Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

53ö. országos ülés íMh- május 6-án, szerdán. 385 ministeri tanácsos áll, azután kezelődnek az igazgató elnevezésű vezetők. En azt hiszem, hogy a dohánygyártás a technika mai haladása mellett egy igen nehéz és fogas dolog, ha ugy akarjuk vezetni, hogy a közönségnek is eleget tegyünk és az állam érdeke is meg legyen óva. Én azt hiszem, hogyha követve az államvasutak példáját, a pénzügy mini ster ur dohánygyártási szakértőt szerződtetne — természetesen nem 3—6000 K-val, mert hiszen ma egy kisebb vegyészeti gyár vezetőjének is több fizetés jár, lia. szakember —, akkor talán elérhetnők azt, hogy dohánygyártmányaink javuljanak. Ami a kereskedést illeti, figyelmébe ajánlom a minister ur őnagyméltóságának, hogy szüntesse meg a speczialitást jelen formájában és kötelezzen minden trafikot az illető vidéken kelendő dohánynemek eladására. Amit lényegben ajánlhatok, hogy szigoritsa az ellenőrző gárdát, melynek élén pénzügyi hivatalnokok állanak. Én hihetetlennek találtam volna, ha nem látnám a minister ur adataiból, hogy egész Magyarországon ilyen nagyarányú csempészet mellett, amelyről maga a minister ur ő nagyméltósága is elismeri egy fejbólintással, hogy igy van, Magyarországon 2600 K ára dohányt koboznak el. Már most szeretnék felvilágosítást kapni a minister ur őnagyméltóságától, hogy speczifikálva, ez miből áll; mert nekem az a gyanúm, hogy 2600 K ára szüzdohányt annak folytán, hogy egyesek, kofák, stb. összevesznek, csak feljelentések folytán kénytelenek elkobozni. Pedig a fmáneznak, a pénzügyi hatóságnak kötelessége teljesiteni az ellenőrzést és ő azzal nem válik nem-gentlemanné. Hiszen ma már nem azokat az időket éljük, mikor emlékszem, hogy egy öreg ur és egy öreg dáma mindig azon vitatkoztak, hogy melyiknek jobb a családja. Az egyik azt mondta, hogy az én családomban portói követ volt, a másik azt mondta, hogy az övében főispán. Mikor igy vitatkoztak, akkor rendezték épen a városokat, kis városok is j)olgármestert kaptak és erre azt mondta az öreg dáma, hogy az ő fivérét megválasztották polgármesternek. Erre azt felelte az öreg ur: Schustermeister, Schneidermeister, Bürgermeister egy sem ur, ha nem Feldzeugmeister. (Derültséci.) Ma demokratikus világot élünk; ha a fináncz kötelességét teljesiti, a polgári életben olyan ur, mint akár a minister vagy az államtitkár. Beszélnek arról, hogy innen szivart csempésznek Ausztriába. Igyekeztem ennek utána járni és nyomára jöttem, hogy néhány esetben megtörtént. Az egyik eset az volt, hogy négy vigécz együtt utazott s egy ötödik április elsején felültette őket, szivart vitt be a kupéba, mire megcsípték őtet. A másik eset egy egyetemi tanáré volt, talán delegátus is volt és mint afféle szórakozott ember Pozsony előtt mikor kin járt tévedésből helyet cserélt és azt hivén, hogy ellenkező irányban megy a vonat, egy csomó szivart KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXIV. KÖTET. vásárolt. A harmadik eset szomorú, mert mikor az illetőt Bécsben megfogták, mint csempészt őrültnek nyilvánították és az illetékesség megállapítása után az őrültek házába szállították Magyarországra. Ebbe a dologba a politika is belejátszik. Ha az ember előveszi a bosnyák költségvetést, látja, hogy az 105 millió jövedelmet mutat. Ebben az összegben 22 millióval, tehát az egésznek egyötöd, részénél nagyobbal szerepel a dohányjövedék. Érdekes, hogy azok, a kik államadósságot nem fizetnek, akik még tartoznak az emigráczió, később az okkupáczió, majd az annexió, meg nem tudom én micsoda »ió« költségeivel, ezenkívül az összes czivilizaczionális költségekkel, most büszkén verik a mellüket, hogy Bosznia a bosnyákoké. Bosznia lakói állítólag szegények, de Horvátországhoz képest több, kétszeresen nagyobb dohányfogyasztással bírnak. Fejenként 12 K., mit csak a csempészetnek lehet tulajdonítani. Végezem szavaimat. Pénz van a földön, kérem a pénzügyminister urat, hajoljon le érte s vegye fel. Elnök : Szólásra ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Hoványi Géza! Hoványi Géza: T. ház! Szíves elnézésüket kérem, hogy néhány perezre igénybe veszem türelmüket. De én azt hiszem, hogy a közérdek szempontjából fontos, különösen a mai parlamenti viszonyok között, hogy az itt felvetett eszmék több oldalról is megvilágittassanak. Hantos Elemér t. képviselőtársam a hitelintézetek kérdésével foglalkozott mai körültekintő, /Jvatos és a képet teljesen vázoló beszédében. Én ugy hiszem, hogy a közérdeknek teszek szolgálatot, ha megpróbálom annak a képnek, amelyet a jogász, amelyet a tudós a maga szempontjából megvilágított s megvilágítva állított a képviselőház elő, néhány rövid vonással a gyakorlati embernek egy egész életben szerzett gyakorlati tapasztalatai alapján, azzal a melegséggel, azzal a szeretettel, amelyet a hitelintézetek iránt érzek, másik oldalát is megvilágítani. (Halljak! Halljuk!) Tagadhatatlanul áll és elismerem, hogy igen t. képviselőtársamnak a hitelintézetekről felállított képe nagyban és egészben megfelel a valóságnak. Kétségtelenül igaz az, hogy valahányszor közgazdasági válságok rázzák fel a, hitelintézeteket, vagy egyes esetekben előforduló nagyobb kivételes események megrázkódtatnak egyes vidékeket, mindig elő szoktak állani a tudósok, a teoretikusok a pénzintézetek megreformálásának szükségességével. Én nem kívánok elzárkózni azon igazság elől, hogy a hitelintézetek megreformálásának az ideje elérkezett, hogy erre az idő kétségtelenül megérett. És ez nagyon természetes, mert 36 év telt el kereskedelmi törvényünk megalkotása óta, és ha visszatekintünk ezen 35 év előtti állapo49