Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-533
533. országos ülés 19Vi május 1-én, pénteken. • m kellene annyira favorizálni, nem kellene mindent a városokban konczentrálni és a falut az ő régi-régi maradiságában meghagyni. A falunak is megvan a maga fontossága és mindenesetre legalább is egyenrangú tényező a várossal, mert nem lehet város falu nélkül. Olyan a külömbség a város és a falu népe között, mint a földmivesség és a többi hivatások között. Újból hangsúlyozom: falvak lehetnek városok nélkül, de városok nem lehetnek falvak nélkül. Epén azért a falu felvirágoztatására nagyobb gondot kellene forditani pl. a világitás fejlesztésével, az utak rendezésével, a népházak építésével, amelyek mind azt czélozzák : több örömet az életbe, több ragyogást és több fényt annak a földmivesnek a verejtékébe ! Azonkivül a földmives ember bizonytalanságát is meg kell szüntetni, akkor nem fog futni világgá, nem fog futni a városba, mert hiszen, ha agg korára be van biztosítva, ha be van biztosítva betegsége esetére, akkor nyugodtan fog otthon maradni. Maholnap mindenki, ha beteg lesz, ingyen kapja az orvosságot, az orvost, de egy földmives, ha megbetegszik, nem kap ingyen orvosságot, nem kap ingyen orvost. Betegség esetén az orvosnak egy vizitje belekerül 4—5—6—7 koronájába. Az a földmives fél azután az orvostól, mert nem akarja megfizetni azt a 3—4 forintot és szegény, aggodalmában inkább meghal orvos nélkül és betegségében csak kuporgatja a pénzét, azt gondolva magában, hogy megsegít majd az Úristen, kigyógyulok talán orvos nélkül is és megmarad a pénzem. Ismétlem, agg korára sincsen bebiztosítva. Igaz, hogy itt van a cselédbiztositó pénztár, de az semmi. Hát az nyugdíj, amit ez biztosit ? Hiszen mindenkinek van nyugdija, az utolsó vasúti őrnek is. Hát a földmives nem a közért dolgozik ? Az is a köznek produkálja a kenyeret egyformán. De ha még ez is legalább megvolna. Ez nem lesz meg addig, míg ezt kötelezővé nem teszik. Az a 26.000-re menő szám nagyon kevés. Mi az annyi millió földmiveshez képest ? Kötelezővé kellene ezt tenni és fel kellene emelni a nyugdijat ugy, hogy legalább annyi nyugdija legyen minden egyes földmivesnek, mint bármelyik hivatalszolgának. Legalább annyira kellene emelni a nyugdíj tételeket, mint amekkorák a minimális tételek bármely igazgatási ágnál. Egy különös kérésem is volna. A mostani költségvetésben nem találok költséget a Morvaszabályozásra. Azelőtt erre is volt előirányzott összeg. Az indokolásban olvasom, hogy kiadtak bizonyos összeget, de az sem haladja meg azt az előirányzott összeget. Én nem specziális szempontból, de az országos érdek szempontjából kérem a minister urat, hogy ne engedjük, hogy az osztrákok leszóljanak minket, mert ők meglehetősen szabályozzák a Morvát, aminek folytán egyre nagyobbak nálunk az áradások és kiömlések. Ezt a kérdést nem szabad elaludni hagyni, hanem legalább is parallel kell haladnunk az osztrákok munkájával. Szilassy Zoltán : Hiszen épen ők akadályozták meg ! Juriga Nándor: A zöldségtermelésre is fel kívánom hivni a minister ur figyelmét. A zöldségtermelés igen fontos dolog az országra nézve, különösen oly vidékre nézve, ahol máris, foglalkoznak vele, igy Sárosban, Szepesben, a Morva völgyében. Különösen az utóbbi helyen nagy összegeket hoznak haza Ausztriából a zöldségkereskedés révén. Minek fejtegessem tovább. Ismerjük a bolgár kertészek viszonyait, akik 150—200—300—400, sőt 500 korona bért is tudnak adni egy hold földért, mint pl. Pozsony mellett. (Egy hang a közéfen : A Bácskában is !) Ezenkívül minden esztendőben még 1000—2000 korona készpénzt visznek haza. Ez a földmivelésnek igen fontos ágazata, mert e tekintetben mi behozatalra szorulunk. Hogy mást ne mondjak, znaimi ugorkát eszünk ! Szilassy Zoltán : De azt Kőrösön termelik ! Juriga Nándor: Lehet, hogy ott termelik, de akkor ott olcsón összevásárolják, kiviszik, besavanyitják és drágán hozzák hozzánk vissza, így savanyitják be az egész országot is ! (Derültség.) A zöldségtermelést tehát kiváltképen figyelmébe ajánlom az igen t. földmivelésügyi minister urnak. A népies iskolák mintájára talán zöldségtermelő szakiskolákat lehetne felállítani, mert a zöldségtermelés meglehetősen szakismeretet igénylő nehéz dolog. Ezek után befejezem beszédemet és elfogadom a minister urnak a költségvetését, nem pártállásomnál fogva, hanem abból a bizalomból kifolyólag, amelyet bennem gróf Tisza István ministerelnök urnak a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag mondott szavai ébresztenek ; ez az egyedüli. És abból a bizalomból, hogy épen tegnap kelt Jankovich minister ur rendelete és hogy azonkivül specziálisan a földmivelésügyi minister úrról is tegyek említést, ő oly kegyes és jó volt, hogy Árvában nem felesleges hazafias aggodalmakat és krampuszokat festettek a gyermekeimek, hanem gazdasági ismeretekre tanították anyanyelvükön. Igen fontos dolog ez, mert igy nem lesz szükség arra, hogy gyermekeink Csehországba menjenek ilyen iskolákba, hanem itt magyar szellemben, de saját anyanyelvükön művelődhetnek ki jó földmivesekké. Azt hr-zern, midőn vele szemben az urak szinten nem látnak ebben semmi nemzetiségi kérdést, hanem azt az okosság és a több produkezió kérdésének látják. (Ugy van !) Annál is inkább, mert csak hálára kötelezi a népet ha látja, hogy ilyen uj szellem honosul meg ebben az országban A vizsgákon ott voltak az összes hatóságok, főispán, alispán, az egész megye, mind bámultak azokon a gyönyörű feleleteken és nagyszerű eredményeken, amelyeket ebben az iskolában elértek. Hálámat és elismerésemet fejezem ki ezért a minister urnak (Élénk helyeslés és éljenzés) és csak arra kérem, hogy ezen az utón haladjon tovább, 29*
