Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-552

168 552. országos ülés 19ik Julius 9-én, csütörtökön. ben csak egy egyszerű közbenszóló végzést hoz, amelyben az eljárást megszünteti; nem boz Ítéletet, tehát ítéleti illetéket, határozati illetéket ilyen esetben nem lehet kiszabni, mert hiszen annak semmiféle jogos alapja nincs. Ezt, mondom, a magam részéről feltétlenül helytelenítem. A 12. § rendelkezéseit helyeslem, nem helyeslem azonban azt, hogy a bérleti és haszonbérleti viszonyt tárgyazó pereket innen kiveszi és a 14. § rendelkezése alá vonja. Ezek ugyanis legnagyobbrészt sablon pörök, ezekben nem lehet olyan illetéket leróni, mint más érdemleges Ítéletek esetén; épen ezért helyes volna ezeket a bérleti és haszonbérleti pereket meghagyni a 11. § rendelkezései alatt. A 13. § utolsó bekezdése ellen van kifogásom, amelyik a kiskorúság meghosszabbítását, a gondnokság alá helyezést, vagy gondnokság megszüntetését illeték alá vonja. Hiszen ezek az intézkedések tulajdonképen nem az egyénnek állanak érdekében, hanem legtöbbször az államnak, a köznek. Hogy pl. elmebeteg emberek gondnokság alá helyeztessenek, ezt egyenesen elő kellene mozdítani; ne lehessen egyetlen elmebeteg ebben az országban, aki nincs gondnokság alá helyezve. Ezen a téren nagyon szomorú tapasztalataink vannak. (Ugy van! a haloldalon.) Megtörtént, hogy egy siketnémát, aki magát jelekkel nem tudta megértetni, egyik élelmes testvére elvitt a közjegyzőhöz, ott csináltak egy okiratot, amelyben egész vagyonát őreá ruházta; ha ez a siketnéma gondnokság alá lett volna helyezve, ez , természetesen nem történhetett volna meg. Épen ezért ennek a szakasznak rendelkezése inhumánus és nem helyes, hogy a kincstár még ilyen esetekben is illetéket akarjon magának szerezni. A 14. §-ban az érdemleges ítéletekre megállapított illetékre csak az a megjegyzésem, hogy túlságosan magasnak tartom. Azt azonban, hogy az alsóbb értékhatárokon egyáltalában nem, illetve nagyon mérsékelt emelést hoz javaslatba, a magam részéről helyeslem. A 15. §-ra vonatkozólag az a meg jegy zézésem, hogy ebben is helyes intézkedések vannak. Helyes az, hogy pl. az 5000 K értékhatáron aluli és felüli perek elbírálására vonatkozó különbséget megszünteti és mindenkor a pertárgy értókét veszi irányadóul. Itt is azonban szükségesnek tartanám azt, hogy ez minden kétséget kizárólag legyen szövegezve. Mert mi történik akkor, ha a tárgyalás során a fél, a felperes, keresetét leszállítja vagy felemeli ? Hiszen van a későbbiekben e tekintetben intézkedés, de nem tartom azt az intézkedést egészen világosnak. Vagy mi történik, ha a bíróság kevesebbet ítél meg. Hiszen ez irányban is van a későbbiekben intézkedés, de ezek a szakaszok nem egészen világosak, nem tudom kellőképen öszszeegyeztetni őket, épen azért szükségesnek tartanám, hogy ezen szakaszokban lefektetett rendelkezések minden tekintetben világosak legyenek, hogy ne legyen félreértésnek helye. Hiszen eddig az illetéktörvénynek az volt a legnagyobb hibája, hogy olyan homályos, olyan burkolt volt, hogy alig volt ember, aki meg tudta érteni és én mondhatom, hogy alig ismerek ügyvédet, aki a jelenleg érvényben levő illetéktörvényről elmondhatja, hogy minden tekintetben tudja és ismeri és tudja, hogy mikor milyen bélyeget kell leróni. Helytelennek tartom a 18. §-ban megállapított rendelkezést, hogy t. i. 4'3°/o illetéket kivan megállapítani a javaslat az olyan ingatlan perekben, amelyek nem adásvételi szerződésen, nem végrendeleten és nem örökösödésen alapulnak. Mik lehetnek az ilyen perek ? Legnagyobb részben olyanok, amelyek tévedésen alapulva kívánják, hogy az A. nevén álló ingatlan B. nevére írassék át. Hogy egy ilyen tévedésnél, amikor nincsen uj vagyonszerzésről szó, hanem csak amikor a téves állapot helyreállítását veszi keresetbe a felperes, utólag magas illetéket szabjon ki és hajtson be a kincstár, ezt a magam részéről helyesnek el nem fogadom és igazságosnak nem tartom. (Helyeslés balfelöl.) A 22. §-ra, úgyszintén a 23. §-a is az a megjegyzésem, hogy ez az illeték túlságosan magas. Áttérek már most a javaslat 29. §-ára. Itt van egy nagyon méltánytalan rendelkezés, az, amikor a büntetőügyek meghatalmazását is az eddigi állapottól eltérőleg illetékkötelesnek mondja ki. Az olyan esetekben, amikor a büntetőügyben beadott meghatalmazásban az ügyvédi költségről is történik rendelkezés, helyes az, hogy a meghatalmazás illeték alá essék, de amikor arról van szó, hogy a vádlott védőt jelent be, hogy ezt az aktust illeték alá vonjuk és ezt a meghatalmazást illetékkötelesnek jelentjük ki, ezt semmi körülmények között helyesnek el nem fogadhatom. Hiszen azt az indokot, amelyet az előadó ur mond, hogy ettől a rendelkezéstől a csirkeperek megszüntetését remélik, nem tudom, honnan veszi és különösnek is tartom, amikor önök csak nemrégiben a becsület védelméről hoztak egy törvényt, most meg kertelő intézkedéssel iparkodnak elérni azt, hogy a becsületsértési pereknek elejét vegyék. És ha már a büntető ügyekben is a meghatalmazásokat illetékköteleseknek mondja ki a javaslat, akkor legalább tegyen különbséget a panaszos és a vádlott között. Ha a panaszos meghatalmazása illetékköteles lesz, ezt még elfogadom, helyesnek tartom, de hogy a vádlottnak *a meghatalmazása is illetékköteles legyen, ez az emberi jogokkal ellenkezik, mert hiszen annak a vádlottnak joga van védőt keresni, joga van ahhoz, hogy őt védjék a büntetőbíróság előtt.