Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-534
534. országos ülés 19ík május 2-án, szombaton. 235 a szilvórium úgyszólván adómentesen termeltetik, sőt ha ezt kiviszszük Ausztriába, akkor az állam effektivc még rá is fizet annak kivitelére. (Igaz ! Ugy van!) Bocsánatot kérek, ez egy lehetetlen helyzet, amelyen végre is változtatni kell, mert hiszen nem vagyunk mi olyan pénzügyi helyzetben, hogy 18 millió koronát kitevő bevételekről egész egyszerűen letegyiink. Ezért én a magam részéről is azt proponálom, hogy a gyümölcspálinka megadóztatásánál is hozassék be a fogyasztási adó. En nem bánom, ha 30 százalék engedményt adunk is a törvényben biztosított 25 százalék helyett, de hozassék be mindenesetre a fogyasztási adó, hogy a tényleges termelés a maga teljességében meg legyen adóztatva. Ez lenne a helyes állapot és ezt igen könnyen meg lehetne oldani a kisemberek minden sérelme nélkül ugy, hogy gyüjtőtelepeket lehetne felállitani, amely gyüjtőtelepeken akár a törkölyt, akár a nyers szilvát a kisemberektől állami ellenőrzés mellett méltányos áron beváltják, ezt feldolgozzák és ezt az állam akár saját, akár pedig valamely vállalat kezelésében kiégetteti és bocsátja áruba. (Helyeslés.) A másik fontos állami feladat a meglevő szeszipar védelme. Ennek érdekében hozatott meg — amint méltóztatnak emlékezni — a legutóbbi időben a kontingenst védő törvény. A kontingenst védő törvényt azért kellett a múlt évben meghoznunk, mert amit senki sem hitt el, bekövetkezett, hogy tudniillik Magyarországon előállott az a helyzet, hogy a kontingens elnyerése nélkül is lukrativ dolognak bizonyult nagyipari és szeszgyárakat felállitani azért, mert oly olcsó nyersanyagokat találtak a feldolgozásra, amelyek mellett tényleg meg lehetett élni. Ebből a régi szesziparra, a mezőgazdasági és ipari szesziparra egyaránt az a nagy hátrány származott, hogy a gombamód támadt gyárak elárasztották a piaezot szeszszel, úgyhogy voltaképen deruttól kellett félni, amely, ha a szeszáraknak hosszabb ideig tartó lenyomásában nyilvánul meg, természetesen nem a nagyipart fogja tönkre termi, mert az birja pénzzel, hanem elsősorban a gyenge tőkével rendelkező mezőgazdákat. (Helyeslések.) Ezért vált szükségessé a kontigenst védőtörvényt előkésziteni, amelylyel becsuktuk az ajtót ily nagyipari szeszgyárak létesitése előtt. Csakhogy, el kell ismerni, hogy jólehet mi csináltuk meg ezt a törvényt, az hiányos, mert — és ezt az aggodalmát tápláltuk már akkor is, amikor a törvényt megszavaztuk — ez a törvény a törvény életbeléptetése előtt keletkezett gyáraknak termelését abszolúte nem korlátozza ; ezek kvázi monopóliumos helyzetbe jutottak és ezt alaposan ki ki használják. Tudjuk, hogy közülök egyesek háromszorosát égetik ennek a mennyiségnek, melyre berendezkedtek. Ez nem volna szabad. Ezen is segíteni kell, mert ha már a kontigenst védőtörvényt meghoztuk, küszöböljünk ki minden bajt és mondjuk Id határozottan, hogy Magyarországon addig, mig a meglevő mezőgazdasági és ipari szeszipar a szeszgyártást fedezi, nemcsak semmiféle ujabb szeszgyárat felállitani nem szabad, hanem az exszesztermelést is kontingentálni kell. Erre hivom fel az igen t. földmivelésügyi minister ur figyelmét és kérem, hogy szerezzen ennek érvényt. Ezekben volt szerencsém a földmivelésügyi tárczával foglalkozni és midőn ismételten hálás köszönetet mondok a földmivelésügyi minister urnak azért a szép programmért, amelyet tegnap kifejtem volt szives, a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan valaki szólni a tárgyalás alatt levő tételhez ? (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk! B. Ghillányi Imre földmivelésügyi minister: T. képviselőház! Csak hálás köszönettel tartozhatom a t. háznak, hogy a földmivelésügyi tárcza költségvetését oly behatóan és szívesen tárgyalni méltóztatott. Engedjék meg, hogy az elhangzott felszólalásokra, amelyek túlnyomó részével teljesen egyet értek, lehető röviden reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) Igen t. barátaim Bujanovics Gyula és Krolopp Hugó igen alaposan és szakszerűen fejtegették a szeszadó kérdését. Ez a dolog tulajdonképen ugy áll, hogy akkor, amikor az első szeszadótörvényt csinálták, ahból az intenczióból indultak ki, hogy a mostoha talajú és éghajlatú gazdaságoknak egy gazdasági iparágat biztosítsunk és ott lehetővé tegyük a gazdálkodást. Akkor senki sem gondolt arra, hogy a ezukorrépában és a melaszban egy oly produktumot fogunk találni, amely az akkori kombinácziókat teljesen halomra dönti. (Helyeslés.) Az alaphiba tehát ott az volt, hogy a kontingens és az exkontingens adótétel spacziuma eredetileg kicsire lett szabva. Már most előállott az a helyzet, hogy próbáltuk toldozni-foldozni ezt a dolgot, azonban mindig előállott egy nagy túlprodukeziő, amelylyel a szeszipar nem tudott megküzdeni és miután finánczpolitikánk alapja a fogyasztási adókra van bazirozva, első és eminens kötelessége az államnak azt az ipart fenntartani, amely jövedelmének és bevételi forrásainak alapját képezi. (Igaz ! Ugy van !) Egész rövid leszek, t. képviselőház! Két út áll előttünk. Az egyik az, hogy felemeljük megfelelő magasságra a különbözetet a két adótétel között és akkor a kérdés teljesen rendezve van. Ha pedig bármily akadálya van ennek, akkor nem marad más hátra, mint kontingentálni az extermelést is, kontingentálni egy oly határig, amely biztosítja a meglevő szesziparnak a prosperitását. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban azonban hátra van a gyümölcsszesz kérdése. Tökéletesen igaza volt t. barátaimnak, hogy ez a rákfenéje a mai szesziparnak és mindaddig, amig ezt gyökeresen meg nem oldjuk, a szeszipar kérdését sem lehet tel30*
