Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-538

538. országos ülés 191k május tí-én, csütörtökön. 425 volt. Tehát széles nagy Magyarországból, ahol körülbelül 1,400.000 román lakik, a világosi kerület bátorkodott egy meglehetősen csöndes természetű képviselőt küldeni ide a házba. (Derültség.) És a mélyen t. ministerelnök urnak és a t. belügyminister urnak az volt az első dolga, hogy ezt a kerületet is alkatrészeire bontsa, még pedig ugy, hogy soha ember fia ki ne találhassa, hogy milyen alkatrészekből volt ez a kerület azelőtt összeállítva. A 22 községből 17 román községet elvettek, viszont hozzáadtak ehhez a kerülethez magyar és német községeket, ugy hogy örök időkre biztosítva van, hogy itt ne legyenek a románok többségben. Annak idején majd leszek bátor bemutatni Krassó-Szörény vármegyének térképét, annak illusztrálására, hogy a deozentralizált szavazás sokkal nehézkesebb és sokkal költségesebb is lesz, mint volt az előbbi czentralizált szavazás. Most csak azt említem meg, hogy igen t. elnökünknek kerületét ugy megduzzasztottá a mélyen t. ministerelnök ur és a belügyminister ur, hogy Kolozs megye határától egészen Szatmár megye határáig terjedő kerületet adott neki, amely igy olyan nagy kerület, hogy elnökünk joggal mondhatja, hogy az országban a legnagyobb kerület az övé. (Derültség és felkiáltások jobbfelöl: Nagyobb lesz a bizalom is !•) Hallottam azután a szilágymegyei beosztásokról is, amelyekről azonban csak akkor beszélhetünk szemléltetően, amikor majd azt a mappát meglátjuk. T. képviselőház! Mi mindenre gondoltunk, mert már végigélveztük az anyagi választójogot, nemkülönben a kerületek megállapítását, de azt igazán nem hittük, hogy a kerületek beosztásában annyira igazán nemcsak szűkkeblűén, hanem sértőleg fog eljárni a ministerelnök ur. Mert amellett, hogy egész kerületeket megszüntetett, oly szemléltetően teszi nevetségessé egész tervét a világ előtt, hogy nekünk már nem is kell többé agitálnunk, nem kell Magyarországot sem rágalmaznunk a külföld előtt, elég, ha bemutatjuk azokat a térképeket s azoknak a községeknek neveit, amelyeket összetákolt a t. belügyminister ur. Bátor voltam említeni, hogy felszólalásomban kizáróan csak az uj momentumokat fogom felhozni, amelyek körülbelül márczius 20-tól vagy márezius végétől merültek fel. Azt hiszem, ezeknek pomelnikja — mint románul mondják — oly gazdag, hogy mindenki előtt indokoltnak látszik, ha kijelentem, hogy az appropriácziós törvényjavaslatot el nem fogadom. Elnök : Van még valaki szólásra feljegyezve ? (Nincs!) Minthogy szólásra többé feljegyezve senki sincsen, kérdem a t. házat, kiván-e valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Tisza István ministereinök: T. képviselőKÉPVII. NAPLÓ. 1910—1915. XXIV. KÖTET. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Én csak pár rövid megjegyzés megtétele végett kérek szót, amelylvel, azt hiszem, tartozom a t. háznak az előttem felszólalt t. képviselő UT beszéde folytán. {Halljuk! Halljuk !) Nem szándékozom részletesebben foglalkozni a t. képviselő UT beszédének külpolitikai részével, már csak azért sem, mert hiszen ez a. kérdés a legközelebbi napokban fog beható megvitatás alá kerülni a delegáezióban, Ugy gondolom tehát, czélszerübb lesz ennek a kérdésnek tárgyalását ezúttal a delegáczióra halasztani. Én csak egyre vagyok bátor röviden reflekálni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur egyes magyar és egyes osztrák delegátusok nyilatkozataiból ellentétet konstruál a magyar és az osztrák delegácziónak Komániával fennálló viszonyunkra vonatkozó felfogása között. Azt hiszem, ebben a képviselő ur tévedett. Mert hiszen eltekintve attól, hogy még az ő általa kiszemelt egyes állitások is kissé tendeneziózus világitásban voltak beállítva, ugy gondolom, a képviselő ur egyebet nem ért el, mint azt, hogy konstruált ellentéteket egyes magyar delegátusok és egyes osztrák delegátusok álláspontja között, minthogy azonban ugy a magyar delegácziónak, mint az osztrák delegácziónak nagy többsége nyíltan és világosan helyeselte a külügyminister ur eljárását, (Ugy van! Ugy van!) azt hiszem, a kormánynak Romániával szemben követett politikája tekintetében a két testület állásfoglalása között hiába próbált a kéjoviselő ur ellentétet konstruálni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A képviselő ur azután visszatért a — mondjuk — Vajda-féle inczidensre és mindenekelőtt azt mondja, hogy csodálkozik ezen eljárás felett éppen az én részemről, aki azon eszmecserék folyamán, amelyeket egyes, a román nemzetiségi párthoz tartozó urakkal folytattam, az ő lojalitásukat — amint a t. képviselő ur mondotta, többes szám első személyben említve — ismételten kifejeztem. Értsük meg egymást. Én azoknak az uraknak, akikkel tárgyalni szerencsém volt, lojalitását ismételten elismertem. Ezt ma is állom. Azoknak az uraknak, akikkel nem tárgyaltam, akik esetleg mint a román komité tagjai a velem tárgyaló urakkal további érintkezésben voltak, lojalitásáról nem beszélhettem, mert nem is voltam abban a helyzetben, hogy akár pro, akár kontra ebben a tekintetben véleményt formálhassak magamnak, azt azonban nagyon is jól tudtam, és nagyon jól tudom ma is, hogy a román nemzetiségi párt kebelében, ha a párt állásfoglalása tekintetében sikerült is megóvni az egységet, igenis különböző felfogások, különböző irányzatok vannak. Nagyon jól tudom, hogy minő kísérletek folytak az egész egyezkedési akczió megakasztására, meghiúsítására olyanok részéről, akik az extrém naczionálista irányzatot feladni nem voltak haj^ landók. És éppen azért azt a kijelentést, amelyet én az eljárt urak lojalitására nézve mondtam, ne méltóztassék másokra alkalmazni, mint akikre 54