Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

396 536. országos ülés 191 4 május 6-án, szerdán. kérdését e részben szabályozza, ugy hogy amenynyiben a törvényhozás ezt megszavazza, ez életbeléptethető lesz a budgettörvényben kontemplált szeszadófelemeléssel egyidejűleg. A megoldás módját illetőleg röviden csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy azt a megoldást, amelyet t. barátaim jelöltek meg, hogy t. i. beváltó-telepek létesíttessenek, hogy ezeken a telepeken a gyümölcs egy bizonyos megfelelő áron beváltassék és azután akár államilag, akár vállalatilag főzessék ki a pálinka, egy igen megfontolandó és igen értékes eszmének tartom, azonban ennek megvalósítása olyan nehéz és bonyodalmas, olyan sok szempontból bírálandó meg és olyan sok előfeltételhez van fűzve, hogy a jövő termelési időszakig ennek a kérdésnek ilyen alajjon való megoldását lehetségesnek nem tartom. Nem tartom lehetségesnek pedig különösen azért, mert itt van még egy dolog, ami az ügyet komplikálja, a törköly kérdése. T. i. teljesen lehetetlen a szilvapálinka kérdését a törkölypálinka kérdése nélkül megoldani, a törkölyre nézve jjedig az emiitett megoldási mód jóformán nem alkalmazható, különösen ha figyelembe veszszük, hogy a szilvánál is tekintettel kell lennünk arra, hogy mindenesetre korlátozni kell azt a mennyiséget, amely ezen telepeken beváltható, mert ha nem korlátozzuk, akkor az ellenkező czélt érnők el, mint amelyet t. barátaim elérni akarnának, akkor tulajdonképen ez egy óriási termelési prémium volna, szilvatermelési prémium, és óriási mértékben fejlődnék a szilvatermelés, ami ellenkező czélt érne el, mint amit t. barátaim elérni akarnak. A czél az, amelyre nézve azt hiszem egyetértünk, hogy a mi szilvatermelő gazdáink az ő jogos mai jövedelmük birtokában meghagyassanak, hogy azonban egyébként a veszedelem, amely a szilvatermelésből a szeszijjarra hárul, elimináltassék. Ez csak korlátozás utján érhető el, e korlátozást a törkölyre alkalmazni azonban majdnem lehetetlen, mert a törkölyre nézve mindenesetre más megoldási mód eszelendő ki és épen azért bármily értékesnek tartom az ideát, amelyet t. barátom felvetett, nem helyezhetem kilátásba, sőt határozottan ki kell jelentenem, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kérdésnek ez alapon való megoldását a jövő termelési időszakra előkészíthessem. Lehetőnek tartom azonban igenis az átalányozás mérvének egy mérsékelt felemelését, még pedig oly módon, hogy az a kisgazda, aki tényleg maga termeli a maga szilváját, annak átalányozási mérve ne emeltessék, csak oly mértékben, amint azt az 1908 : XXVIII. t.-cz. megállapította, emeltessék azonban nagyobb mértékben az átalányozás mértéke azoknál, akik iparszerüleg foglalkoznak szeszfőzéssel és akiknek oly kis üstjeik vannak, amelyekkel sokkal nagyobb mennyiségű szesz termelhető ki, mint amennyi a mai átalányozási mérvek előírnak. A másik kérdés, amelyre t. barátaim rámutattak, az ipari szeszfőzdék termelésének korlátozása. Teljes mértékben értem, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék érdekeltsége részéről bizonyos aggodalmak támadnak az utóbbi időben a tekintetben, hogy az ipari szeszfőzdék túlságos emelkedése a mezőgazdasági szeszfőzdék jogos igényeit veszélyeztetik. Hantos Elemér: Kartellben vannak. Teleszky János pénzügyminister: Veszélyeztetik nevezetesen azon elv keresztülvitelét, amelyen itt 1888 óta a törvényhozás áll, — és amelyet magam részéről semmi esetre elhagyni nem fogok • addig, míg e helyen vagyok — hogy ugyanis lehetőleg arra kell törekednünk, hogy a magyar szesztermelés azon mezőgazdaságoknak biztosittassék, amelyek a kapásnövények közül csak krumplit képesek termelni. (Helyeslés.) Ez volt az elve a törvényhozásnak 1888 óta. Magam részéről ezt az elvet nagyon helyesnek tartom, (Helyeslés.) és mindenesetre ezen az elven fogok megmaradni mindaddig, amíg e poziczióban vagyok. (Helyeslés.) Mondom, azok részéről, akik ezt az elvet fogadják el, beismerem, hogy bizonyos mértékig indokolt az az aggodalom, amely az utóbbi időben feltámadt, különösen ba tekintetbe vesszük a statisztikai adatokat, amelyek azt mutatják, hogy szeszkészletünk 1908/l909-ben a termelési évad végén 157.000 hektoliter volt, s ez felemelkedet 1912/13-ban 207.000-re, tehát egy negyed részszel és ugyanezen idő alatt az ipari szeszfőzdék termelése emelkedett 375.000-ről 556.000-re. Jogos tehát ez adatok alapján levonva az a konzekvenczia, hogy a szeszkészlet emelkedését az ijoari szeszfőzdék termelésének fokozása idézte elő és ennélfogva jogosnak kell elismernem azt a követelményt, amelyet ez alapon támasztanak abban az irányban, hogy biztosittassék az, hogy ez a fejlődés in infinitum menni nem fog és az ipari szeszfőzdék termelésének fokozása nem fogja a magyar mezőgazdasági szeszipar helyzetét veszélyeztetni. Amennyiben jogosnak kell elismernem ezt az álláspontot, annyira szükségesnek tartom azonban azt is, hogy a nagyipari szeszfőzdék, amelyeknek a magyar- közgazdasági és magyar mezőgazdasági téren is jelentékeny szerepe jut, hogy e nagyipari szeszfőzdék a mai pozicziójukban megtartassanak és mai pozicziójukban fennállásuk és boldogulásuk ne veszélyeztessék. Ezt a két határvonalat látom tehát, amely két határvonal közt a kérdés megoldandó. Az ipari szeszfőzdéknek biztosítandó a mai birtokállomány, hogy így fejezzem ki magamat, azonban az egész termelésnek jövő fejlődése a magyar mezőgazdaságnak biztosítandó. (Helyeslés.) Ez az az elv, melyet nagyon örülök, ha a t. ház helyesel, s amely mellett mindkét érdekcsojsort jogos érdekeit teljesen kielégítettnek kell hogy lássa. Egy kis nehézséget fok okozni az ipari szeszfőzdék mai birtokállományának megállapi-