nem kortesérdekből elhelyezett törvényszéke és ha megvolnának
