Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-553

553. országos ülés 19ík Julius 10-én, pénteken. 189 ismerni, olyan labirintust alkotnak. Azt hiszem, nincs egyetlen ügyvéd ma Magyarországon, aki ismerné a bélyegtörvényeket, vagy aki ismeri, azt már kinevezték speczialistának. Olyan rette­netes bűn az: nem ismerni a bélyegtörvényeket, hogy azért mindjárt ötszörös büntetés jár? A leletjutalékért kell Ötszörösen felemelt ille­téket fizetni. Ha leletjutalék nem volna, egész szépen kijönne a kincstár a kétszeres illetékkel is. Bocsánatot kérek, elég nagy az illeték amúgy is, nem kell azt ötszörösen fokozni, csak azért, hogy a leletjutalékot élvező szemfüles szubaltern tisztviselők boldog-boldog­talant akkor is, amikor van rá jussuk, akkor is, amikor nincs, megleletezzenek. Különben már egészen eltértem a témám­tól, mert hiszen meg akartam dicsérni a tör­vényjavaslat ezen intézkedését. A dicsérő szót is leszek bátor elmondani, de hogy még a lele­teknél maradjak: tulajdonképen jól tudom, hogy a legkézenfekvőbb ellenvetés erre az: az igaz­ságtalan leletezés ellen lehet felebbezni a pénz­ügyigazgatósághoz, onnan a közigazgatási bíró­sághoz, tulajdonképen tehát senkit jogsérelem nem ér. Hát a közigazgatási bíróság jogszolgál­tatása meglehetősen megbízható, de annál ke­vésbbé mondhatjuk ezt a pénzügyigazgatóságról. A pénzügyigazgatóság teljes egyoldalulásággal — és még azt is hozzá tehetném, hogy szeszélye­sen — kizárólag a kincstári érdekeket képviseli. Méltóztatnak továbbá tudni azt is, hogy a pénzügyigazgatóság határozata végrehajtható. így tehát hiába segit valakin a közigazgatási bíróság, amikor a pénzügyigazgatóság esetleg már végrehajtotta az igazságtalan leletezést. De különben is az is megterhelése az em­bernek, ha azért kell futkosnia, hogy igazság­talanul kirótt leleteket töröljenek. Hogy meny­nyire szeszélyes a pénzügyigazgatóság, azt mu­tatja, hogy a törvényjavaslat szükségesnek találta az 57. §-ban annak megállapítását, hogy a bíró­sági végrehajtókhoz intézett levél alakú meg­keresések után bélyeg nem jár. Sohasem járt, valamint nem jár pl., ha az ember az adó­felügyelőséghez küldött egy utalványnyal vagy egy nyugtával egy levelet: »Legyenek szívesek ezt nekem megküldeni«. Ezek után sohasem jár, A szeszélyes pénzügyigazgatóság és a leletjuta­lék után kapkodó szubaltern tisztviselő közegek azonban természetesen mindig keresik az uj alkalmakat, hogy hol lehetne leletezni. Egy szép napon arra ébredtek, hogy a végrehajtókhoz, valamint az adófelügyelőségek­hez és a pénzügyigazgatőságokhoz intézett kí­sérőlevelek, igenis, bélyegre kötelezettek. Hogy mennyire igazságtalan ez a praxisban, azt leg­jobban igazolja az 57. §. utolsó bekezdése, amelyet, meg vagyok győződve, a pénzügy­minister úr azért tartott szükségesnek a javas­latba belefoglalni, mert érezte, hogy igazságtalan praxis van. Ez a jövőre szól. Ez megnyugtató intézkedése a törvényjavaslatnak, de azt hiszem, kiegészítendő volna az adóhivatalokhoz intézett kísérőlevelekkel . . . Teleszky János pénzügyminister: Nem tar­tozik ebbe a törvényjavaslatba. Pető Sándor: Miután a pénzügyminister úr saját intézkedéséből ugy látom, hogy a mai praxis megakadályozására intézkedés szüksé­ges és miután ez csak a pénzügyigazgatóságok ujabb szeszélyének az eredménye, a minister urnak módjában áll a jelenre nézve is intéz­kedéseket tenni. Nem ugy gondolom, hogy a közigazgatási bíróságot befolyásolja, hanem, hogy utasítsa alantas közegeit, hogy szüntessék meg az ilyen levelek leletezését. A törvény egyetlen rendelkezése, amely bizonyos szocziális felfogásra vall, a 82. §., amely azt mondja, hogy aki 15 napon belül a fölvett lelet alapján a megrövidített illeték másfélszeres összegét lerójja, az szabadul a további felemelt illeték alól. Eddig a kétsze­resét lehetett befizetni nyolcz nap alatt. Ez mindenesetre lényeges enyhítés és ezért dicséret illeti meg a pénzügyminister urat. Azonban nem látom be, miért méltóztatik ezt a kedvezményt a polgári perrendtartással szabályozott eljárá­sokra szorítani. Felhívom erre a minister ur figyelmét, mert itt nem annyira szándékot, mint inkább kodifikátori helytelenséget vélek látni. Hisz illetéket nemcsak a polgári perrendtartás­sal szabályozott eljárásokban szabnak ki, hanem egyéb eljárásokban is. Ott van pl. az igen súlyos kritikát érdemlő meghatalmazási bélyeg büntetőügyekben és ott van még számos terü­let, ahol bélyeglerovási kötelezettség áll fenn. Ha már méltóztatott javítani a helyzeten a 82. §-szal, miért méltóztatik ezt a polgári per­rendtartással szabályozott eljárásokra szorítani? Ott vannak pl. a közigazgatási élet terén előforduló illetékek, ott van a telekkönyvi eljá­rás, szóval, a jogéletnek igen sok tere van, amely nem a polgári perrendtartással szabályo­zott eljárás szerint megy, pl. a czéghivatalnál, • vagy a közigazgatásban, vagy a büntetőeljárás­nál, örökösödési eljárásnál; nem lehet részle­tezni, nagyon sok van. Kérdem, mi ráczió van abban, hogy ezt a kedvezményt csak egy bizo­nyos kategóriának méltóztatik megadni? Mél­tóztassék megengedni, hogy erre a pénzügymi­nister ur szíves figyelmét felhívjam és fel­kérjem, hogyha már ad valami kedvezményt, méltóztassék azt szűkkeblűség nélkül adni, egy kis liberalitással, egy előkelő gesztussal, nem pedig ilyen szűk marokkal és ne csak egy bizo­nyos téren elmulasztott illetékfizetésre, hanem minden illetékfizetésre, amint hogy eddig is a kétszeres illeték lefizetése mentesített. (Ellen­mondás.) Teleszky János pénzügyminister: Nem jól méltóztatik tudni! r Pető Sándor: Én kérem e kedvezményt min­denféle kiszabott törvénykezési illetékre. Se baj, hogy eddig nem volt, annál jobb, ha ezentúl lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents