Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-536

536. országos ülés 19íb május 6-án, szerdán. 357 álló tisztikarunk a kadet-iskolák helyett a reáliskolákban és a katonai akadémiákon történendő kiképzése által még magasabb szinvonalra fog emelkedni. De már most is elmondhatjuk, hogy egész tisztikarunk, de főképen az a tiszt, aki az akadémiából került ki, nem kenyérkeresetből, nem foglalkozásból katona, hanem katona hivatásból, katona szívvel és lélekkel; át van hatva a honvédelem magas eszméitől és tudatában van annak a nagy felelősségnek és kötelességnek, amely reá döntő pillanatban vár. (ügy van! ügy van!) örömmel kell látnia mindenkinek, hogy hadseregünkben a tisztikar ment minden politikai akcziótól s minden politikai agitácziótól és teljesen és kizárólag csak hivatásának él. (ügy van ! ügy van! Elénk helyeslés.) És a hivatás érzete s a kötelesség érzete egyesíti egész tisztikarunkat minden faji, nemzetiségi, vallási és származási különbség nélkül, (ügy van ! ügy van !) A hivatás érzete és a kötelesség érzete lényegesen átalakította a viszonyt a katonaság és a {bolgárság között is. Mig a múltban lehetett egyes jelenségeket tapasztalni, amelyekből a katonaság és a társadalom, de főkép a magyar középosztály közötti bizonyos averzióra lehetett következtetni, addig ma már ez teljesen megszűnt. Epén a közelmúltban hallottuk ennek az érzésnek kifejezésére hivatott magasrendű katonai ajkakról azt, hogy elmultak azok az idők, midőn a katona szigorúan elhatárolt kaszthoz tartozott és a polgárság sanda szemmel nézett a' szoldateszkára. Ma már az igazán hazafiasán érző lakosság és a katonaság között a jó egyetértésnek komoly megzavarása teljességgel ki van zárva. (Igaz ! ügy van ! Elénk helyeslés.) Hiába igyekezett az ellenzéki sajtó és hiába igyekeztek egyes ellenzéki politikusok egy efemer társadalmi epizódból méfyebb konzekvenoziákat levonni ; ma már átment a köztudatba, hogy a katonaság a fegyverben lévő polgárság, (ügy van !) a nemzeti társadalomnak egy része és pedig az a része, amely épen a nemzet legértékesebb kincsének, az államnak (ügy van ! ügy van !) és az állampolgárok biztonságának védelmére van hivatva. (ügy van ! ügy van ! Élénk helyeslés.) A tisztikar jósága a hadsereg jóságának döntő kritériuma és én azt hiszem, t. ház, hogy minden túlzás nélkül hirdethetjük Európa előtt, hogy a mi tisztikarunk színvonala ma már annyira elsőrendű, hogy bármely európai nagyhatalom tisztikarával felveszi a versenyt, sőt azt nem egy tekintetben felül is múlja, (ügy van ! ügy van ! Élénk helyeslés.) T. ház ! Ha van valami kifogásolni való, valami fogyatékosság hadseregünkben, akkor az az altiszti kérdés. De már ez is a megoldás stádiumában van. Az ujonczlétszám felemelésével és a honvédelem átszervezésével természetszerűleg igen sok uj katonai oktató- és tanitóerőre van szükség. A legénység létszámának emelése, a kétéves katonai szolgálat és a legénységi láképzés intenzivitásának fokozása mellett majdnem teljesen kizárt dolog, hogy a legénységi kiképzésnek nagy és terhes feladatát a tisztikar teljesen egyedül lássa el; szükségünk van tehát olyan segéderőkre, szükségünk van olyan altisztekre, akik főképen mint ujonezszakaszparancsnokok, de egyes kiképzési ágaknál is mint önálló oktatók és tanítók nyerjenek alkalmazást. (Helyeslés.) Minthogy azonban ezen tényleges és törvényes szolgálatokat teljesítő altisztektől ama teendők elvégzéséhez szükséges kvalitásokat nem várhatjuk, szükségünk van magasabb rendű, magasabb kvalitással biró altisztekre. De hogy az altisztek tényleg hivatásuknak magaslatán álljanak, hogy tényleg az alsóbb társadalomnak színe-java keresse ezt a pályát, annak három kelléke van : (Halljuk ! Halljuk !) először, hogy kellő és állásuknak megfelelő díjazásban részesüljenek, (Helyeslés.) másodszor, hogy bizonyos társadalmi poziczió biztosittassék számukra, harmadszor pedig, hogy intézkedés történjék oly irányban, hogy ezeknek az altiszteknek a polgári társadalomban való elhelyezése tétessék lehetségessé, mely szerint életexisztencziájuk később a középosztály keretébe illeszkedjék bele. (Helyeslés.) örömmel kell látnunk, hogy a hadvezetőség ez irányban is már nagyrészt megtette az intézkedéseket egy uj, magasabb rendű harczvonalbeli altiszti csoport szervezésével. Ezek a magasabb rendű altisztek önálló alkalmazást nyernek, magasabb illetményekben részesülnek és ruházatukban is meg lesznek különböztetve a többi altisztektől. Különös kedvezményekben részesülnek, igy a kimaradási és távozási kedvezmény kibővittetik számukra és amint már tegnap a minister ur ő exczellencziája emiitette, kaszinókat, olvasókat és étkezőket fognak felállítani számukra ; házasulásukat megkönnyítik és a nagyobb családu altisztek kétszobás lakást fognak kapni. Illetményeik lényegesen fel fognak emeltetni; még pedig a folyó esztendőben ezek a magasabb rendű altisztek akkor, ha őrmesterek, négy évi szolgálat után 65 K, tiz évi szolgálat után pedig 85 K havi illetményben, 1916-tól kezdve pedig a 13-ik szolgálati év után 100 K havi illetményben részesülnek ; a fő- és törzsőrmesterek a folyó esztendőben a negyedik szolgálati év után 70 K, a 13-ik szolgálati év után 110 K, 1916-tól kezdve pedig 115 K havi illetményt fognak kapni. Már most, ha figyelembe veszszük még azt, hogy a hadvezetőség részéről tervbe van véve ezeknek az illetményeknek a 16. és a 21-ik szolgálati év után még 10 koronával való emelése, továbbá ha figyelembe veszszük azokat a kedvezményeket, amelyeket ezek az altisztek lakás, fűtés, világítás, ellátás stb. czimén nyernek : akkor, azt hiszem, elmondhatjuk, hogy helyzetük, megélhetési viszonyaik, ha nem is fényesek, de mindenesetre az ő és az állam viszonyainak telj esen megfelelőek. (Igaz ! ügy van !) T. képviselőház ! A legnehezebben megoldható kérdés nézetem szerint az altiszteknek a polgári foglalkozásokban való elhelyezése. Azzal tisztában kell lennünk, hogyha ezeket az altiszteket a kato-