Képviselőházi napló, 1910. XXV. kötet • 1914. junius 24–julius 21.

Ülésnapok - 1910-551

551. országos ülés Í9ik Julius 8-án, szerdán. 97 folyamodást esetleg az a bíróság intézi el, amely a megtámadott végzést hozta, nem képez alapot a felfolyamodási illeték visszatérítésére. Tehát a felfolyamodás nem is ment fel a felebbezési bírósághoz és mégis le kell a felebbezési bíróság illetékét róni. Az a bíróság, amelyhez voltaképen fordult volna és amelynek intézkedéseit akarta volna provokálni a felemelt illetékkel, az nincs is a világon, az ebben az esetben nem is létezik, mégis azt mondja a javaslat, hogy a visszatérítésre ez igényt nem ad. Ezt, én t. képviselőház, nem tartom helyesnek és jogosnak. Jaczkó Pál: Sőt egyenesen jogtalan! Ábrahám Dezső: Van azonban egy még nagyobb atroczitás ebben a javaslatban, amit nem kívánok a t. pénzügyminister rovására felhozni, mert elismerem, hogy ez benn volt az 1894: XXVI. t.-ezikk intézkedéseiben is. Ha azonban annyira méltóztatnak hangoztatni a méltányosság álláspontját, akkor az az egy bizonyos, hogy evidens érdeke lett volna a méltányosságnak, hogy ezt a 66. szakaszt ne azzal a szöveggel hozzák meg, amely azt mondja, hogy a felebbezési illeték visszatérítésének még abban az esetben sincs helye, ha azt a felebbezési visszautasították vagy visszavonták. Valóban nagyon súlyos szavakat kellene használnom, ha a törvényjavaslatnak ezt az intézkedését a maga érdeméhez képest akarnám bírálni. Ez ismét nem az, t. képviselőház, amit egyrészről a jogkereső közönség, másrészről pedig az ügyvédi érdekek — amelyeknek méltánylását kilátásba méltóztatott helyezni — az igen t. pénzügyminister úrtól várhatott volna. Itt a kincstár illetéket vesz olyan szolgáltatásokért, amely szolgáltatásoknak semmiféle állami hivatalnok, semmiféle bíróság eleget nem tett, sőt eleget tenni nem is akart. (Igás! TJgy van! bálfelöl.) Ezt én csak olyan dolognak tartom, t. képviselőház, amely alkalmat szolgáltat a kincstárnak arra, hogy mennél jobban felsrófolhassa az igazságnak, sőt annak az igazságnak az árát, amit nem is szolgáltattak ki. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Azt mondják, hogy a szocziális kérdések és a kisemberek érdekei előtérbe vannak helyezve ennek a javaslatnak intézkedéseiben. Hát, ugyebár, a kisemberek tömegének legnagyobb része fizetési meghagyásos, vagy pedig községi bíróság előtti perekben érvényesiti jogigényét. A fizetési meghagyásoknál sem látom azt a méltányosságot, amelynek a kisemberekkel szemben érvényesülnie kellett volna. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A polgári perrendtartás 5-97. §-a alapján, ha ez a fizetési meghagyás hatályát veszti, egy később ugyanezen ügyben folyamatba tett eljárásnak itt már lerótt illetékét nem lehet betudni a későbbi Határozati bélyegbe. Ez sem méltányos dolog, mert a kincstár itt újra egy rókáról két bőrt fog majd lehúzni. (TJgy van! a baloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXV. KÖTET. T. képviselőház! Eddig méltányoltam és méltattam a javaslatot a mérséklés szempontjából. Bakonyi Samu: Arról koldulhat! Ábrahám Dezső: Méltóztassék most megengedni, hogy a moralitás, vagyis helyesebben mondva, az immoralitás szempontjából is méltassam. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A javaslat 14. és 15. §-ai a bírói határozatok illetékeivel foglalkoznak és kimondják azt, hogy bizonyos birói határozatok miképen bélyegezendők, illetőleg miképen fizetendő készpénzben az eljárás ellenértéke 5000 koronán túl. Itt egy óriási immoralitást kontemplál a javaslat 20. §-ában. Igaz ugyan, hogy a 20. §. bizonyos mérsékléseket állapit meg, például egyezségkötéseknél, ahol a bélyeg, illetőleg határozati illetéknek fele van megállapítva, azután az elismerésnél, a részben vagy egészben való elismerésre vonatkozó ítéleteknél, ámbár — őszintén megvallom — ezt sem tartom egészen méltányosnak; szerintem ez sokkal kisebb tétel lehetett volna, mondjuk egynegyed rész, minthogy a felek voltaképen érdemleges vitatkozásba, tárgyalásba itt még nem is bocsátkoztak. Bakonyi Samu: Azért nem szolgált meg a biró! Ábrahám Dezső: És amikor még a teljesítési határidő is rövidebb, — nyolcz nap, — akkor ilyen, bár mérsékelt, de mégis aránylag nagy illetékkel, fél illetékkel állunk szemben. Itt sokkal mérsékeltebb, esetleg egynegyed rész illetéket kellett volna megállapítani. A 20. §-ban egy furcsasággal, ha igazán akarnám magamat kifejezni, egy immoralitással találkozunk. (Halljuk! Halljuk! bálfelöl.) Ez az immoralitás az, amit én most fejtegetni akarok. Azt mondja nevezetesen a 20. §. utolsó bekezdése, hogy a fél illeték levonandó akkor is, ha a felperes követeléséről egészben, vagy részben lemond s az ellenfél az elismerés vagy lemondás értelmében vég- vagy részitéletet nem kér. A bíróság tehát még nem is jut abba a helyzetbe, hogy tőle a fél határozatot provokáljon, de a birói határozatok után járó illetékeknek habár felét, mégis le kell rónia. Elismerem, hogy ebben sem hibás ezúttal az igen t. pénzügyminister ur saját személyében, mert hiszen ez benne volt már a régi intézkedésben is. Teljesen honorálom ezt az álláspontot, de nem méltányos ám, t. ház, a kiáltó ellentéteket, a kirívó igazságtalanságokat venni be egy olyan javaslatba, amely viszont minden más intézkedésével azon dolgozik, hogy az igazságszolgáltatást igénybe vevő polgárságot a legnagyobb mértékben megterhelje. Bakonyi Samu: Ott is, ahol igénybe sem veszik. Ábrahám Dezső: Ott, ahol nem veszik igénybe az igazságszolgáltatást, mégis csak méltányos dolog lett volna, hogy az igénybe nem vett igazságszolgáltatást legalább ne fizessék meg. A szakasznak ezt az intézkedést nemcsak inél13