Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-538

538. országos ülés 1914 május lk-én, csütörtökön. 421 túlra ment (Igaz ! Ugy van !) és ott azt hirdeti, hogy igent? kell pártkassza : adakozzatok. S ez épen akkor történik, amikor a kifogásolt uj jog­rend alatt, ugy tudom, tervbe van véve, hogy minden választási költség eltöröltessék. A t. ház minden tagjának méltóztatik tudni, hogy ősi szokás az ellenzék részéről megállapitani a kormánypártról azt, hogy nem képviseli a nem­zet többségét, hogy pénz, erőszak és nem tudom micsoda visszaélések folytán kerülhetett be ide a házba, mint többség. És különösen nagyobb erővel nyilvánul ez akkor, amikor az ellenzék a választásokba azon reményűjééi ment bele, hogy megerősödve fog kikerülni és azután meggyengülve jön a kép­viselőházba, így volt ez 1898-ban a Bánffy­kormány idejében, amikor a költségvetési és az appropriaozionális vitát a pártkassza kérdése dominálta. Akkor az ellenzék ugy értesült, hogy az akkori kormánypárt 3 millió forintot, vagy mondjuk 6 millió koronát költött választásokra, s ennek a 3 millió forintnak forrása nem tetszett az ellenzéknek, ezt hányta folyton szemére az akkori kormánypártnak. Akkor ennél a vitánál felszólalt Darányi Ignácz igen t. képviselőtársunk (Halljuk ! Halljuk !) és a következő nyilatkozatot tette (olvassa): »Semmiesetre sem normális ez a politikai kedély­állapot. (Felkiáltások halról: A három millióról beszéljen!) Erővel azt akarják*, — folytatja Darányi Ignácz — »hogy a választásokról beszél­jek. Hát arról is mondok valamit. Azt mondom, amit báró Eötvös József mondott s amit már egyszer felhoztam, hogy meg lehet mérgezni a kutakat, az sincs kizárva és megtörténhetik, de a tengert megmérgezni nem lehet. Visszaélések itt-ott történhetnek, részben elismerem azokat, de Magyarországon a magyar nemzet ellen sehol sem tudtak és nem is fognak tudni választani.« Ezt mondta Darányi Ignácz. Nincs szándé­kom Darányi Ignácz mélyen t. képviselő urat ezen nyilatkozat felolvasásával provokálni, én csak azért voltam bátor erre reámutatni, hogy hivat­kozzam arra, hogy ezek a szemrehányások épen olyan régiek, mint aminő régi maga a parlamen­tarizmus. De egyúttal niegáJ apithatom, hogy egyes urak, akik most az ellenzéken ülnek, akkor, ami­kor ezen az oldalon ültek, ezt a kérdést sokkal higgadtabban kezelték. (Igaz ! Ugy van !) Felhoz­tam ezt, t. ház, azért is, hogy demonstráljam az országban azok előtt, akik erre talán nem emlé­keznek, hogy a pártkassza-kérdésről, mely most túlzott, túlhajtott, mondhatom, igaztalan alapo­kon állandóan napirenden tartatik, azt a konze­kvencziát, amely most levonatik, a túloldalon ülő komoly tényezők sem állapították meg, azt helyt­állónak ők sem tartották. (Igaz ! Ugy van !) Én ugy tapasztalom, hogy azok a mérgezett gyanúsítások, azok az epés kirohanások, az a szug­gerálási szándék, amely a szenvedélyek felkeltése czéljából olyan dolgokat akar a közönséggel elhi­tetni, amik nincsenek, amik nem voltak és talán nem is lesznek, ez nap-nap után kevesebb hatással van a közönségre (Igaz! Ugy van!) s jóformán azt mondhatom, hogy már-már alig kelt köz­figyelmet. (Igaz! Ugy van!) Es én azt hiszem, hogy ha igy megyünk, igy haladunk tovább, ha a t. ellenzék politikai tak­tikáját meg nem változtatja, ugy, ha eljön az ideje annak, amikor a nagy csatát kell megvívnunk, mikor a nemzetnek a vitás kérdések felett döntenie kell, a nemzet többsége érezni fogja, a négy esz­tendős tapasztalatok után ragaszkodni fog ahhoz, hogy a felkorbácsolt hullámok közepette is a nem­zet hajójának komoly, erős, nehéz időkben is helyt állott, alkotásokra képes, oly nagy hazafisággal megáldott kormányosra van szüksége, mint aminőt mi a mélyen t. ministerelnök ur személyében kö­vetünk, (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) aki, hogy most mást ne említsek, közjogi helyzetünket a közös külpolitikában való törvényes befolyásával ugy domborítja ki, mint ahogy azt talán egyik elődje sem tette. (Igaz! Ugy van !) Szívesen adom meg tehát a kormányzás esz­közeit a jelen kormánynak és a magam részéről a napirenden lévő törvényjavaslatot elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szó­nokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István ." Az appropriácziós törvény­javaslathoz, mint a kormány által előterjesztett valamennyi fontosabb törvényjavaslathoz, pártom nevében felszólalok, ha egyébért nem, elvi állás­pontunk meghatározása érdekében. T. ház ! A gróf Tisza István ministerelnök urnak a román nemzeti komité tagjaival folytatott tárgyalása körül kifejlődött parlamenti vita során előterjesztettük azokat az indokokat, amelyek miatt mi a kormánynyal szemben a legnagyobb mérvű bizalmatlansággal viseltetünk. Ez a fel­hatalmazási törvény, szerény véleményem szerint, bizalmi kérdés elé állit minket és ha nem szavazzuk meg, teszszük ezt a kormány iránt való bizalom teljes hiányából. Ugyancsak az elvi álláspont meg­óvása érdekében a költségvetési vita folyamán több képviselőtársam felszólalt. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pop Cs. István : A költségvetésre azért nem is akarok most kiterjeszkedni, csak leszegezni és megállapitani akarom azokat a sajnálatos körül­ményeket és tényeket, amelyek szerint a két és egynegyed milliárdból, amelyhez a nemzetiségek és különösen mi románok is óriási adókkal hozzá­járulunk, vajmi kevés jut vissza annak a népnek. Amit kapunk, abban sincs köszönet; amit elemi iskolák felsegélyezésére vagy lelkészek kongruá­jára kapunk, annak nagy az ellenértéke, nemzeti kultúránk és a nép természetes védőinek és kép­viselőinek politikai függetlensége, ami minden vonalon veszélyeztetve van. Gyakran kifejtettem ezt és igazoltam ezt az állításomat. Az általános szempontokat, az állam nagy érdekeit tekintve, elég hivatkoznom báró Sennyey

Next

/
Thumbnails
Contents