Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

551. országos ülés 191b Julius 8-án, szerdán. 101 Ha valamelyik ügyvéd abba a hibába, vagy bajba jut, hogy a bélyeget nem rójja le, mondjuk, mulasztásból vagy az irodai alkalmazottak visszaéléseiből — elvégre előfordulhat visszaélés ügyvédi irodában is, aminthogy a legtöbb leletezés innen származik — nem tartom méltányosnak, hogy az ügyvéddel szemben a kincstár méltányosságot ne gyakorolhasson, mert attól a törvény egyenesen eltiltja a kincstári közeget. T. képviselőház! Ilyen ügyvédellenes szakasz a 85. § is, mely szerint szintén az ügyvéd lesz felelős elsősorban a le nem rovott illetékekért. Ugyvédellenes szakasz továbbá magára a felebbezési beadványokra vonatkozó szakasz, ahol — mondjuk — egy felebbezési beadványt, mivel beadványként kezeltetik, egyenesen 192 K-val kell majd honorálni. (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ugyvédellenes szakasz a 22., továbbá a 45. § is, amely felemeli az eddig 50 K-ban megállapított határozati illetéket 60 K-ra, amelyet bélyegekben kell leróni, ami szintén teher az ügyvédekre nézve. Ügyvédellenes szakasz az 54. §, amely az ügyvédet teszi elsősorban felelőssé az összes illetékekért, amivel különben nem kívánok hosszasabban foglalkozni, ez a régi törvényben is benne van s belátom magam is, hogy ennek van bizonyos jogosultsága. De nagyon kegyes is ez a törvényjavaslat. A törvényjavaslat 9. §-a ugyanis kijelenti, hogy azok a kiadmányok azonban, amelyek a perrendtartás értelmében a bíróság hiteles kiadmányai és határozatai bélycgtelenek. Itt nagyon kegyes a szakasz annyival inkább, mert voltaképen ezeknek a kiadmányoknak elkészítését is magára az ügyvédre hárítja, tehát jó, hogy azonfelül még nem is leletezi meg. Itt az ügyvéd tulajdonképpen bírósági funkcziót végez, tehát igazán nem is lett volna nagyon méltányos, hogy ezt is illetékkel rójják meg. Ezt különben csak per exemplum hoztam itt fel. Van egy intézkedése a törvényjavaslatnak, amely eltér a régi állapotoktól, nevezetesen a 41. § intézkedése. Ez ugyanis ugy rendelkezik, hogy a felperes köteles bélyegezni az illető okmányokat, illetőleg a jegyzőkönyveket és beadványokat. Hát én ezt logikusnak tartom, mert elvégre, aki a pert megindította, kell hogy a konzekvenciákat viselje. Ezzel szemben azonban más volt az eddigi gyakorlat. Eddig a megjelent fél rótta le a bélyegilletéket, ami bizonyos tekintetben logikusabb ós méltányosabb is. Mert hogy áll a helyzet t. képviselőház? Ugyebár egy ügyvéd azért jelenik meg a tárgyaláson, mert akarja azt a felet képviselni és módjában is van, hogy képviselje. Már most ha a megjelent ügyvéd ragasztja la HZ illető jegyzőkönyvre a bélyeget, az helyes is, mert a felétől esetleg már megkapta a maga előlegét és rekompenzáczióját. A törvényjavaslat azonban most máskép intézkedik. Azt mondja, hogy a felperes köteles bélyegezni. Ha véletlenül a felperesi ügyvéd — mondjuk — többszöri sürgetés után nem kap a felétől semmi előleget, sőt a készkiadásait sem tudja megkajmi, elmarad a tárgyalásról s akkor nemcsak kárba veszett az eddigi munkássága, nemcsak elmondhatja, hogy oleum et operám perdidi, hanem felelős lesz még a további bélyegilletékekért is, mert véletlenül abba a szerencsés helyzetbe került, hogy képviselt egy felet, akitől egy vörös krajczárt sem tud bevasalni. Én a törvényjavaslatnak ezt az intézkedését méltányosnak és különösen ügyvédi szempontból helyesnek nem tartom. T. képviselőház! Minden pert kétszer kell megnyerni. Meg kell nyerni akkor, amikor O felsége, a király nevében megítélik a tisztelt felperes urnak, vagy alperesnek az igazságot, azonban ez csak formális pernyerés. Egy másik pernyerés azonban, amely reális szempontból irányadó, az a per értékének megkapása, vagyis a követelésnek behajtása. Már most, hogyha az ítélet meghozataláig az összes beadványokon felemelt illetékeket fogunk leróni, milyen helyzetbe fog a felperes kerülni, ha nem hajtotta be követelését. Megint ugy látom, hogy a nyomorúságra, a szegénységre, a szerencsétlenségre van épitve ez a javaslat! (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mert az az alperes nem azért nem fizet, mert nem akar, hanem azért, mert nem tud. Már most bekövetkezik a fényezett kétajtós sifonnak, esetleg a matt egyajtós szekrényeknek bírói árverés alá bocsátása, ahol az államhatalom segélyével a hiénák jelentkeznek ós juttatják végeredményben igazságához felperest. Tehát azért tettük drágává az egész peres eljárást, hogy ne maradjon más hátra, mint a hiéna-uralom megvalósítása, mert mire a felperes megnyeri a perét és alperesen behajt valamit, az már teljesen tönkre is mehet. Előbb a kapitalisztikus érdekek ellen szólaltam fel t. képviselőház, de kötelességemnek tartom, hogy az ügyvédi érdekeken kivül még a kereskedői szempontokat is kiemeljem. Olvastam az OMKE most benyújtott kérvényét, amely arról panaszkodik, hogy ebben a javaslatban voltaképen a lefelé való progresszivitás van megállapítva, mert ott van túlságos mértékben kiróva a beadvány- és határozati bélyeg, ahol a kereskedői perek tömege van: a száz koronától ezer koronáig eső ügyeknél. Ez kereskedői szempontból szintén méltánytalan és káros. (Ugy van! balfelöl) Van azonban ennek a javaslatnak egy más intézkedése, amelyet előttem szóló t. képviselőtársaim is már kellőképen mérlegeltek: a középkori inkvizicziónak szerencsés megtestesitése a 72. §. alakjában, amely a kincstári közegeknek megadja a behatolás lehetőségét a család szentélyébe azáltal, hogy bizonyos okiratok kutatására feljogosítja őket. Három pontban sorolja fel ez a paragrafus, hogy az illeték kiszabásával