Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.
Ülésnapok - 1910-551
551. országos ülés 19 rejtélyre, mint mondom, ez adja meg a felvilágosítást. (Halljuk! Halljuk! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ugyanis e dátumokat megtekintjük, amelyekkel ez a határozat el vau látva és azt azt látjuk, üogy e határozat kelt Budapesten, 1913 május 26-án és két nappal előtte megjelent a »Graphic« czimü újságban, 1913 május 24-én Lukács László arczképe . . . (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Mint Cromwell! Lovászy Márton: Nem tudom, mint magyar Cromwell, vagy Bayard . . . Beck Lajos: Mind a kettő! (Zaj. Elnök csenget.) Lovászy Márton: . . . akkor mindjárt derengeni kezd előttünk, hogy mi volt a súlyos érv, amely a magyar kormányt e kiutasítás visszavonására birta. Ezzel azonban nem szűnt meg a működés, mert e nyomot tovább követve látjuk, hogy nemsokára rá, 1913 Julius 12-én ugyancsak a Graphic-ban megjelent gróf Tisza István magyar ministerelnök arczképe. (Hosszantartó élénk, éljenzés és taps a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsöbaldalon.) Sághy Gyula: Lukács Lászlót már nem éltetik! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lovászy Márton: Nemsokára rá 1913 augusztus 30-án egy másik nagy angol lapban az Illustrated London New-ban szintén gróf Tisza István arczképe jelent meg, (Mozgás) ezzel az aláírással: Aki mingig kész megvédeni meggyődését és becsületét. (Mozgás) Rakovszky István: A rezoluczió dolgában is! Lovászy Nárton: Mondom, az összefüggés kezd már világosabb lenni, és még világosabbá válik akkor, ha látjuk, hogy a ministerelnökség magasrangu tisztviselői mily nagy buzgalmat fejtettek ki e dolog körül, és mily rendkívüli szolgálatkészséggel siettek Quillet urnak tudomására adni azt, hogy a kiutasítás vissza van vonva. Jelesül pár nap múlva a véghatározat meghozatala után Barát xxrmin sürgönyzött. (Nagy mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Most éljenezzenek!) Beck Lajos : Éljen Ármin! Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak, Kun Béla képviselő urat kérem ne zavarja a szónokot. Eitner Zsigmond: Egyik tisztelt barát, a másik csak Barát! Elnök: Eitner képviselő urat rendreutasítom. Lovászy Márton: Barát Ármin ur egy állami táviratban értesítette, (Mozgás a bal- és a szélsőbáloldalon. Félkiáltások : Ingyen I) amely ingyen továbbítandó, értesítette Quillet urat a következő szavakkal: »Abelügyminister ur őexczellencziája eltörölte az intézkedést. Lipscher lakczime hiányozván, ön táviratozzon neki, Barát, tanácsos a sajtó osztályban.« í- július 8-án, szerdán. 107 Polónyi Géza: Ez is egy megsemmisített tanácsos. Lovászy Márton: Ugyancsak 1913 június 14-én a miniszterelnöki államtitkárság hivatalos papirosán Jeszenszky Sándor államtitkár ur hivatalos papiroson értesiti Quillet urat, hogy a kiutasítás vissza lett vonva és befejezi levelét azzal: »Fogadja, uram, legtökéletesebb nagyrabecsülésem biztosítását.« (Elénk derültség a baloldalon.) T. képviselőház! Ezekből a tényekből teljesen plauzibilis és világosan megállapítható, hogy a magyar kormány azért, hogy magának reklámot csapjon, (Zaj jobbfelöl) hogy magát dicsőítse, (Ellenmondás jobbfelöl. Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) összeköttetésbe lépett egy rendőrileg rovott emberrel, (Igaz! Ugy van ! balfelöl) ki az országból teljesen jogosan, igazságosan és helyesen utasíttatott ki, ennek az összeköttetésnek kedvéért visszavonatta ezt a rendőri intézkedést, a nélkül, hogy a rendőrségnek nyomatékos és minden körülmények közt helytálló érveit megczáfolni még csak meg is kísérelte volna. Ebben a mai czáfolatban ugyan az mondatik, hogy Quillet ur az ő szolgálatait hála fejében ajánlotta fel azért, hogy a kiutasítást visszavonták, (Felkiáltások bal felöl: Szép!) azonban ezt az állítást legcsattanósabban megczáfolja az a körülmény, hogy Quillet ur költségeinek megtérítéséért pert indított az illető államtitkár és az államkincstár ellen. (Zaj jobbfelöl.) Ezek után azt kell kérdeznünk, hogy ez-e a módja, ez-e helyes, okos, becsületes, megfelelő módja a külföldi sajtó informálásának és a külföldi közvéleménynyel való összeköttetésnek? Annál inkább fel kell vetnünk ezt a kérdést, mert hiszen a kormánynak ez a ténykedése nem is áll egyedül. Egy másik eset bizonyítja, hogy itt bizonyos rendszerről van szó, hogy a kormány ebbeli kormányzati működésében is épugy, mint belpolitikai működésében a korrupcziónak eszközével dolgozik. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Mondom, bizonyítja ezt a kormánynak egy másik stiklije is, melyet a Figaróval követett el. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Tudvalevő dolog, hogy a párisi Figaró az ottani naczionalista és erősen hármasszövetségellenes irányzatnak egyik legexponáltabb orgánuma és mint ilyen természetes ellenfele Tisza István grófnak, ki tudvalevőleg a hármasszövetségi politikának egyik legbuzgóbb támasza. így hát mindenesetre azt lehetne várni, hogy a Figaró pártállásából kifolyólag nem védeni és támogatni fogja Tisza István grófot, hanem, ellenkezőleg, támadást lehetne tőle várni. Annál meglepőbb az, hogy a múlt évben két ízben is, augusztus 5-én és október 9-én nagy meglepetésre nagy dicsériádák jelentek meg a Figaróban Tisza István grófot és az ő kormányzati rendszerét illetőleg, melyben őt az egekig emelik, ellenben a magyar ellenzék a sárga földig le van pocskondiázva. 14*
