Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-536
398 536. országos ülés 19ík május 6-őn, szerdán. még azok is kétségbevonják önmagukban, hogy tudok-e én a 6,400.000 koronából 40 milliót csinálni. (Derültség.) Erre a dicsőségre igazán nem reflektálok. A helyzet azonban a következő: az adókivetések a pénzügyi hatóság javaslatai alapján készülnek, magát a kivetést pedig a polgárokból alakitott önkormányzati testületek: a kivetőbizottság, a felszólamlási bizottság, végeredményben a közigazgatási bíróságok intézik. A pénzügyi hatóság javaslatait nem szabad tehát összebasonlitani a kivetett adóval, hanem össze kell hasonlítani a múlt évi javaslattal és ha ezt teszszük, akkor azt látjuk, hogy az idei javaslat 7,900.000 korona, az utolsó kivetés alkalmával pedig, vagyis 1911-ben a javaslat 7,984.000 koronáról szólt. Ha tehát méltóztatik összehasonlítani azokat az adatokat, amelyek egymással összehasonlíthatók, akkor világos, hogy nem emelésről, hanem igenis csökkenésről van szó, nem is említve, hogy három év alatt bizonyos természetes fejlődésre méltán lehet számítani. Jelentést tétettem magamnak az eddjg lefolyt két napnak adókivetési eredményéről. Összesen kivetették két nap alatt 1192 adózónak az adóját s ebből az 1192 adózóból felebbezett összesen 30. Azt hiszem, mégsem lehet olyan exorbitáns az* az adókivetés, amelynél 1192-ből 30 ember felebbez Magyarországon, amikor tudjuk, hogy Magyarországon mindenki felebbez. (Élénk helyeslés.) A kivetés eredménye pedig az, hogy erre az 1192 emberre az adófelügyelő javaslata 271.000 korona volt, ezzel szemben az adókivető-bizottság megállapított 206.000 koronát. Ez természetes, hiszen mindig kevesebb szokott megáilajrittatni a javaslatnál. Ezért mondom, hogy a régebbi javaslattal kell összehasonlítani a mostani javaslatot és a nem a kivetett adóval. Méltóztatott látni, hogy az eddigi két napon az adókivető-bizottság 24 %-kal csökkentette a javaslatot. Ez a rendes állapot, ez mindig igy van. Ha ezt a 24 %-ot méltóztatik alkalmazni a javaslatokra vonatkozólag, akkor kiderül, hogy a javasolt 7,900.000 koronából a kivető-bizottság a kivetés során le fog ütni 1,896.000 koronát, ami körülbelül megfelel a rendes átlagnak. Marad tehát kivetett adó 6 millió korona, az 1913. évre megállapított 6,396.000 koronával szemben. Ez a második számadat szintén mutatja, hogy nem adóemelés, hanem adócsökkenés lesz. (Igás! TJgy van!) Az természetes, hogy egyes adózóknak emelik az adóját, más adózókét csökkentik. Hiszen nincsen olyan válság, mely minden embert egyenlően érintene ós minden ember jövedelmének csökkenését idézné elő. Ellenkezőleg, aki ismeri a közgazdasági életet, az tudja, hogy minden válság maga után vonja bizonyos iparágak, bizonyos kereseti ágak jövedelmezőségének emelkedését. Nem akarok erre bővebben kiterjeszkedni, de például, közismert tény, hogy az idei karácsonyi vásár alkalmával a virágkereskedőknek igen jó vásárjuk volt, természetesen mert épen a kedvezőtlen gazdasági helyzet következtében nagyon sok olyan ember, aki máskor más értékesebb ajándékot adott, az idén virágot ajándékozott. (Derültség.) Ez igy megy végig a gazdasági életben, minden válság maga után vonja azt, hogy bizonyos kereseti ágak jövedelmezősége növekedik, másoké visszamegy. Megengedem, hogy vannak egyes kivetések, ahol aránylag nagyobb összeg hozatik javaslatba, más esetekben azonban az eddiginél is kisebb összeg, de a végeredmény az, amit mondtam. Az volna a leghelytelenebb javaslat, amely tisztán csak azt nézné, mit fizetett valaki azelőtt, hiszen akkor nem volna szükség minden három évben uj adókivetésre. (Helyslés.) Most csak röviden arról a bizonyos 40 millió többletről kell megemlékeznem, melyet az adóprésnek fog állítólag kelleni beszolgáltatnia. Nagyon sajnálom, de én mindig azt tételezem fel másokról, amit magamról. Ha azok az urak annyira nem hiszik, hogy amit mondok, azt én hiszem, abból azt kell következtetnem, hogy ők nem szokták hinni azt, amit mondanak. (Elénk derültség.) De én rossz szokásomnál megmaradok, mert ezentúl is hinni fogom azt, amit mondok és mondani fogom azt, amit hiszek. Én az 1913. évi költségvetésnél mondottam, hogy 30 millióval kevesebbet preliminálok az egyenes adókból, mert azt hiszem, hogy az adóreform folytán azok 30 millióval kevesebbet fognak jövedelmezni. Mivel az adóreform nem lett életbe léptetve, nekem, hitem mellett tovább is megmaradva, ezt a 30 milliót, amelyet az uj adótörvények életbeléptetése esetére leírtam, természetesen vissza kellett állítanom. Ez idéz elő most 30 millió többletet. De hogy az adózó közönség szempontjából ez micsoda többletet jelent, azt kiszámítani nem tudom. A költségvetésben jelentkező többlet fenmaradó része pedig, amint azt az expozéban előadtam, részben a házadó tényleges eredménye alapján, részben a szállítási adónak és más kisebb jövedelmeknek tényleges eredményei alapján irányoztatott elő. Hogy a harmadosztályú kereseti adó emelésére nem számítottam, arra nézve bátorkodom azzal az adattal szolgálni, hogy az 1914—15. évi költségvetésben összes kereseti adó czimén 59,200.000 K van előirányozva, az 1913. évi kivetés eredménye jsedig 64,600.000 K volt. Ez tehát azt mutatja, hogy nemcsak nem számitok az uj kivetés során többre, mint amennyi eddig volt, hanem ellenkezőleg, 5,400.000 K-val kevesebbre számitok az egész országban, mint amennyi az 1913. évi kivetés alapján már tényleg adódott. Ezeket voltam bátor röviden előadni és tisztelettel kérem a t. képviselőházat, hogy a pénzügyi tárcza költségvetését elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.)
