Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-538

538. országos ülés 1914 május lk-én, csütörtökön. 421 túlra ment (Igaz ! Ugy van !) és ott azt hirdeti, hogy igent? kell pártkassza : adakozzatok. S ez épen akkor történik, amikor a kifogásolt uj jogrend alatt, ugy tudom, tervbe van véve, hogy minden választási költség eltöröltessék. A t. ház minden tagjának méltóztatik tudni, hogy ősi szokás az ellenzék részéről megállapitani a kormánypártról azt, hogy nem képviseli a nemzet többségét, hogy pénz, erőszak és nem tudom micsoda visszaélések folytán kerülhetett be ide a házba, mint többség. És különösen nagyobb erővel nyilvánul ez akkor, amikor az ellenzék a választásokba azon reményűjééi ment bele, hogy megerősödve fog kikerülni és azután meggyengülve jön a képviselőházba, így volt ez 1898-ban a Bánffykormány idejében, amikor a költségvetési és az appropriaozionális vitát a pártkassza kérdése dominálta. Akkor az ellenzék ugy értesült, hogy az akkori kormánypárt 3 millió forintot, vagy mondjuk 6 millió koronát költött választásokra, s ennek a 3 millió forintnak forrása nem tetszett az ellenzéknek, ezt hányta folyton szemére az akkori kormánypártnak. Akkor ennél a vitánál felszólalt Darányi Ignácz igen t. képviselőtársunk (Halljuk ! Halljuk !) és a következő nyilatkozatot tette (olvassa): »Semmiesetre sem normális ez a politikai kedélyállapot. (Felkiáltások halról: A három millióról beszéljen!) Erővel azt akarják*, — folytatja Darányi Ignácz — »hogy a választásokról beszéljek. Hát arról is mondok valamit. Azt mondom, amit báró Eötvös József mondott s amit már egyszer felhoztam, hogy meg lehet mérgezni a kutakat, az sincs kizárva és megtörténhetik, de a tengert megmérgezni nem lehet. Visszaélések itt-ott történhetnek, részben elismerem azokat, de Magyarországon a magyar nemzet ellen sehol sem tudtak és nem is fognak tudni választani.« Ezt mondta Darányi Ignácz. Nincs szándékom Darányi Ignácz mélyen t. képviselő urat ezen nyilatkozat felolvasásával provokálni, én csak azért voltam bátor erre reámutatni, hogy hivatkozzam arra, hogy ezek a szemrehányások épen olyan régiek, mint aminő régi maga a parlamentarizmus. De egyúttal niegáJ apithatom, hogy egyes urak, akik most az ellenzéken ülnek, akkor, amikor ezen az oldalon ültek, ezt a kérdést sokkal higgadtabban kezelték. (Igaz ! Ugy van !) Felhoztam ezt, t. ház, azért is, hogy demonstráljam az országban azok előtt, akik erre talán nem emlékeznek, hogy a pártkassza-kérdésről, mely most túlzott, túlhajtott, mondhatom, igaztalan alapokon állandóan napirenden tartatik, azt a konzekvencziát, amely most levonatik, a túloldalon ülő komoly tényezők sem állapították meg, azt helytállónak ők sem tartották. (Igaz ! Ugy van !) Én ugy tapasztalom, hogy azok a mérgezett gyanúsítások, azok az epés kirohanások, az a szuggerálási szándék, amely a szenvedélyek felkeltése czéljából olyan dolgokat akar a közönséggel elhitetni, amik nincsenek, amik nem voltak és talán nem is lesznek, ez nap-nap után kevesebb hatással van a közönségre (Igaz! Ugy van!) s jóformán azt mondhatom, hogy már-már alig kelt közfigyelmet. (Igaz! Ugy van!) Es én azt hiszem, hogy ha igy megyünk, igy haladunk tovább, ha a t. ellenzék politikai taktikáját meg nem változtatja, ugy, ha eljön az ideje annak, amikor a nagy csatát kell megvívnunk, mikor a nemzetnek a vitás kérdések felett döntenie kell, a nemzet többsége érezni fogja, a négy esztendős tapasztalatok után ragaszkodni fog ahhoz, hogy a felkorbácsolt hullámok közepette is a nemzet hajójának komoly, erős, nehéz időkben is helyt állott, alkotásokra képes, oly nagy hazafisággal megáldott kormányosra van szüksége, mint aminőt mi a mélyen t. ministerelnök ur személyében követünk, (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) aki, hogy most mást ne említsek, közjogi helyzetünket a közös külpolitikában való törvényes befolyásával ugy domborítja ki, mint ahogy azt talán egyik elődje sem tette. (Igaz! Ugy van !) Szívesen adom meg tehát a kormányzás eszközeit a jelen kormánynak és a magam részéről a napirenden lévő törvényjavaslatot elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István ." Az appropriácziós törvényjavaslathoz, mint a kormány által előterjesztett valamennyi fontosabb törvényjavaslathoz, pártom nevében felszólalok, ha egyébért nem, elvi álláspontunk meghatározása érdekében. T. ház ! A gróf Tisza István ministerelnök urnak a román nemzeti komité tagjaival folytatott tárgyalása körül kifejlődött parlamenti vita során előterjesztettük azokat az indokokat, amelyek miatt mi a kormánynyal szemben a legnagyobb mérvű bizalmatlansággal viseltetünk. Ez a felhatalmazási törvény, szerény véleményem szerint, bizalmi kérdés elé állit minket és ha nem szavazzuk meg, teszszük ezt a kormány iránt való bizalom teljes hiányából. Ugyancsak az elvi álláspont megóvása érdekében a költségvetési vita folyamán több képviselőtársam felszólalt. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pop Cs. István : A költségvetésre azért nem is akarok most kiterjeszkedni, csak leszegezni és megállapitani akarom azokat a sajnálatos körülményeket és tényeket, amelyek szerint a két és egynegyed milliárdból, amelyhez a nemzetiségek és különösen mi románok is óriási adókkal hozzájárulunk, vajmi kevés jut vissza annak a népnek. Amit kapunk, abban sincs köszönet; amit elemi iskolák felsegélyezésére vagy lelkészek kongruájára kapunk, annak nagy az ellenértéke, nemzeti kultúránk és a nép természetes védőinek és képviselőinek politikai függetlensége, ami minden vonalon veszélyeztetve van. Gyakran kifejtettem ezt és igazoltam ezt az állításomat. Az általános szempontokat, az állam nagy érdekeit tekintve, elég hivatkoznom báró Sennyey