Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

372 536'. országos ülés 191í május 6-án, szerdán. messze tekintő beszédét felhasználjam arra, hogy a t. ház nagybecsű türelmét hosszasabban igénybe vegyem. (Halljuk.! Halljuk!) Pénzügyi életünk és gazdasági berendezkedéseinknek csupán egyetlen leltári darabját, egyik legfontosabb szervét, a hitek szervezetet és ennek a szervezetnek bajait óhajtom megvilágítani és ezekre a t. ház nagybecsű figyelmét ráirányítani. Az alkotmányos élet visszaállítása óta nem Volt egyetlen költségvetési vita, a melynek során valamely formában fel nem merült volna a takarékpénztári ügy és a pénzintézeti reform kérdése. Ha azt a sok és érdekes beszédet, mely e tárgyban ebben a házban elhangzott, egybevetem azzal az eredménynyel, a mely nyomukba járt, akkor ez az összehasonlítás felszólalásomra nem igen biztató, De mikor e kevéssé kecsegtető kilátások dacára szót emelek, ez nem azért történik, hogy a hagyományokat követve az eddig elhangzott beszédek számát egygyel szaporítsam, hanem azért, mert hitelszervezetünk jelenlegi helyzetét a reformra annyira alkalmasnak, a reformot magát pedig olyan sürgetőnek tartom, hogy azt az ország nagy gazdasági érdekeinek koczkáztatása nélkül továbbra elhalasztani nem lehet. Az igen t. pénzügyminister ur expozéjában, a pénzügyi bizottság általános jelentésében és az igen t. előadó ur is az ő szellemes bevezető előadásában komor, de való képét adták annak a válságnak, amely az 1913. évben Magyarországra zúdult. Ami azonban ennek a válságnak természetét és mibenlétét illeti, erre nézve véleményeltérések vannak, erre nézve még ma is homály van. A pénzügyi bizottság általános jelentésében megemlékezik pénzválságról, tőkeválságról és emellett az ipari konjunktúra hanyatlásáról. Az igen t. előadó ur is erről a három részleges válságról beszélt Ha azonban voltaképen elemezzük és tanulmányozzuk az 1913. évi nagy válságot, amelyről még sokáig fogunk beszélni és amely még épenséggel nem múlt el, akkor azt kell látnunk, hogy ez a válság sokkal összerübb, sokkal komplikáltabb, valóságban háborús válság, termelési válság, fogyasztási válság, üzérkedési válság, pénzvrlság, hitelválság egyidejűleg. A mi a konjunktúra hanyatlását illeti, ez nem külön részleges válság, hanem csak eredője, folyománya, kifejezője ezen részleges válságok összeségének. (Az elnöki széket Szász Károly alelnök foglalja el.) válság, amely, amint mondám, háborús válság volt, sokkal nagyobb pusztítást vitt véghez a monarchia két államában, mint a válság által közvetlenül érintett Balkán-államok gazdasági életében. Ennek oka ismét abban van, hogy a Balkán-államok az ő primitív gazdasági berendezkedéseikkel kevésbbé érezték a válság közvetlen hatását, mint ahogy a mi fejlettebb gazdasági életünk, a mi kifinomodott hitelszervezetünk megérezte a válság közvetett hatását. (Igaz I Ugy van !) Az 1913-iki válságnak pusztító hatását a gazdasági életnek egy terén sem látjuk oly szembeötlően, mint épen gazdasági életünk legérzékenyebb szervében, a hitelszervezet terén. Az 1913-iki válság nagyobb pusztítást vitt véghez a hitelintézetek körében, mint az összes válságok 1873-tól 1907-ig együttvéve. Optikai csalódás volna azonban annak a 150 intézetnek megszűnését, amely a válság következtében az elmúlt évben Magyarországon végbement, közvetlenül a válság teherlapjára irni, mert az intézetek legtöbbjénél a válság voltaképen csak siettette amúgy is elkerülhetetlen sorsukat. (Ugy van !) A válság kiderítette, napfényre juttatta azokat a hibákat és bajokat, amelyek a pénzintézetek körül vannak. Kimutatta, hogy a pénzintézeteknél nagy mértékben uralkodik a szakképzettség hiánya, megmutatta, hogy a pénzintézetek sok meggondolatlan vállalkozásba mentek bele és sok helytelen üzletet kötöttek. (Ugy van!) E hibák azonban, amelyek szálai évekre visszanyúltak, az általános bizalom, a pénzbőség idején észre nem vétettek, napvilágra nem jutottak. Mielőtt e bajok okaira és orvoslási módjukra rátérnék, szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a magyar hitelszervezet nagy egészében a válság hitelpróbáját fényesen megállotta. A nagy fővárosi bankok és a jól fundált vidéki intézetek ellen tudtak állni az óriási válságnak és nagy többségükben a válság nem érintette őket. Bebizonyosodott a válság alatt azonban az is, hogy az intézeteknél és egész hitelszervezetünknél mily bajok vannak, bebizonyosodott különösen az, hogy hitelszervezetünkben oly túltengés uralkodik Magyarországon, amelyet többé tétlenül nézni nem lehet. Ami már most hitelszervezetünk legközvetlenebb bajait illeti, arra nézve a következőket vagyok bátor megjegyezni. Aki Magyarország hitelszervezetéről és a magyar hitelszervezet állapotáról semmi más egyebet nem tud, mint azt a statisztikai tényt, hogy viszonylagos tőkeszegénységünk daczára Magyarországon több pénzintézet van, mint Ausztriában és Németországban együttvéve, az épen eleget tud annak megállapítására, hogy itt a hitelszervezetnek óriási túltengéséről van szó, amelyet igy hagyni nem lehet. Épen tíz éve annak, hogy a pénzintézetek reformjáról irt egyik munkámban megsürgettem, hogy a törvényhozás egyetlen egy paragrafust szerezzen, amely kimondaná, hogy betétekkel foglalkozó intézet nem alakulhat meg, ha legalább 200.000 K teljesen befizetett alaptőkével nem Nem elméleti kérdés ez, t. ház ; fontos ennek megállapítása itten az ország szine előtt azért, rnert a magyar hiteléletet, a magyar gazdasági életet sokkal eresebbnek kell hogy tartsuk, — és az igen tisztelt előadó ur az ő beszédében nagyon helyesen utalt ezen önbizalom szükséges voltára — mondom, a magyar gazdasági életet sokkal eresebbnek kell hogy tartsuk, sem hogy pénz-, tőkevagy hitelválság egymagában olyan pusztításokat tudjon véghezvinni, amilyeneket az 1913-iki válság Magyarországon előidézett. Ez az 1913-iki