Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-536
368 536. országos ülés 19lí május 6-án, szerdán. szélek, szives elnézésüket kérem. (Halljuk ! Halljuk !) Nem szólaltam volna fel, ha Vermes Zoltán t. képviselőtársam felszólalásának az a része, amely az igazolványos altisztek polgári alkalmazásával foglalkozik, erre nem késztet. (Halljuk! Halljuk !) Közismert dolog, t. ház, hogy az altiszti kérdés egyik legfontosabb kérdése a haderőnek. Hiszen már a nagy véderővita alkalmával is majdnem minden szónok felemiitette beszédében ezt a kérdést, elismerve egyszersmind annak nagy fontosságát is. Már most a dolog ugy áll, hogy a felemelt létszám mellett természetszerűleg kvantitative is sokkal több altisztre van a hadseregnek szüksége, akiknek hogy kellő képzettségüeknek is kell lenniök, az csak természetes dolog. A kérdés tehát az, hogyan lássa el a haderő a hadsereg minden egyes részét kellő számú és kellő kvalifikáczióju altisztekkel ? Ez iránt gondoskodás történt már az 1873. évi II. törvényczikkben, amely több, mint 40 évvel ezelőtt kimondotta, hogy azon altiszteknek, akik a rendes szolgálati időn túl egy bizonyos ideig — még 12 évig — szolgálnak, úgynevezett polgári alkalmazásra jogositó igazolványokat ad és az állami közigazgatásban a hivatalszolgai, felügyelői és alsóbbrangu tisztviselői állásokat csaknem kivétel nélkül ezen igazolványos altiszteknek tartotta fenn. (Ugy van !) A t. képviselő ur azt mondta felszólalásában, hogy ezek az igazolványos altisztek tisztviselői pályájukon nem váltak be tökéletesen. (Ellenmondások.) Hát én megengedem, hogy ilyen nagy korporácziónál, aminő az altiszti kar, szórványosan, imitt-amott előfordulhat, hogy egyik-másik ilyen altiszt, mint hivatalszolga vagy tisztviselő nem áll egészen a helyzet magaslatán és nem tudja teljesen betölteni azt a' pozicziót, amelyet elfoglal ; de általánosságban nem lehet ezt mondani, mert épen ellenkezőleg áll a dolog. (Igaz I ügy van 1) Hiszen 1873 óta a kezelési szakmába tartozó tisztviselők nagy része az igazolványos altisztekből kerül ki. Lehet mondani, hogy immár 40 esztendeje az egész kezelői gárdát az igazolványos altisztek alkotják, ezt a tisztviselői kart pedig mindenki ügybuzgónak, szorgalmasnak és jónak ismeri, ami már egymagában véve is mutatja, hogy a t. képviselő ur kifogásait nem lehet általánosítani. (Igaz! Ugy van!) De lehet védeni ezt az álláspontot más oldalról is. Ugyebár, senki sem vonja kétségbe, hogy a hadseregnek szüksége van altisztekre. Már most a katonai szolgálattal együtt jár, hogy ezeket az altiszteket csak egy bizonyos ideig lehet használni, mert hiszen idővel a fizikumuk is alkalmatlanná teszi őket. Tehát 6, 8, 10, 12 évi szolgálat után az ilyen altisztek legnagyobb részének okvetlenül meg kell válnia a katonai pályától, azokat a keveseket leszámítva, kik az irodákban talán tovább is alkalmazhatók, (ügy van ! Ugy van !) Az a kérdés merül tehát fel: hogyan lássa el az államkincstár ilyen rövid szolgálat után ezeket az altiszteket, akiknek ennyi szolgálati idő után még a polgári nyugdijtörvény sem biztosithatna nyugdijat ? Az államkincstárnak igen nagy megterheltetésével járna az ő ellátásukról és nyugdijázásukról való gondoskodás, sőt ez teljes lehetetlenség is volna. (Igaz ! Ugy van !) Viszont kérdem : mit kezdjenek ezek az emberek a polgári életben akkor, amikor már életük javarészét a katonaságnál töltötték — hiszen 37—38 évesek, amikor onnan elkerülnek — s amikor, ha valaki polgári pályán jövőt akar magának biztosítani, azt bizony korán kell kezdenie. Természetszerű, sőt mondhatnám kézzelfogható dolog,hogy tehát az altisztek ellátásáról másként kell gondoskodni. S ez vezetett arra, nemcsak nálunk, hanem Európának csaknem minden államában is, hogy az ilyen altiszteket katonai szolgálatuk után polgári hivatalokban helyezik el. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés.) Hogy ez mennyire üdvös lesz nálunk a jövőben is, arra nézve hivatkozom Molnár Viktor t. képviselőtársam felszólalására, aki megpendítette azt az eszmét, hogy a közigazgatás államosításával a közigazgatási elsőfokú hatóságoknál egyes tisztviselők tisztán a katonai nyilvántartási ügyekkel foglalkozzanak. Hogy egyebet ne említsek, ezeket az ügyeket nem lehet jobb kezekre bizni, mint azokra az altisztekre, akik a katonaságtól kerültek ki. (Igaz! ügy van! Elénk helyeslés.) Hogy az egyes főszolgabiróságoknál egy-egy tisztviselő eddig is nem kizárólag csak a katonai nyilvántartási ügyekkel foglalkozott, annak némi káros hatását eddig is tapasztaltuk már és ezért már régi óhaj az, hogy a főszolgabíróságoknál egy tisztviselő csakis a katonai ügyekkel foglalkozzék. Ezeket kívántam t. képviselőtársam felszólalására megjegyezni az igazolványos altisztek érdekében. A költségvetést máskülönben elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem a t. házat: kiván-e valaki szólni ? Minthogy senki sem jelentkezik, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a t. ház a honvédelmi ministerium költségvetésének első tételét, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a tételt elfogadta. Következik a második rovat. Szepesházy Imre jegyző (olvassa): 2. rovat. Elhelyezés : 740.798 K. Elnök : Megszavaztatik. Szepesházy Imre jegyző (olvassa): 3. rovat. Élelmezés: 140.977 K. Elnök : Megszavaztatik. Szepesházy Imre jegyző (olvassa): 4. rovat. Ruházat, felszerelés, ágyak és ágynemüek 16.057 K. Elnök : Megszavaztatik. Szepesházy Imre jegyző (olvassa): 5. rovat. Dologi kiadások ; 544.497 K. Elnök : Megszavaztatik.
