Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-534

272 534. országos iilés 19li május 2-án, szombaton. A magyar kereskedelmi életnek átalakítását bankettel, tósztokkal sohasem fogjuk megcsinálni, csak ugy, ha a minister ur már a tantervben gondoskodik arról, hogy a középiskola első osztályaitól kezdve a kereskedelmi és ipari pályák iránti szeretetre való irányítás megtörténjék. Méltóztassék a középiskola első és második osztályában az olvasókönyvekbe olyan olvasmányokat felvenni, amelyek ilyen irányban terelik a gyermek lelkét. Persze nem ugy, ahogy ez ma történik, nem ugy, hogy az van elmondva, hogy valaki kereskedelemmel és iparral nagy vagyont szerzett, stb. Hisz az iskolakönyvekben nincs megírva, hogy az illetőből rövid időn belül udvari tanácsos, majd báró lett, (Derültség.) végül egy nagyobb földbirtok megvétele után kijelentette, hogy leányát még sem adja olyan körökből valóhoz, ahol az igazi uri emberek nincsenek jelen. Nem ritkán olvastam tankönyvekben, hogy az illetőből vezető politikus, vagy ilyesvalami lett. Kern azt kell az olvasmányba bevenni, ami ma van benne, mert ennek ép az ellenkezőjét kell az ifjúságba belenevelni. Ez roppant fontos kérdés. Nem tudom, hogyan lehet ezt megoldani, mert őszintén megvallom, pedagógiai képzettséggel nem birok s a pedagógia e bonyolult kérdésébe a világért sem akarnék beleszólani, de azt már tudom jDsicholigicze, hogy lehetetlen felkelteni egy foglalkozás iránti szeretetet és rokonszenvet, amikor ez a foglalkozás mintegy átmenet szerepe, melynek eszközeivel és segítségével az ember végül megint odaérkezik, ahonnan elindult. Ez volna az, amit ennél a pontnál elmondani akartam, most méltóztassék megengedni, hogy a nyelvek tanításáról szóljak néhány szót, A latin és a görög nyelv fontosságát, jelentőségót és az emberi kultúra egész fejlődésében való óriási szerepét kevesen érzik talán annyira át, mint én, hisz magam teljesen e műveltségben nevelődtem fel, hisz ma is a legnagyobb élvezettel térek vissza olykor-olykor e stúdiumokhoz és e fogalomkörökhöz, Be méltóztassék megengedni, hogy a latin és görög nyelv bármily nagy fontosságával szemben az angol és franczia nyelvnek aránytalanul nagy fontosságát hangoztassam. (Felkiáltások: A német nyelv!) Ez természetes, a németet ugy is tanulják. (Felkiáltások: De nem tudják!) Hogy nem tudják, az kétségtelen, bár a német nyelv nem elegendő. Nagy baj, hogy mi a külföldön mindig mint a német műveltség appendixe vagyunk kezelve, az a nagy baj, hogy minket magyarokat nem francziául, nem angolul szólítanak meg, hanem németül, ami auxiliáris nyelv. Azt az ellenvetést hallottam, hogy a külföldi középiskolákban sem tanulják igy a modern nyelveket, Igen, de a külföldi nagy nemzetek nyelve világnyelv, a német nyelv világnyelv, a franczia nyelv világnyelv, az angol nyelv világnyelv. Mikor a maga nyelvét megtanulja, világnyelvet tanult meg. Hogy mi csak oly kisegítő világnyelvvel rendelkezzünk, hogy bennünket a német műveltség és kultúra egy appendixének tekintsenek, azt nem tartom szerencsésnek, mert az internaczionális gazdasági versenyben mindenütt Németország a legnagyobb antagonizmusban van más érdekekkel és nekünk sokkal nagyobb érdekünk az, hogy, mint magyarok lépjünk fel és használjuk akár a franczia, akár az angol internaczionális világnyelvet, mint hogy német keretbe illeszszenek bele bennünket. Szerettem volna ezekről a kérdésekről még sokkal többet mondani, (Halljuk 1'Halljuk!) de nem tartanám ildomosnak azokkal szembon, akik utánam következnek, hogy ezen vitából ily nagy részt vegyek ki magamnak. Azok a szempontok, amiket megállapítani bátor voltam, alkalmas kiegészítést fognak találni akkor, mikor a bizottság tárgyalása alatt ezek a nagy reformok úgyis szóba fognak kerülni. Én most mikor ennek a kérdésnek bucsut mondok, nem mondhatok egyebet, mint amit a bevezetésben mondottam, hogy én a minister urat egész komolysággal és a legbecsületesebb lelkesedéssel üdvözlöm akkor, mikor ezen reformhoz hozzáfog (Elénk helyeslés.) és nagyon kérem, ne hagyja magát esetleg olyan tényezők és befolyások által, mefyeknek a kérdésnek modern értelemben való megoldása nem kedvez, eltántorítani, hanem azon az utou menjen tovább, amelyet erre a kérdésre vonatkozó programmjában meghatározott. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt beszédemet befejezném, az általános politikai szempontját vigyem bele ebbe a közoktatásügyi vitába. (Halljuk! Halljuk!) En mélyen sajnálom, hogy akkor, mikor mi a magyar kultuszbudgetet tárgyaljuk, mikor a magyar kultúra kérdéseiről beszélünk, akkor az ellenzék ellenőrzése hiányzik. Én tudom azt, hogy az ellenzék igen tisztelt tagjainak felfogása szerint ők csak kivételes esetekben hajlandók arra, hogy a ház tárgyalásaiban résztvegyenek. De ha ők azt, hogy valaki a margitszigeti sápból mennyit kapott, hogyan kapott, elegendő kivételes esetnek látták arra, hogy bejöjjenek, (Igaz! Ugy van!) akkor mélyen fájlalom, hogy a magyar kultúra kérdéseinek tárgyalását, a magyar kultuszbudget tárgyalását, melynek kérdései nem a jelent, hanem a jövőt készítik elő, azt a jövőt, amelyben talán jobban fogjuk egymást megérteni, mint most, távollétükkel tüntették ki. (Helyeslés.) Nem hiszem, hogy az ellenzéki álláspont merevségén bárminő csorba esett volna, ha ők azt mondották volna, hogy minden kérdés lehet pártok között vitás, de van egy kérdés, mely pártok fölött áll és ez a magyar kultúra kérdése; van egy kérdés, mely nem a jelen pártküzdelem számára szolgál, hanem a jövőnek