Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-529
20 529. országos ülés 19H április 23-án, csütörtökön. kozása; ezért tartottam szükségesnek e számadatokat bevezetőleg megemlíteni. Áttérek most, t. képviselői) községi pótadózásokra. A községek, ha vagyonuk jövedelme szükségleteik fedezésére nem elegendő, a törvény szerint pótadót vethetnek ki. Talán nem érdektelen, hogy miképen alakul községeinkben a pótadózás rendje abból a szempontból, hogy hány községünk volt kénytelen jDÓtadót szedni és községeink közül melyek vannak abban az igazán irigylésre méltó helyzetben, hogy községi pótadót nem szednek. 1881-ben 1658 község nem szedett pótadót, 1898-ban 859 és 1908-ban már csak 610. Nem szedett tehát községi pótadót 1881-ben a községeknek 13°/o-a, 1908-ban pedig, sajnos, a községeknek már csak 5%-a volt abban a szerencsés helyzetben, hogy községi pótadót kivetnie nem volt szüksége. Ami a pótadózás módját illeti, a községek elöljárósága a számadásoknak egész variáczióját és kombináczióját állította be. Mint említettem volt, három főkategoriája lehetséges a pótadózásnak ; ők mégis olyan leleményesek és találékonyak voltak, hogy nagyjában tízféle módon vetettek ki községi pótadót. Nem akarom ezt a variácziót és kombinácziót a t. ház előtt részletezni, de mondhatom, hogy az igen érdekes és tanulságos jelensége háztartásunk rendjének. De az is tény, hogy községeinknek túlnyomó nagy része — 92°/o-a — a pótlékolásra kijelölt összes adóalapjainkat megadóztatta, azon községek pedig, amelyek ezt igénybe nem vették, 8%-ot képviselnek. A pótlékolásnak ezenfelüli többi különböző módját a községeknek 52°/o-a vette igénybe. Az egyes állami adók érdekeltség szerinti pótlékolása igen szórványos, — mint az előbb emiitett adatokból is kitűnik — ugy, hogy a gyakorlat, az élet túlemelkedett a törvény korlátain. Lehet, hogy itt bizonyos kényelmi szempontok is irányították a községek elöljáróságait, de az tagadhatatlan, hogy az egységes kivetési mód a köz érdekének is jobban megfelel és ezt a tanulságos tapasztalatot is mindenesetre érdemes lesz a községek reformjánál figyelembe venni. De térjünk most át, t. h £IZ, ti községi pótadózásnak egy igen érdekes témájára, amely a nagyközönséget leginkább érdekli és talán az egész községi háztartás rendjében az egyedüli, amelyet ismerünk és ez a községi pótadókulcs magassága. E részben elég megnyugtatók volnának az adatok. Ha az országos átlagban tekintjük azokat, akkor azt tapasztaljuk — eltekintve az emelkedéstől — hogy 1881-ben országos átlagban 16-8%-ot; 1898-ban pedig már 34'4%-ot tettek ki a községi pótadók; 1908-ban a községi pótadók országos átlaga 46'4%-ot tett, tehát maga a pótadó kulcsa ezen jelzett időszakban 16'8°/ 0-ról 46-4%-ra emelkedett. Ha a szélsőségeket tekintjük, a vármegyékre osztván fel az átlagot, ez takarja Nagy-Küküllő vármegyének 9'1%-os községi pótadókulcsát, de viszont takarja Máramaros vármegyének 834°/o-os átlagos községi pótadókulcsát is. Tovább bonczolgatva a községi pótadókulcs magasságát, rájövünk arra, hogy 188f-ben a községeknek 86'5°/o-a 80-on alul, 3°/o-a pedig 80°/o-on felül adózott. 1908-ban a községek 747%-a 80°/ 0-on alul, 17'5%-a pedig 80°/ 0-on fölül adózott. Ha az ember igy nézi az átlagokat, akkor, amint jeleztem, elég megnyugtatók - volnának ez;ek. Azonban ha még jobban bonczoljuk azokat, sokkal szemléltetőbben fejezik ki a tényleges állapotot a következő adatok. A 30°/o-on aluli kivetéssel biró községek aránya a már jelzett időszakban 71'8°/o-ról 17'4%-ra szállt le, és a 30%-on fölüli adózók számaránya 15%-ról 74'8%-ra emelkedett. Tanulságos és érdekes a pótadóra vonatkozó adatokat a községek lélekszámával összehasonlítani. Figyelemreméltó jelenség, hogy a nagyobb népességű községek csodálatos módon alacsonyabb községi pótadót kénytelenek viselni, mint a kisközségek. Erre nézve jellemzők a következő adatok: 80°/o-on fölüli a pótadó a kisközségek 22'2°/o-ában és a nagyközségek ll'3°/o-ában, 100°/o-on fölüli pótadót fizet a kisközségek 12'5°/o-a, a nagyközségeknek azonban csak 4'5%-a. Ezek az átlagok egyes községekre vonatkoztatva már sokkal szembeszökőbbek és sokkal rikítóbbak. Nem szeretek szélsőségekben mozogni, de lehetetlen elhallgatnom azokat a maximális jjótadókat, amelyeket községeinknek nem tulnagy, de azért mégis elég nagy száma kénytelen fizetni. Ez abban a kis összeállításban amelyet szerkesztettem, és abban a statisztikai műben, amelyre hivatkoztam, bennfoglaltatik. Ez 1386 oly községről emlékezik meg, amely 100—500°/o-on felüli községi pótadóval van megróva. Ezen községekből 100—150%-ig adózik 1012 község, 150—200%-ig adózik 252 község és hogy a végső adatot vegyem 500%-on főiül adózik két község. Ez a két község: Krassó-tízörénymegyében Ujasszonyrét, amely 540'4°/o-os pótadót fizet, Ungmegyébcn jiedig Mezőhuta községe, amely 594 és V^/o-08 pótadóval escellál. Bár már ez is igen magas százalék, mégis egy másik adatot is fogok állítani e mellé, s ez az, hogy 1905-ben volt egy község, amely ma már nem létezik, mert pusztává változott át, amely 756%-os pótadót fizetett. Tehát mégis három év alatt a szélsőségek is majdnem 200°/o-os differenciát mutatnak. Népességi kategóriákra osztva ezeket az adatokat, 1061 község, amely 100%-on felül fizet községi pótadót, bir 1000 lakossal, 317 községnek lakossága 1000-től 5000-ig terjed, hét község lakossága pedig 5 és 10.000 között van és egy oly község, amely 100%-on felül fizet pótadót, bir 10.000-nél több lakossal.
