Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

110 551. országos ülés 1914 Julius 8-án, szerdán. kében és quasi a nemzetközi courtoisie dolga az ilyennek eleget tenni. (Zaj a baloldalon.) Miután pedig az akkori belügyminister ur — mert hiszen természetesen nekem ehhez semmi közöm — volt annyira előrelátó ebben az ügyben, hogy mielőtt rendelkezett volna, bővebb felvilágosítást kért és a külügyminister ur Brüsszelből beszerzett értesítései alapján egy ujabb átiratában értesítette, — ugy látom, ez abban a közleményben is benne van, amelyet különben én nem olvastam — hogy (olvassa) : »Quillet tekintélyes családból származik, gondos nevelésben részesült . . . « (Derültség a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Re van oltva! (Zaj.) Elnök: Polónyi képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. Gr. Tisza István ministerelnök: Azt hiszem, nekem kötelességem tisztázni a kérdést és hivatalbeli elődünknek eljárására vonatkozólag felvilágosítással szolgálni. (Ugy van! Ugy van! Halljuk! jobbról.) Én nem az én véleményemet mondom, hanem az aktákból olvasom fel azt, ami alapjául szolgált a belügyminister eljárásának. (Halljuk ! Halljuk!) Talán megint nevetni fognak a képviselő urak, de a belga diplomáczia utján beszerzett adatok szerint (olvassa) : »Quillet komoly, munkaszerető és kifogástalan erkölcsű ember hírében áll, miért is a belga királyi követ újból megragadta az alkalmat, hogy a legmelegebben érdeklődjék ügye iránt«. Erre történt meg az ítéletnek hatályon kívül helyezése. Azután történt annak a két arczképnek a közlése. Amint nekem ma kérdezősködésemre mondták, bizonyos hálát akartak vele az illetők kimutatni. (Zaj a baloldalon.) A most megindított perben ez a hála, persze, egy kicsit másképen fest. (Egy hang jobbról: Zsarolás!) Gr. Tisza István ministerelnök: Bárhogy álljon is a dolog, én a magam részéről . . . Rakovszky István: Nem fizetek! (Derültség a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Gr. Tisza István ministerelnök: A képviselő ur nagyon jól tudja, hogy nemcsak azért fizetek, amivel tartozom, hanem nagyon sokszor olyanért is fizetek, amivel nem tartozom. (Élénk taps és tetszés a jobboldalon.) Pál Alfréd: Most nevessenek! (Zaj.) Rakovszky István: (közbeszól.) Elnök: Kérem Rakovszky képviselő urat, ne szóljon állandóan közbe. (Zaj a baloldalon.) Ábrahám képviselő urat kérem, ne zavarja a • tárgyalást. Ábrahám Dezső: Kérem, én egy szót sem szóltam! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: Azt is nagyon jól tudja a képviselő ur, hogy nem szoktam adós maradni. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Annyi bizonyos, hogy azért, hogy az én ábrázatomat akárhol közöljék, sem nem fizettem, sem nem fizetek, sem nem fogok fizetni. (Zaj a báloldalon.) Eitner Zsigmond: Lukácsnak nincs is olyan szép képe, hogy betegyék ingyen! Elnök: Eitner képviselő urat kérem, ne zavarja a tárgyalást. Gr. Tisza István ministerelnök: Nekem tehát az egész Quillet-ügyhöz, melyben mondom, a belügyministeriumnak az előzékeny eljárása, azt hiszem, teljesen meg van magyarázva, semmi közöm nem volt, nincs és nem lesz. Van bizonyos tudomásom a Lipscher-ügyről. Ez elég érdekes. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Szomorú jele annak, ami régi rossz szokás nálunk pártkülönbség nélkül, hogy azt a magában véve igen dicséretes szándékunkat, hogy igyekezzünk a külföldi sajtóval érintkezésbe jutni, az életben, a valóságban gyakran ugy viszszük ki, hogy roppant előzékenységet tanúsítunk mindenkivel szemben, aki Budapestre vetődik és bemutatja magát mint külföldi zsurnaliszta. Én mondhatom a t háznak, hogy ebben a tekintetben nagyon rövid idővel jelenlegi állásom elfoglalása után már a leghatározottabban elrendeltem, hogy a ministerelnökség sajtóosztálya csak olyan kiváló külföldi zsurnalisztákkal lépjen érintkezésbe, akik megfelelően akkreditálva vannak, akikről tudva van, hogy a külföldi sajtónak tekintélyes, érdemes képviselői. (Helyeslés a jobboldalon.) Saját nívónkat szállítjuk le és nem használunk, de ártunk az országnak, ha, mint minden zsurnalisztának, a külföldi zsurnalisztának is az előszobáiban szaladgáló smarocczer-alakjaival érintkezünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István : Jeszenszky nagyrabecsiili a smarocezereket! Gr. Tisza István ministerelnök: De hát mint más efféle urakkal, Lipscher úrral is bizonyos személyes érintkezésben voltak a ministerelnökségben. Nekem szóba hozták, hogy van itt egy ur, aki azt állitja, hogy ő a Eigaro-han bárminő czikket el tud helyezni. Én Tamás voltam ebben. Egy idő múlva azután hoztak nekem egy czikket — talán épen azt, amelyet a képviselő ur felolvasott — hogy bebizonyítsák, hogy ez az ur^ tényleg olyan hatalmas a Eigaro-nál. En már most rossz szokásom szerint egészen leplezetlenül megmondom a véleményemet. Egy pillanatig sem áltatom magam azzal, hogy ez a czikk a Eigaro szerkesztőségének a magyar viszonyok felőli öntudatos nézetét fejezi ki; azt a czikket megírta Lipscher ur, aki, ugylátszik, igen élelmes ur, megírta azért, mert egyfelől el akarta hitetni a Figaróval, hogy a magyar kormány hajlandó hasonló czikkekért nagy sztabvencziót adni, másfelől el akarta hitetni a magyar kormánynyal, hogy ő a Figarónál bárminő természetű czikkeket el tud helyezni és ilyen-olyan befolyásos ember s a végén létre