Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-538

május Jk-én, csütörtökön. 419 538. országos ülés 1914 a jövőben a sertés, illetve a zsirsertés kivitelét ne akadályozza meg. A legutóbbi 10 évben el lehettünk e kivitel nélkül, mert sertéstenyésztésünk a sertésvész által állandó károsodásnak volt kitéve. Amikor azon­ban ez a veszély megszűnni Ígérkezik, azt tartom, liogy ezt az ágazatot is fel kell karolnunk és olyan fejlődésképes állapotba kell hozni, mint az a múltban volt, ez pedig csak ugy lehetséges, ha kivitel Németországba kissebb vámtétel mellett történhetik. Nem akarom ecsetelni, hogy hogy áll e tekin­tetben a kereskedelmi helyzet, csak arra mutatok rá, hogy a körülbelül, ugy tudom, 80.000 darabban kontemplált leölt sertés kivitele sem lehetséges. Bátor vagyok a t. kormány figyelmét felhivni és kérni, hogy az élő sertés kivitelét Németországba a jövő szerződésnél biztositani méltóztassék. Az Ausztriával való kiegyezés kapcsán meg­szüntetett u. n. őrlési forgalomról nem kivánok szólni. (Halljuk! Halljuk!) Meg vagyok róla győződve, hogy a kormány ennek a kérdésnek megoldását szivén viseli és én bizalommal várom az e tekintetben teendő intézkedéseit. Szabadjon még, t. ház, egy a közgazdasággal kapcsolatos oly kérdést érintenem, melyre ma az adott viszonyok között részemről a legnagyobb súlyt helyezem. Vonatkozik ez a mezőgazdasági hitel kérdésére. {Halljuk! Halljuk!) A költségvetési vita során többen megemlé­keztek a mezőgazdasági hitel kérdéséről; ugy vé­lem azonban, hogy egy körülmény nem lett kel­lőeg kidomborítva. 30 év óta csaknem minden esztendőben szóba került itt a házban, hogy a mezőgazdasági hitelt — értve ez alatt a mezőgazda személyi és üzemi hitelét — intézményes alapokra kellene fektetni, bizonyos intézményekkel kellene rendszeresíteni. (Ugy van!) Tagadhatatlan, hogy még mindig ugy áll a dolog, hogy ha valaki nem bejegyzett iparos vagy kereskedő, vagy nem bej egy­5 zett cég, akkor — hacsak nem gazdag ember — személyi hitelt elsőrendű intézeteknél nem kap­hat. (Ugy van !) Az iparos vagy kereskedő, akinek 100.000 korona vagy 50.000 korona vagyona van, száz és száz hitelintézetnél ugyanannyi köl­csönt kaphat, elég jó feltételek mellett, mert ezeket a kereskedelmi váltókat az intézetek mintegy elő­szeretettel keresik, amennyiben jó visszleszámito­lási anyagnak tartják. (Igaz ! Ugy van!) De ha a mezőgazda, akinek ugyanannyi vagyona van, ilyen hitelre tart igényt, az bizony már nem juthat ily kölcsönhöz, annak egészen más forrásokhoz kell folyamodnia, amelyek azután ólomsulylyal nehe­zednek az ő háztartására. (Igaz ! Ugy van !) Gr. Pongrácz János: Megölik! Wlándy Sámuel: Tudjuk ennek okát, t. ház. Nem uj dolog ez. Ennek oka egyszerűen az, hogy a gazda hitele nem olyan természetű, mint a ke­reskedőé, mert a mezőgazdaságba befektetett köl­csöntőkét vagy más tőkét 3—4 hó alatt természet­szerűleg nem lehet visszafizetni és hátrányos, hogy a mi, különben igen kitűnően működő jegy­banKúnk azon intézetektől, amelyeknek visszle­számitolási hitelt nyújt, ezen u. n. immobil váltókat nem fogadja el. Ez tehát ennek a helyzetnek ma­gyarázata. De ha a mai viszonyok között nem lehet is, t. ház, ha javulnak a viszonyok, talán mégis szó lehet róla, hogy a mezőgazda személyi és üzemi hitele intézményesen szerveztesséle (Helyeslés.) Én csak azért voltam bátor, t. ház, ezt a kér­dést most érinteni, hogy rámutassak arra, hogy ezen hitel hiányában nemzetgazdáink és állam­férfiaink ugy nyilatkoztak a kérdésről, hogy ezt a hitelt a gazda, ki egyben földbirtokos is, a jel­záloghitellel kéjies magának mindenkor biztosi­tani. Es tényleg ugy áll a dolog, hogy a kényszer­helyzetnél fogva a földbirtokososztály zöme ala­posan igénybe is vette a hitelnek ezt a formáját, mely egészen 1912-ig igazán kedvező feltételek mellett volt megszerezhető. A jelzáloghitel megszerzésének ez a kedvező lehetősége igen lényegesen járult hozzá ahhoz, hogy földbirtokaink ára — figyelembe véve, hogy 15 esztendő óta a földbirtok különben is lénye­gesen többet jövedelmezett, mint azelőtt — azt mondhatnám, megkétszereződött és igy természe­tesen ezen legbiztosabb nemzeti vagyon értéke is igen nagy mértékben emelkedett. Es az elérhető jelzáloghitel elősegitette még azt is, t. ház, hogy a kisember aránylag kevés tőkével földhöz jutha­tott, amit minden oldalról kívánatosnak jeleztek és nagyon természetes, hogy szocziális szempont­ból ma is kell hogy ez mint követelmény állít­tassák oda. Különben általánosságban is megáll az, hogy minél inkább halad előre valamely nem­zetnek közgazdasági kultúrája, a földbirtoknak annál nagyobb százaléka kerül a kisemberek kezébe. De mit észlelünk, mit látunk az 1913. és az 1914. évben ? Sajnos, azt észleljük, hogy a föld­birtokososztálynak, mondhatom a mezőgazdaság­nak egyedüli hitele, a jelzáloghitel, mintha szüne­telne. Nem akarok ennek okaival bővebben foglal­kozni, de egy-két fő okára mégis rá kivánok mutatni, rá kell mutatnom. (Halljuk ! Halljuk !) Tény, hogy ennek egyik főoka az, hogy az államháztartás a maga szükségletét részben függő és nem függő kölcsönökkel kénytelen fedezni ugy itt, mint külföldön és e kölcsönöket olyan kamatok mellett kénytelen igénybe venni, amelyek a fix­kamatozásu jelzálogkötvények elhelyezését meg­nehezítik. Mig a múltban a külföldön is el volt ilyen jelzálogkötvény helyezhető, ma már ez a mostani viszony oknál fogva alig válik lehetségessé. Nézetem szerint ezen kérdésnél nagy bajjal állunk szemben, mert az nemcsak a mezőgazdasá­got érdekli, hanem érdekli nézetem szerint az államháztartást és az állam teljesítőképességé­nek minden anyagi erőforrását. Ha ez igy marad, — amint hogy sajnos, a konjunkturális viszonyok rövid idő alatt ezen alig fognak segíteni, — akkor ennek igazán roppant súlyos következményei állhatnak be ; az, hogy a földbirtok ára esetleg 53*

Next

/
Thumbnails
Contents