Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-530
5B0. országos ülés 19íí április 2?i-én, pénteken. 77 Kostyál Miklós t. barátom utalt arra, hogy nincs érzék e községi költségvetések tárgyalása iránt a törvényhatósági bizottságokban, hogy azok ott előkészületlenül gyorsan ledarálva mennek keresztül, hogy ott senkisem ügyel rájuk, senkisem érdeklődik s ennélfogva nem is történik beavatkozás. Bocsánatot kérek, hogy ha egy kis járási keretben a szomszéd község költségvetését tárgyalják, az már mindenkit érdekel, csak azért is, hogy összehasonlítást tegyen, hogy ugyanazon viszonyok közt más, hasonló község mit csinál. Ebben á tekintetben igen egészséges közreműködést várok ettől az intézménytől. Itt kell megemlítenem valamit, amit a maga helyén kifeledtem, de ami igen lényeges. Kostyál t. barátom ráutalt, hogy a járási számvevőségek sem teljesitik kötelességüket azon reményeknek megfelelően, amelyeket a járási számvevőségi intézményhez fűztünk és ez azért van, mert helyzetük olyan bizonytalan, ők valahol a község, a járás és az állam közt lebegnek; nem képesek hatáskörüket helyesen meghatározni. Bocsánatot kérek, az egész vármegyei számvevőség intézményére vagyok kénytelent ezt kijelenteni : a tapasztalat mutatja, hogy az az intézkedés, amelylyel a számvevőséget a vármegyétől elvittek és bevitték az állami számvevőség közé, nem vált be. Nem vált be azért, mert egészen más a feladatköre, a helyzete e számvevőségnek (ügy van!) Nem kifogásolom a tisztviselőket, hiszen ugyanazok a tisztviselők mentek át az államtól és ugyanazok fognak visszajönni; ők a maguk kötelességtudását, lelkiismeretességüket, buzgóságukat vitték be. de a szervezet nem volt olyan, hogy ők sikerrel működhessenek. Az állami számvevőség tisztán ellenőrző, azért bizonyos önállóságra van szüksége szemben azokkal a hatóságokkal, amelyek mellé ki van rendelve és ennek az önállóságnak élesen ki kell domborodnia. Ez az ellenőrzés a főteendője. A közigazgatásnál azonban megfordítva áll a dolog; ott a segédszolgálat a lényeges, az a lényeges, hogy legyen segítsége a főszolgabírónak, az alispánnak, a vármegyei referensnek a számvevőségben, hogy az a számvevőség tartsa nyilván és hajtsa be a vármegyei pótadókat, készítse elő és vizsgálja felül a községi számadásokat, készítse elő az önkormányzati testületek által való felülvizsgálatra a költségvetéseket és ez a számvevői segédszolgálat egészen más feladat. Itt ez domborodik Id. Ha az a járási számvevő a főszolgabírónak minden tekintetben alárendelt, vele egy közigazgatási tisztikarhoz tartozó tisztviselő lesz, akkor egészen másképen fogja fel a teendőit; ha a központi számvevőség utján az alispánnal lesz összeköttetésben, vagy az alispán utján a belügyministerrel, akkor egészen belügyi tisztviselőnek, közigazgatási tisztviselőnek fogja magát érezni, annak fogja magát tudni, beleéli magát abba a feladatkörbe, abba a működési körbe. Ennélfogva szándéKúnk az, hogy a reform során a t. pénzügyminister ur hozzájárulásával az egész számvevői tisztikart, amely a vármegyei ügyeket munkálja, átvigyük a pénzügyministeriumtól a belügymiuisteriumhoz és beoszszuk a vármegyéhez. (Élénk helyeslés.} Ez azonban alkalmat fog adni nekünk arra is, hogy a ministeriumban egy csomó elintézett dolgot letegyünk most már a vármegyével kontaktusban levő számvevőséghez. Nincs semmi szükség arra, de értelme sincs, hogy ily körülmények között azok az apró iskolai számadások, azok a tanítói fizetés-folyositások mind egyenként feljöjjenek ide a ministeriumba és itt lehetetlenné tegyék az adminisztratív teendők sokasága miatt a tulajdonképeni feladat, a kormányzás gyakorlását. Végeztessenek el ezek odalenn. (Helyeslés.) Mi azonban a belügyministeriumból leadnók a kórházi számadásoknak vizsgálatát, a kultuszministeriumból az iskolai számadások vizsgálását, a tisztviselők fizetésének folyósítását és sok más ezernyi teendőt, ami mind feljön ma ide az ország központjába és itt azt teszi szükségessé, hogy folyton szaporítani kell a számvevőségi tisztviselők számát és azon retortákat, amelyeken ezek a dolgok átmennek. (Helyeslés.) A járási bizottságnak egészen uj munkakört szántunk a járási utak ügyében. T. i. küszöbön áll a közutakról szóló törvény reformja, melyre nézve t. barátommal a kereskedelemügyi minister úrral tárgyalásokat folytatunk oly irányban, hogy a mostani u. n. községi közlekedési, viczinális utak járási utakká alakíttassanak át oly módon, hogy azoknak adminisztráczióját vigye a járási bizottság. Azok az uti bizottságok, melyeket az 1890. évi I. t.-cz. alkotott meg, nem váltak be. Ellenben ha egy járási bizottságot alakítunk és odaviszszük a járási utak adminisztráczióját, ott jelen lesz a főszolgabíró, az autonómia képviselője, az államépitészeti hivatalnak valamely kiküldöttje vagy mérnöke és ezek segítségével sikerrel fogják azután ott egyöntetűen és egyszerűen elintézni ezen ügyeket. Azonkívül tág köre az iskolaügyeknek, az iskolák feletti felügyeletnek lesz a járási bizottságra átruházva, ami ma bizony meglehetősen lóg, mert a tanfelügyelő nem győzi azt az egész vármegye területén. Méltóztassék venni, hogy egy nagy vármegye területén mikor jut el a tanfelügyelő minden iskolába? Ezenkívül az az iskola semmiféle felügyelet alatt nincs, tehát ezt is czélszerüen lehet gyakorolni a járási bizottság utján. Azután sok olyan helyi vonatkozású teendőt, melyeket ma a községektől távol fekvő, a községek viszonyait nem ismerő, attól idegen szervek intéznek, lesz czólszerü a községhez közelebb eső járási bizottságba terelni. (Helyeslés.)
