Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-552

552. országos ülés 19M Julius 9-én, csütörtökön. 129 A 6. §. a felebbvitelről szól. Hogy a felebbyitel és a felebbviteli nyilvános előadás miért van az 1. §-ban megállapított illetéknek a kétszeresével megróva, ezt én véges értelmemmel megérteni nem tudom. Miért állapították meg a kétszeresét miért nem mindjárt a többszörösét, háromszorosát vagy négyszeresét ? Hiszen ez épen ugy meg lenne logikailag indokolható, mint az. Mindenesetre szükséges a felebbvitelnek bizonyos fokozottabb illetékkel való megterhelése, de hogy ez kétszerese legyen a már abnormisan emelt alapilletékeknek, annak elfogadható okát nem lehet adni. . A mellékletek, felzetek szintén alapos emelésben részesülnek, azonban, minthogy ezek kisebb összegű bélyegilletékkel vannak megterhelve, itt a különbözet nem mutatkozik olyan terhesnek és abnormisnak. Ellenben a birói határozatok és egyezségek megilletékelésénél már a progressziv irányzat megint nagyon messze megy és különösen a jelenlegi helyzethez képest óriási tehertöbbletet ró a perlekedő felekre, a jogkereső közönségre. Nevezetesen itt az illeték az élőbbemnek épen kétszeresére emelkedhetik fel a beadványi és a tárgyalási illetékeknél, t. i. 52 K-ra ; és azoknak a határozatoknak illetéke emelkedhetik fel erre a már tekintélyes összegre, amelyek a jelenlegi illetékszabályok szerint 2 K-val, vagy legfeljebb 5 K-val voltak megterhelve. A végitéletek szintén meglepő és egyáltalában nem méltányos és jogosultnak el nem fogadható progresszióval vannak megterhelve a perérték emelkedése esetén. Nevezetesen 1000 K-tól 5000 K-ig 500 K-ként fokozatosan mindig 6 K-val emelkedik az Ítéleti illeték, vagyis 1000 K-n tul minden további 500 K-ra 6 K többletilleték esik. Már most méltóztassék elképzelni, t. képviselőház, hogy egy nagyobb összegű követelésnél, amely esetleg be sem hajtható, vagy esetleg nem teljes összegében hajtható be, milyen aránytalan teher az, ami az első birói Ítéletnek illetékében kifejezésre jut! 5000 K-ig százalékos illetékezéssel van terhelve az első birói Ítélet és ez a százalékos illetékezés, hogyha nem a perozentuáeziót, hanem magákat az összegeket veszszük szemügyre, meglepő eredményeket mutat. Nevezetesen még' 5000 K-tól 10.000 K-ig tulajdonképpen csak 10 K a különbség. Egy 10.000 K-ás perben a jelenlegi Ítéleti illeték 110 K, a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén pedig 120 K lesz ; de már 50.000 K-nál még a jelenlegi szabályok szerint 550 K az illeték, addig lesz 650 K, vagyis teljes 100 K-val, 20%-kal több ; 100.000 K-nál a jelenlegi Ítéleti illeték 1100 K és lesz 1400 K, itt tehát már 300 K a többlet; 200.000 K-nál most 2200 K az illeték és lesz 3.000 K, itt tehát már 800 K a többlet. Én magam, amint említettem, a progressziv megterhelésnek vagyok a hive az érték, a vagyon és a jövedelem emelkedése arányában; de mindenben van mérték, csak ezekben az emelkedésekben nem igen van, mert ezek igazán mértéktelenek. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV, KÖTET. A fizetési meghagyásos eljárásnál az illetéknek felerésze van megállapítva. Minthogy az a felerész esetleg igen jelentékeny összegre emelkedhetik és a fizetési meghagyásos eljárásnál a bíróság működése a minimumra száll le és a bíróság kötelessége csak egy közvetítő intézkedés, ez a fele rész adott esetekben igen aránytalanul magas lehet. A 18. §. arról intézkedik, amikor tulajdonjog megítélése iránt per van folyamatban és a perben nem szerződésen, örökösödésen vagy végrendeleten alapul a jogczim, hanem valami más jogczim alapján követeltetik a tulajdonjog megítélése és az meg is ítéltetik, akkor 4'3% a kiszabott illeték. Ez tökéletesen megfelelne a szerződéses illetéknek. Ez az intézkedés helyes, mert ebben az esetben legalább két illetékkel egy tulajdonjogszerzés és igazolás nincs összekapcsolva. A 20. §.-ban a birói egyezség után kiszabandó Ítéleti illeték szintén az Ítéletért járó illeték felerészében van megállapítva. Ez megint oly intézkedés, amely a birói szankcziónak, amely tulajdonképen érdemleges munka nélkül következik be, meglehetős kamatoztatását foglalja magában, amikor az egy tárgyalás alatt létrejött birói egyezséget az esetleg egy esztendeig folyó j)erben hozott ítéletre megállapított illeték fele összegével terheli meg. Hogyha pedig a felek az uj törvényjavaslat törvénynyé emelkedése esetén, amint az nagyon sok esetben be fog következni, megrc műinek a pertől és elővéve a jobbik eszüket, kölcsönösen egyezkedni óhajtanak és az egyezségi kísérletet a bíró támogatásával és szankcziójával kívánják ellátni, akkor — igaz, hogy bizonyos lefelé szálló arányban, — de még mindig a perben hozandó illeték negyedrészével van az ilyen egyezség megterhelve, amikor mindkét fél pusztán csak azért járul a biró elé, hogy az általuk már elvben és lényegében létrejött egyezséget a birói ítélet szankcziójával lássák el. Bizony ez'is lehetett volna jelentékenyen alacsonyabb, mert annál inkább fokozta volna azt az igyekezetet, hogy a felek kölcsönös jóakaratával minél több esetben intéztessenek el egyezségileg a vitás jogi kérdések. Rá kell mutatnom egy anomáliára, amely felebbviteli beadványoknak illetékelésénél mutatkozik, nevezetesen a 22. §-ban szintén az érték után meglehetős magas arányban emelkedik a kiszabott illeték a felebbviteli beadványok után. Nevezetesen 400 koronánál az alapilletékhez három, attól kezdve hat korona az emelkedés egészen 2000 koronáig, 500 koronánként. Sajátszerű, hogy sem a pénzügyi bizottság nem vette észre és szerény nézetem szerint csak elnézésen vagy elvetésen alapulhat, hogy 2000—2500 korona értéknél 24 koronáról 45 koronára ugrik fel az illeték, tehát ennél az 500 koronánál az emelkedés 19 korona, mig a többinél 6 korona, a legelsőnél 3 korona és ez a pénzügyi bizottság szövegezésében megmaradt; pedig bizonyára csak elnézésen és elvetésen alapulhat, annyival inkább, mert a későbbi emelkedés 500 koronánként leszáll 5 koronára és ugy fokozódik tovább. Ezt mindenesetre nagyon ajánlom 17