Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-552

552. országos ülés 19 Ik Julius 9-én, csütörtökön. 143 nikai részt ugy kezelik most, mint a valóságos érdemleges ítéletet, és ugyanily fokozat szerint róják meg illetékkel; ez lehet indokolva a rettenetes mohósággal, amelylyel a pénz után szaladnak, de sem törvénykezési, sem igazságszolgáltatási érvekkel indokolni nem lehet, (ügy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Mellőzve a közbeeső dolgokat, legyen szabad felhivnom a t. ház figyelmét egy körülményre, amely első pillanatra nem látszik lényegesnek, sőt az abbén levő, még érvényben levő jogszabályok első tekintetre ellenem szólnak, mégis nézetem szerint nagy igazságtalanságnak minősitendő, és ez a 20. §. második bekezdésében foglalt rendelkezés, ahol t. i. arról van szó, hogy a felebbviteli biróság előtt kötött egyezség után illeték nem jár abban az esetben, ha az első biróság Ítélete után az illetéket bélyegben kellett leróni; ellenkező esetben a felebbviteli biróság előtt kötött egyezség után ugyanannyi illeték jáT, mint amennyit a per, vagy az eljárás tárgyának megfelelő Ítélet után kellene leróni. En az egész kérdést azért nem helyeslem, mert ez a dolog a régi perrendtartás alapján annak idején lett megállapítva, akként, t. i, hogy ott még egyszer az illetéket meg kell fizetni, azonban méltóztassék nekem megengedni, a mai perrendtartás a régi eljárást gyökerében változtatta meg. Ez különben már a sommás törvényben is kifejezést nyert és az életbeléptetési rendelkezésben, amely t. i. azt mondja a régi rendszerrel szemben, hogy a felebbezési eljárás során is teljesen uj tárgyalás tartatik, a beneficium novorum elve teljes mértékben keresztül van vive, teljesen szabadon tehetnek a felek előterjesztéseket a bizonyítás tekintetében, ugy hogy tulajdonképpen az egész ügynek tárgyalása a felebbezési biróság előtt megismétlődik. Ha már most egyszer le lett róva az Ítéleti illeték, ha már le lett róva a felebbezésért járó fokozatos és súlyosan felemelt illeték, akkor nincs jogosultsága annak, hogy tőlem az Ítéleti illetéket még egyszer megköveteljék, mert akkor miért fizettem én a fellebbezési illetéket ? Kiindulok ugyanis mindig az illetékelvnek alaptételéből. Kell, hogy legyen valami olyan közhatósági funkozió, melynek ellenértékét én tartozom megtéríteni. Ha beadom a keresetet, egész csomó felemelt bélyeget fizetek. Mit kapok érte ? A kezelőhivatalnak a munkáját. Már én itt fórban vagyok a fizetéssel, mert be sem adtam, már fizetek az államnak. Olyan ez i különbség, mint amilyen különbség van a hivatalnokok közt, kik elsején kapják a fizetést vagy a hónap végén. Én itt tehát előre fizetek. Már most elviszem oda a keresetet a bírósághoz, az iktató rányomja a pecsétjét és átteszi a biróhoz. Abban a perczben, mikor a bíró ítéletet hoz — nem akarom a közbeeső tréfákat elmondani, mert a részletes tárgyalásnál lesz erre alkalmam, hogy itt mi minden adja elő magát közben, hány szálat húznak ki az ember szakállából — megint fizetek, erre külön megvan az illeték és pedig horribilis, meg nem felelő arányban. Ha nem vagyok megelégedve az ítélettel, felebbezek és megint fizetnem kell. Mit kapok ezért? A felebbezési tárgyalást, vagyis mint az indokolásban erre vonatkozólag ki van fejtve, a magasabb biróság munkáját kapom azért az aránytalanul felsrófolt illetékért, Most újra megfizettetik velem a felebbezési tárgyalást. (Teleszky János pénzügyminister tagadólag int.) Lehet, hogy én tévedek, de őszintén szólva annak daczára, hogy olyan nagyon szépen irott uj magyarsággal van megszerkesztve a javaslat, ez nem zárja ki, hogy homály ne maradjon, sőt sajtóhibák is. Teleszky János pénzügyminister: Itt nincs sajtöhiba ! Polónyi Dezső : Nincs és lehet, hogy én tévedek. Az van itt, hogy az egyezség után ugyanolyan illetéket kell leróni, mint az illeték után. Teleszky János pénzügyminister: Kellene! Polónyi Dezső: Bocsánatot kérek, én nem értem másként, mint ugy, hogyha a felebbezési bíróságnál egyezséget kötök, ugyanannyit fizetek, mint az Ítélet után. Bizony Ákos : Tehát fizetni kell ! (Zaj és felkiáltások balfelöl: Majd a részleteknél!) Polónyi Dezső : Roppant jellegzetes, ami ugyanazon szakasznak végén a harmadik bekezdésben foglaltatik. Magát a rendelkezést már előttem szóló képviselőtársaim mind megjegyzés és kritika tárgyává tették, azzal tehát bővebben foglalkoznom nem szükséges. Ez t. i. lehetetlen dolog, mert nem tudok más kifejezést találni, pedig szeretnék erősebbet használni arra, hogy pl. ha az alperes a kereseti követelést egészben vagy részben elismeri, valamint ha a felperes követeléséről egészben vagy részben lemond és az ellenfél az elismerés vagy lemondás alkalmával végitéletet vagy részitéletet nem kér, azért mégis az egész összeg után kell megfizetnie az első szakaszban fokozatosan megállapított illetéket. Hát miért fizet akkor ez az alperes ? Miért fizet 1 Ha ő lemond és nem kér ítéletet, miért fizet ? Azt mondja, hogy — és most jól méltóztassék ügyelni, mert ez roppant jellegzetes a pénzügyminister ur gondolkodásmódjára és különösen az igazságszolgáltatási érdekekkel szemben táplált érzésére — (olvassa) : »Ezeknek a cselekményeknek az egyezségekre nézve megállapított illeték alá vonása teljesen jogos és czélszerü, mert különben alkalom nyílnék az egyezségi és ítéleti illetékek alóli menekülésre, azáltal, hogy ilyen ügyekben a felek bíróságon kívül egyeznének ki.« Ez nem más, mint annak a princzipiumnak kifejezésre juttatása, hogy ha én alperes vagyok, akkor ki vagyok szolgáltatva a pénzügyminister ur szivattyújának, és nincs jogom onnan menekülni addig, amig bennem egy csepp tehetség van ; hiába hagyom abba a pert, hiába mondom, hogy menekülni akarok és nem kívánok több költséget okozni, hiába mondom, hogy lemondok, ő nem engedi, ő indokul hozza fel, hogy az a szegény alperes többé el ne menekülhessen. A spiritusz-bárók és a nagybankok szabadon járhatnak, de ez a szegény alperes, aki lemond,