Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

536. országos ülés 19íb május 6-án, szerdán. 357 álló tisztikarunk a kadet-iskolák helyett a reál­iskolákban és a katonai akadémiákon történendő kiképzése által még magasabb szinvonalra fog emelkedni. De már most is elmondhatjuk, hogy egész tisztikarunk, de főképen az a tiszt, aki az akadémiából került ki, nem kenyérkeresetből, nem foglalkozásból katona, hanem katona hivatásból, katona szívvel és lélekkel; át van hatva a hon­védelem magas eszméitől és tudatában van annak a nagy felelősségnek és kötelességnek, amely reá döntő pillanatban vár. (ügy van! ügy van!) örömmel kell látnia mindenkinek, hogy had­seregünkben a tisztikar ment minden politikai akcziótól s minden politikai agitácziótól és telje­sen és kizárólag csak hivatásának él. (ügy van ! ügy van! Elénk helyeslés.) És a hivatás érzete s a kötelesség érzete egyesíti egész tisztikarunkat minden faji, nemzetiségi, vallási és származási különbség nélkül, (ügy van ! ügy van !) A hivatás érzete és a kötelesség érzete lénye­gesen átalakította a viszonyt a katonaság és a {bolgárság között is. Mig a múltban lehetett egyes jelenségeket tapasztalni, amelyekből a katonaság és a társadalom, de főkép a magyar középosztály közötti bizonyos averzióra lehetett következtetni, addig ma már ez teljesen megszűnt. Epén a közel­múltban hallottuk ennek az érzésnek kifejezésére hivatott magasrendű katonai ajkakról azt, hogy elmultak azok az idők, midőn a katona szigorúan elhatárolt kaszthoz tartozott és a polgárság sanda szemmel nézett a' szoldateszkára. Ma már az igazán hazafiasán érző lakosság és a katonaság között a jó egyetértésnek komoly megzavarása teljességgel ki van zárva. (Igaz ! ügy van ! Elénk helyeslés.) Hiába igyekezett az ellenzéki sajtó és hiába igyekeztek egyes ellenzéki politikusok egy efemer társadalmi epizódból méfyebb konzekvenoziákat levonni ; ma már átment a köztudatba, hogy a ka­tonaság a fegyverben lévő polgárság, (ügy van !) a nemzeti társadalomnak egy része és pedig az a része, amely épen a nemzet legértékesebb kincsé­nek, az államnak (ügy van ! ügy van !) és az állam­polgárok biztonságának védelmére van hivatva. (ügy van ! ügy van ! Élénk helyeslés.) A tisztikar jósága a hadsereg jóságának döntő kritériuma és én azt hiszem, t. ház, hogy minden túlzás nélkül hirdethetjük Európa előtt, hogy a mi tisztikarunk színvonala ma már annyira elsőrendű, hogy bármely európai nagyhatalom tisztikarával felveszi a versenyt, sőt azt nem egy tekintetben felül is múlja, (ügy van ! ügy van ! Élénk helyeslés.) T. ház ! Ha van valami kifogásolni való, va­lami fogyatékosság hadseregünkben, akkor az az altiszti kérdés. De már ez is a megoldás stá­diumában van. Az ujonczlétszám felemelésével és a honvéde­lem átszervezésével természetszerűleg igen sok uj katonai oktató- és tanitóerőre van szükség. A le­génység létszámának emelése, a kétéves katonai szolgálat és a legénységi láképzés intenzivitásának fokozása mellett majdnem teljesen kizárt dolog, hogy a legénységi kiképzésnek nagy és terhes fel­adatát a tisztikar teljesen egyedül lássa el; szük­ségünk van tehát olyan segéderőkre, szükségünk van olyan altisztekre, akik főképen mint ujonez­szakaszparancsnokok, de egyes kiképzési ágaknál is mint önálló oktatók és tanítók nyerjenek alkal­mazást. (Helyeslés.) Minthogy azonban ezen tényle­ges és törvényes szolgálatokat teljesítő altisztek­től ama teendők elvégzéséhez szükséges kvalitá­sokat nem várhatjuk, szükségünk van magasabb rendű, magasabb kvalitással biró altisztekre. De hogy az altisztek tényleg hivatásuknak magaslatán álljanak, hogy tényleg az alsóbb társadalomnak színe-java keresse ezt a pályát, annak három kel­léke van : (Halljuk ! Halljuk !) először, hogy kellő és állásuknak megfelelő díjazásban részesüljenek, (Helyeslés.) másodszor, hogy bizonyos társadalmi poziczió biztosittassék számukra, harmadszor pedig, hogy intézkedés történjék oly irányban, hogy ezek­nek az altiszteknek a polgári társadalomban való elhelyezése tétessék lehetségessé, mely szerint élet­exisztencziájuk később a középosztály keretébe illeszkedjék bele. (Helyeslés.) örömmel kell látnunk, hogy a hadvezetőség ez irányban is már nagyrészt megtette az intéz­kedéseket egy uj, magasabb rendű harczvonalbeli altiszti csoport szervezésével. Ezek a magasabb rendű altisztek önálló alkalmazást nyernek, maga­sabb illetményekben részesülnek és ruházatukban is meg lesznek különböztetve a többi altisztektől. Különös kedvezményekben részesülnek, igy a ki­maradási és távozási kedvezmény kibővittetik számukra és amint már tegnap a minister ur ő exczellencziája emiitette, kaszinókat, olvasókat és étkezőket fognak felállítani számukra ; házasu­lásukat megkönnyítik és a nagyobb családu al­tisztek kétszobás lakást fognak kapni. Illetmé­nyeik lényegesen fel fognak emeltetni; még pedig a folyó esztendőben ezek a magasabb rendű al­tisztek akkor, ha őrmesterek, négy évi szolgálat után 65 K, tiz évi szolgálat után pedig 85 K havi illetményben, 1916-tól kezdve pedig a 13-ik szolgálati év után 100 K havi illetményben ré­szesülnek ; a fő- és törzsőrmesterek a folyó esz­tendőben a negyedik szolgálati év után 70 K, a 13-ik szolgálati év után 110 K, 1916-tól kezdve pedig 115 K havi illetményt fognak kapni. Már most, ha figyelembe veszszük még azt, hogy a hadvezetőség részéről tervbe van véve ezeknek az illetményeknek a 16. és a 21-ik szol­gálati év után még 10 koronával való emelése, továbbá ha figyelembe veszszük azokat a kedvez­ményeket, amelyeket ezek az altisztek lakás, fűtés, világítás, ellátás stb. czimén nyernek : akkor, azt hiszem, elmondhatjuk, hogy helyzetük, megélhetési viszonyaik, ha nem is fényesek, de mindenesetre az ő és az állam viszonyainak tel­j esen megfelelőek. (Igaz ! ügy van !) T. képviselőház ! A legnehezebben megoldható kérdés nézetem szerint az altiszteknek a polgári foglalkozásokban való elhelyezése. Azzal tisztában kell lennünk, hogyha ezeket az altiszteket a kato-

Next

/
Thumbnails
Contents