Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-530

48 530. országos ülés 191b április 24-én, pénteken. Ezt a megoldási módot különösen a szakirodalomban igen sokan ajánlják és mégis, t. ház, én ettől nagyon félek. Félek azért, mert igénytelen nézetem szerint ez a megoldás a községi élet teljes elbürokratizálódására vezet. Hiszen a községi autonómiának ma nemcsak az az előnye, hogy a községi lakosok mintegy beleszólást nyernek a maguk községi közigazgatásába, hanem nagy előnye az a testületi szellem is, amely igy a közigazgatásban érvényesülhet. Nagy előnye az a, mondhatjuk, szerencsés összeköttetése a bürokratizmusnak, amelyet a jegyző képvisel, az autonóm testületeknek a közvéleményével, a község lakosságához közelebb álló véleményével ; ennek a két ellentétes áramlatnak egyesítéséből kell, hogy egy egészséges szellem fejlődhessék ki a községi közigazgatásban. Ezért a bürokratizmustól való félelemnél fogva nem javaslom a problémának ezt a megoldását. Marad egy másik megoldás és ez az volna, hogy emeljük a község többi elöljáróinak és a község egyéb szervezetének nivóját oly magasra, vagy legalább is megközelítőleg oly magasra, mint ahogy a jegyzői állás nivóját emeltük. Ezáltal az a jegyző nem lesz a községi életben olyan árva gyermek, akit meg nem értenek, mert lesznek tisztviselőtársai, akik megértik őt és vele együtt működhetnek. Ez a megoldás önként ajánlkozik és a praxisba átvihető községeink egy kategóriájánál, a nagyobb lakosságú kőszegeknél, amelyekre vonatkozólag Scitovszky Béla t. képviselőtársam igen megfontolandó ajánlatot tett: a mezővárosoknál. Ezeknek a mezővárosoknak anyagi eszközei is olyanok, hogy rendelkeznek megfelelő fedezettel és igy egy képzettebb, magasabb tudással bíró tisztikart alkalmazhatnak. E mezővárosok igényei is olyanok, hogy senki sem tehet kifogást az ellen, ha azt követeljük, hogy az ő közigazgatásuk némileg városias legyen. (Helyeslés.) Nem szabad azonban elmennünk odáig, hogy a rendezett tanácsú városok mintájára nagy, komplikált, differencziálódó tisztikart állítsunk fel; a meglodás az lenne, hogy hagyjunk meg egynéhány okvetlenül szükséges községi elöljárói állást, de kössük ezeket magasabb kvalifikáczióhoz, amely magasabb kvalifikáczió elérésére, illetve megadására itt áll rendelkezésünkre a községi közigazgatási tanfolyam. (Helyeslés.) Hol van az megírva, hogy a községi közigazgatási tanfolyam csak községi jegyzőket képezhet ki? Kiképezhetünk mi ott egyéb községi tisztviselőket is és ha ezt megtesszük, akkor ezeknek a mezővárosoknak egész közigazgatási bázisát átalakíthatjuk városias jellegűvé. Időnként választott, de nyugdíjas és megfelelően qualinkált tisztviselőket állíthatunk e mezővárosok élére, ami által a községi jegyzők részére is a boldogulásnak és a szebb jövőnek perspektíváját nyithatjuk meg. (Helyeslés.) Természetesen már a közepes nagyságú községeknél, az 1—3000 lakosú községeknél ily messze elmenni teljes lehetetlenség volna. Nekem az a nézetem, hogy a mai községi szervezetünk épen ezen községek igényeinek és anyagi eszközeinek felel meg. Mégis itt is bizonyos fokú magasabb qulafikácziót követelnék a községi elöljárótól. Szeretném azt mondani, hogy követeljük meg négy középiskola elvégzését, de ez által könnyen előállna az a helyzet, hogy nem találnánk a községi elöljárói tiszt ellátására alkalmas egyéneket Mindenesetre azonban követeljük meg a közoktatási törvényeink szerint is minimális szellemi képzettséget: a hat elemi osztályt. (Helyeslés.) Hátra volnának még a mi apró és törpe községeink. Egynéhány évvel ezelőtt voltam bátor itt a t. ház előtt kifejteni, hogy én alig tudom elképzelni, hogy e községek helyzetén másképen tudnánk segíteni, mint hogyha ezeket a községeket egyesitjük és az apró és törpe községek külön elöljáróságát és képviseltestületét megszüntetve, a földrajzi feltételek alapján egybefűzött körközségek számára közös képviselőtestületet és elöljáróságot alakítunk. Nem mondom, hogy ezeket a falvakat, a körközségek részeit képező községeket teljesen szüntessük meg, hiszen ez külön vagyonuk és esetleges külön gazdasági tevékenységük folytán lehetetlen lenne; hagyjunk meg e községek élén egy községi birót, legyen azonban ez a községi biró csak egy, mondjuk, gépies teendők elvégzésére hivatott szerv. Végezze ő a maga községi területén a köézbesitést, a pénzbeszedést, tartsa fenn a kontaktust a központ és a községi elöljáróság között, de valami nagyobb hatáskört, intézkedési jogkört nem kell neki adni. Azzal a veszedelemmel jár azonban ez a megoldás, t. ház, hogy mivel ennek a központi elöljáróságnak tagjait valószínűleg, de szükségszerűen is a székhelyet képező község lakossága közül választanák, ezzel az egész körközség súlypontja áttolódnék erre a kőszegre. Ennek is megvolna az orvossága és itt visszatérek arra, amit először emiitettem fel, mint olyan módszert, amelylyel a mai községi súlyponteltolódásnak, egyensúlyhiánynak baját gyógyítani lehetne és ez a jegyzők hatáskörének kiterjesztése. (Helyeslés.) Az ezekből a körközségekből, ezekből a törpe községekből alkotott egységekben az én igénytelen nézetem szerint a jegyzők hatáskörét ki kell bővíteni és minden olyan ügyben, amely nem tisztán a községek magánjellegű gazdasági tevékenysége, a községi hatóságot a jegyzőre kell ráruháznunk, imperiumot kell neki adnunk. T. ház ! Ez a szerkezet tökéletesen megfelel annak, amely ma a körjegyzőségekben fennáll. A körjegyzőségek egyes kisközségeinek birái ma is csak gépies teendőket végeznek, nagyobb befolyásuk csakis a körjegyzőségek székhelyén lévő elöljáróságoknak van és a legtöbb ügyben az a községi jegyző saját maga, a község megkérdezése nélkül jár el. És én azt hiszem, hogyha az élet helyesnek találta, hogy igy fejlessze ki ezeknek a községeknek közigazgatását, nem fogunk rossz munkát végezni és nem fogunk rossz eredményre jutni akkor, ha az élet által létrehozott szervezetet törvényileg állapítjuk meg. (Helyeslés.)