Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-534

272 534. országos iilés 19li május 2-án, szombaton. A magyar kereskedelmi életnek átalakítását bankettel, tósztokkal sohasem fogjuk megcsi­nálni, csak ugy, ha a minister ur már a tan­tervben gondoskodik arról, hogy a középiskola első osztályaitól kezdve a kereskedelmi és ipari pályák iránti szeretetre való irányítás megtör­ténjék. Méltóztassék a középiskola első és második osztályában az olvasókönyvekbe olyan olvas­mányokat felvenni, amelyek ilyen irányban tere­lik a gyermek lelkét. Persze nem ugy, ahogy ez ma történik, nem ugy, hogy az van elmondva, hogy valaki kereskedelemmel és iparral nagy vagyont szerzett, stb. Hisz az iskolakönyvekben nincs megírva, hogy az illetőből rövid időn belül udvari tanácsos, majd báró lett, (Derült­ség.) végül egy nagyobb földbirtok megvétele után kijelentette, hogy leányát még sem adja olyan körökből valóhoz, ahol az igazi uri em­berek nincsenek jelen. Nem ritkán olvastam tankönyvekben, hogy az illetőből vezető politikus, vagy ilyesvalami lett. Kern azt kell az olvas­mányba bevenni, ami ma van benne, mert ennek ép az ellenkezőjét kell az ifjúságba belenevelni. Ez roppant fontos kérdés. Nem tudom, hogyan lehet ezt megoldani, mert őszintén meg­vallom, pedagógiai képzettséggel nem birok s a pedagógia e bonyolult kérdésébe a világért sem akarnék beleszólani, de azt már tudom jDsicho­ligicze, hogy lehetetlen felkelteni egy foglalkozás iránti szeretetet és rokonszenvet, amikor ez a foglalkozás mintegy átmenet szerepe, melynek eszközeivel és segítségével az ember végül me­gint odaérkezik, ahonnan elindult. Ez volna az, amit ennél a pontnál elmon­dani akartam, most méltóztassék megengedni, hogy a nyelvek tanításáról szóljak néhány szót, A latin és a görög nyelv fontosságát, je­lentőségót és az emberi kultúra egész fejlődésé­ben való óriási szerepét kevesen érzik talán annyira át, mint én, hisz magam teljesen e műveltségben nevelődtem fel, hisz ma is a leg­nagyobb élvezettel térek vissza olykor-olykor e stúdiumokhoz és e fogalomkörökhöz, Be mél­tóztassék megengedni, hogy a latin és görög nyelv bármily nagy fontosságával szemben az angol és franczia nyelvnek aránytalanul nagy fontosságát hangoztassam. (Felkiáltások: A német nyelv!) Ez természetes, a németet ugy is tanulják. (Felkiáltások: De nem tudják!) Hogy nem tudják, az kétségtelen, bár a német nyelv nem elegendő. Nagy baj, hogy mi a külföldön mindig mint a német műveltség appendixe vagyunk kezelve, az a nagy baj, hogy minket magyarokat nem francziául, nem angolul szólítanak meg, hanem németül, ami auxiliáris nyelv. Azt az ellenvetést hallottam, hogy a kül­földi középiskolákban sem tanulják igy a mo­dern nyelveket, Igen, de a külföldi nagy nem­zetek nyelve világnyelv, a német nyelv világ­nyelv, a franczia nyelv világnyelv, az angol nyelv világnyelv. Mikor a maga nyelvét megtanulja, világnyelvet tanult meg. Hogy mi csak oly ki­segítő világnyelvvel rendelkezzünk, hogy ben­nünket a német műveltség és kultúra egy appen­dixének tekintsenek, azt nem tartom szerencsés­nek, mert az internaczionális gazdasági verseny­ben mindenütt Németország a legnagyobb antagonizmusban van más érdekekkel és nekünk sokkal nagyobb érdekünk az, hogy, mint ma­gyarok lépjünk fel és használjuk akár a franczia, akár az angol internaczionális világnyelvet, mint hogy német keretbe illeszszenek bele bennünket. Szerettem volna ezekről a kérdésekről még sokkal többet mondani, (Halljuk 1'Halljuk!) de nem tartanám ildomosnak azokkal szembon, akik utánam következnek, hogy ezen vitából ily nagy részt vegyek ki magamnak. Azok a szem­pontok, amiket megállapítani bátor voltam, alkalmas kiegészítést fognak találni akkor, mikor a bizottság tárgyalása alatt ezek a nagy refor­mok úgyis szóba fognak kerülni. Én most mikor ennek a kérdésnek bucsut mondok, nem mond­hatok egyebet, mint amit a bevezetésben mon­dottam, hogy én a minister urat egész komoly­sággal és a legbecsületesebb lelkesedéssel üd­vözlöm akkor, mikor ezen reformhoz hozzáfog (Elénk helyeslés.) és nagyon kérem, ne hagyja magát esetleg olyan tényezők és befolyások által, mefyeknek a kérdésnek modern értelemben való megoldása nem kedvez, eltántorítani, hanem azon az utou menjen tovább, amelyet erre a kérdésre vonatkozó programmjában meghatározott. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt be­szédemet befejezném, az általános politikai szem­pontját vigyem bele ebbe a közoktatásügyi vi­tába. (Halljuk! Halljuk!) En mélyen sajná­lom, hogy akkor, mikor mi a magyar kultusz­budgetet tárgyaljuk, mikor a magyar kultúra kérdéseiről beszélünk, akkor az ellenzék ellenőr­zése hiányzik. Én tudom azt, hogy az ellenzék igen tisztelt tagjainak felfogása szerint ők csak kivételes esetekben hajlandók arra, hogy a ház tárgyalásaiban résztvegyenek. De ha ők azt, hogy valaki a margitszigeti sápból mennyit ka­pott, hogyan kapott, elegendő kivételes esetnek látták arra, hogy bejöjjenek, (Igaz! Ugy van!) akkor mélyen fájlalom, hogy a magyar kultúra kérdéseinek tárgyalását, a magyar kultusz­budget tárgyalását, melynek kérdései nem a je­lent, hanem a jövőt készítik elő, azt a jövőt, amelyben talán jobban fogjuk egymást meg­érteni, mint most, távollétükkel tüntették ki. (Helyeslés.) Nem hiszem, hogy az ellenzéki álláspont merevségén bárminő csorba esett volna, ha ők azt mondották volna, hogy minden kérdés lehet pártok között vitás, de van egy kérdés, mely pártok fölött áll és ez a magyar kultúra kér­dése; van egy kérdés, mely nem a jelen párt­küzdelem számára szolgál, hanem a jövőnek

Next

/
Thumbnails
Contents