Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-538

416 538. országos ülés 191í május H-én, csütörtökön. részletben egy utón haladhatok, sohasem fog abban politikai pártállásom akadályozni. (Helyeslés.) Ki kell jelentenem azt, hogy midőn rendkívül fontos közgazdasági kérdéseket szóvá teszek, czélom nem az, hogy ezzel a kormánynak kellemetlenségeket okozzak, hanem kizárólag azon fontos kérdések megoldását kivánom és remélem teljesülésükhöz közelebb vinni. Ugy az egész letárgyalt költségvetésben, mint az egyes felszólalásokban az állani pénzügyi egyensúlyának megtartásánál mint fő tényező a takarékosság szerepel. A takarékosság igen szép dolog a magángazdaságban és az államnál is az improduktív kiadások megszorításában, de semmiképen sem lehet alkalmas arra, hogy a pénzügyi egyensúly megtartásánál mint fő tényező szerepeljen, különösen akkor, mikor a kulturális és gazdasági haladás terén évszázados mulasztásokat kell pótolnunk és a hadsereg folytonos fejlesztése geográfiai helyzetünkből kifolyólag évről-évre fokozódó nagy terheket ró reánk. (Igaz ! Ugy van !) Nem lehet azokat a követelményeket visszaszorítani takarékosságból, mert pótolhatatlan értékek mennek veszendőbe, hanem gondoskodni kell arról, hogy az ország közgazdasága megerősödjék és képessé váljék arra, hogy ugy a kulturális követelményeknek, valamint a külvédelem részéről előálló követelményeknek létérdekeinek veszélyeztetése nélkül megfelelni képes legyen. (Helyeslés.) Készséggel elismerem, hogy a befektetések a jelenlegi költségvetésben is szép összegekkel szerepelnek, de ha tekintem azt, hogy mik azok az elodázhatatlan igények, melyeknek kielégítésére a nemzet jogosan számithat, akkor konstatálnom kell, hogy bizony azok a befektetések messze mögötte maradnak az elodázhatatlan szükségletnek, mert itt nemcsak a jelen nagy követelményeivel, hanem a multak mulasztásaival is kell számolnunk. Az elmúlt 1912—13. években oly súlyos csapások érték az ország keleti felének nagy részét, melyekhez foghatót elképzelni is alig lehet, mert minden leirást messze felülmúl a valóság. (Igaz! Ugy van !) Tudom, hogy a kormány többféle segítségben részesítette ezeket a vidékeket, de semmi jelét nem látom annak, hogy a leggyökeresebb, legsürgősebb intézkedések tétetnének abban az irányban, hogy ilyen bajok többé elő ne fordulhassanak. Mert,az, ami történt, tekintve a bajok nagyságát, csupán alamizsnaszámba megy, de semmikép sem lehet elégséges arra, hogy azt a sok embert, kinek földje két évig állandóan viz alatt áll és háza be van dőlve, itt e hazában visszatartsa, mikor nem tudunk neki biztos reményt nyújtani arra, hogy ilyen bajok emberi számitás szerint többé előfordulni nem fognak. Nem lehet a takarékosság irányadó akkor, mikor arról van szó, hogy sok száz község lakosságát e hazának megtartsuk és sok százezer hold termő területet a nemzeti termelésnek megmentsünk. Semmi befektetés sem lehet túlságos arra, hogy a községek belterületeit és a lakosság megélhetését a gyakran ismétlődő áradások ellen megvédjük. T. képviselőház! Folyóinkat eddig, sajnos, csakis azok kártételeiről ismerjük és arról a nagy közgazdasági kincsről, amely azokban a belhajózás tekintetében rejlik, alig veszünk tudomást. Pedig valódi gazdasági fellendülés Európa közepén, amidőn tisztán földmivelési alapon egy kulturnemzetet fentartó eszközöket előteremteni nem lehet, enélkül el sem képzelhető. Egy tisztán földmivelési termékeket exportáló ország gyarmati helyzetbe kerül és az értékek folytonos elvonása következtében nem képes saját népességét eltartani. De a földművelés boldogulásának is főfeltétele az ipar és kereskedelem fejlődése és deczentralizálódása, mert csak igy válik lehetségessé az, hogy a termelt értékek itthon nyerhetnek elhelyezést. Már pedig az ipar kifejlődésének alapfeltétele a nyersanyagok olcsó szállítása, amely csakis viziuton érhető el. Ha csak egy pillantást vetünk Európa nagy, kontinentális kulturnemzeteinek közgazdasági viszonyaira, meggyőződhetünk arról, hogy azok közgazdasági fejlettsége a belhajózás kifejlődésével szorosan összefügg. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Francziaország sohasem lett volna képes a nagy királyok alatt űzött pazarlás következményeit kiheverni, ha ugyanazok, felismervén a beihajózás rendkívüli közigazgatási fontosságát, annak kifejlődését hatalmasan elő nem segítették volna. Németország nem sokkal később, már a XVII. században, tette meg az első lépéseket beihajózásának kifejlesztésére és azóta, de a legutóbbi időkben is óriási lépésekkel haladva, ma az első helyre lépett e téren. Statisztikai pontossággal megállapítható az a tény, hogy ez országok gazdasági felvirágzása, vagyonosodása, amely az amerikai kivándorlást is megszüntette, a belhajózás kifejlődésével szorosan összefügg. (Ugy van I) És vájjon hogy állunk mi e téren ? Behunyjuk szemünket a külföld kézzel fogható példája előtt. Ha egyesek a kérdést felszínre hozni igyekeznek, jóakaratulag agyonhallgatjuk. Megosztottuk az ügyet két ministerium között, mert ennél biztosabb módot annak eltemetésére ki sem találhattunk. (Igaz ! Ugy van !) Pedig csak a Duna-Tisza csatornát kellene létesíteni és a dolog önmagától is fejlődnék. (Ugy van !) Már magában véve az a körülmény, hogy háromféle terv készül, pedig világos, hogy csakis a budapest—szolnokinak van létjogosultsága, de még különösebben az, hogy az ott jelenleg forgalomban lévő áruk alapján eszközölt számitások e csatornát mint közvetlenül nem jövedelmező létesítményt tüntették fel, természetesen hozzájárul a dolog elodázásához. Általánosan ismeretes dolog, hogy minden uj forgalmi eszköz, de különösen a belhajózás, teljesen uj, addig nem is létezett forgalmat teremt, mert olyan anyagokat és tömegeket von be a forgalomba, amelyek addig mint értékek is nem