Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

553. országos ülés Í9Ü július 10-én, pénteken. 193 valamennyi ügyvédi kamara kiküldöttje résztvett az illeték-ankettünkön! Szmrecsányi György: Honnét tudom ? Az ügyvédi szövetségtől. (Folytonos zaj a jobb és a baloldalon. Elnök csenget.) Hogy honnan tudom, mélyen tisztelt pénzügyminister ur ? (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Az ügyvédi kamarák minden egyes ilyen fontos esetben, amikor az ő véleményük megkérdeztetik, e felett ülést tartanak, azt referáltatják, ezekről az ülésekről és referátumokról a na]á sajtót a legnagyobb részletességgel értesitik, felirattal fordulnak a képviselőházhoz, felirattal világositják fel az egyes képviselőket. Jó újságolvasó ember vagyok, a közéletben élénken részt veszek, de nem láttam azt, hogy e fontos törvényjavaslathoz csak egyetlenegy ügyvédi kamara is hozzászólt vagy azt tárgyalta volna. Igen, küldöttekkel tárgyaltak. Hiszen a t. pénzügyminister ur és Vadász államtitkár ur ugyanazt állítják, mint én: az ügyvédszövetségnek, ahogy mondtam, kiküldötteivel tárgyaltak, akik az egyes kamarákban is benne vannak, de gondjuk volt, hogy a gutgesinnt elemeket válaszszák. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Pető Sándor: Helyeselték-e, az a kérdés. Vadász Lipót államtitkár: Tárgyalták egy ankéten. Teleszky János pénziigyminister: Nem ők csinálják a törvényt, hanem véleményt adnak. Kun Béla: Mennyi udvari tanácsos volt a szakférfiak közt? Szmrecsányi György: Azt hiszem, t. ház, nem tévedek, ha azt állítom. . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Szmrecsányi György: . . . mondom, azt állítom, hogy miért nem kérdeztettek meg a kamarák ? Teleszky János pénziigyminister: Megkérdeztettek ! Szmrecsányi György: ügy látszik, t. ház, hogy a kormány okult a kamarai vélemények tekintetében. Az ügyvédi kamarák, amelyek az ország legintelligensebb testületei közé tartoznak, a kormány összes eddigi törvényjavaslatait az egész vonalon eddig elitélték, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es azt hiszem, nagyon valószínűnek látszott a pénziigyminister ur előtt az, hogy ezt a javaslatot, amely az ügyvédséget legközelebbről érdekli, amelynek az ügyvédek nagy fontosságot tulajdonítanak, amelynek benyújtását régen várták és sürgették, mondom, hogy ezt a javaslatot ebben az alakban és szellemben kodifikálva és megszerkesztve, semmi körülmények közt kedvezően nem véleményezték volna

v Épen azért előttem és azt hiszem minden jó ízlésű ember előtt rendkívül visszatetsző dolog az, amikor Vadász Lipót államtitkár ur nagy garral azt látta jónak hirdetni és az ügyvédi kamaráknak, az ügyvédi karnak tudomására hozni, hogy a javaslatból befolyó jövedelemből KÉPV. NAPLÓ. 1910—1915. xxv. KÖTET. az államkincstár, nem tudom, egyszersmindenkorra, vagy évenkint . . . (Mozgás.) . .. évenkint ? (Felkiáltások jobbfelöl: Benne volt az újságokban !) Vadász Lipót államtitkár: Tessék befejezni! (Derültség!) Szmrecsányi György:. . . évenkint 500.000 K-t ajánlott fel az ügyvédi nyugdíjintézetnek. (Mozgás.) Bátor vagyok itt a t. pénzügyminister urat valamire figyelmeztetni, talán emlékezni fog rá: Néhány év előtt, Lukács László pénzügyministersége alatt az akkori igazságügyi kormány csak 10.000 K-át kért az államtól, mint hozzájárulást a nyugdíjintézethez és épen a pénzügyminister ur, mint akkori államtitkár, leghevesebben ellenezte ezt és az ő előterjesztésére Lukács László nem vette föl az akkori költségvetésbe ezt az összeget. Mi változott azóta? A pénzügyi helyzet javult, hogy most, amikor 10.000 K néhány év előtt sok volt, most 500.000 K-át ajánlhatott? Kun Béla: Kortespénz! Szmreecányi György: Magában e tény legélénkebben illusztrálja, hogy ez semmi más, mint a legszimplább gimplifogás, korfesfogás, amely lyel az ügyvédi kart le akarják kenyerezni. De nagyon fognak tévedni, ha a magyar ügyvédi kar többségét, amely odaállt a nemzet igazaiért küzdők mellé, ilyféle adományokkal igyekeznek lekenyerezni. Bizom a magyar ügyvédi karban, hogy azt ily kortesfogásokkal lekenyerezni és lábáról levenni nem lehet. (Élénk helyeslés balfelöl. Tapsok a bal- és a szélsobaloldálon. Felkiáltások a jobboldalon : Ez a korteskedés ! Felkiáltások a baloldalon: Csak agitáczió! Zaj!) Kun Béla: Nem pénzzel! Szóval, de nem sóval! Elnök: Kun Béla képviselő urat kérem, ne tessék közbeszólni. Szmrecsányi György: Mikor az igazságügyi kormánynak ezt a gyanús áldozatkészségét látom, akkor nem zárkózhatom az elől, hogy legalább pár szóval fel ne említsem, hogy egész sora az égető kérdéseknek vár ilyen megoldásra és egész sora az instituczióknak vár arra, hogy a kormány részéről anyagi támogatásban részesedjék. Itt van, ahogy Huszár Károly t. barátom tegnapi beszédében felemlítette, a munkanélkülieknek ijesztő száma. Összeírták, hogy 60.000 munkanélküli munkás volt, családos ember és a kormány jónak látta nem intézményesen segíteni ezen a bajon, hanem 100.000 K alamizsnát dobott nekik oda. Én is azt mondom, amit Huszár, hogy nem irigylem az ügyvédi nyugdíjintézettől, mert megérdemli a magyar ügyvédi kar, hogy nyugdíjintézete fentartassék ós az egyes tagoknak minél kevesebb áldozatába kerüljön; de ha ugy ötletszerű korteskedési szándékból odadobnak százezreket, mikor más égetőbb bajok vannak, ezt az eljárást nemcsak helyeselni nem tudom, de a legnagyobb mértékben elitélem. 25