Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

533. országos ülés 29Í4T. ház! Határozottan állást kell foglalnom e felfogás ellen ezen szempontból, de állást kell foglalnom főkép abból a szempontból, mert ez tulajdonképen egy nemzeti jelszóba belefoglalt osztály érdeket, osztályuralmat takar. Mert, t. ház, ha vannak, mondjuk a történelmi családoknak egyes olyan tagjai, akik nem valók a XX. századba, az még nem nemzeti érdek, hogy azok mesterkélten továbbra is hegemóniát gyakoroljanak az országban; ezeknek a — hogy ugy mondjam — elaggott embereknek és exisztencziáknak hegemóniája, t. képviselőház, nem a magyar nemzet hegemóniája, ez a kettő nem egy és a magyar nemzet szempontjából határozottan tiltakoznia kellene mindenkinek az ellen, hogy egy sorvadó testrész vagy egy száradó gally reprezentálja az egész magyar nemzetet. Ha egy gally elszárad, lehull, tűzre teszik és ha életerős a törzs, uj ágat hajt, uj virágzásba jön, uj gyümölcsöket terem. Nem kell azért kétségbe esnünk a magyar nemzet, a magyar állam jövőjén, ha az élhetetlenek elpusztulnak is. (Mozgás és derültség jobbfelöl.) De még továbbmegyek, t. ház. Nemcsak ennek a száradó gallynak mesterkélt injekcziókkal való fentartását burkolja be a nemzeti eszmébe a t. képviselő ur, hanem, hogy az egészet még szebben tüntesse fel, hogy még inkább dupirozza a hazafias elemeket, mint az rendesen szokás, mindjárt a nemzetiségi mumussal áll a magyar nemzet elé, hogy »nini, itt jönnek a nemzetiségek, mentsetek meg minket, tartsatok meg minket, akik nem tudunk dolgozni, nem tudunk tanulni, akik urak akarunk lenni; nekünk nem elég ezer hold, hanem legyen még legalább 500500 hold biztosítva a dédunokáink számára is«.Es igy a nemzetiségi mumussal odaállítják a magyar nemzet szeme elé egy sorvadó, egy hulló, egy száradó gally létérdekét, T. ház! Azt hiszem, aki tisztán látja egy nemzet, egy állam jövő nagyságának alapjait, az nem anachronizmusokban, nem a holtak feltámasztásában fogja jövőjét keresni. Epén a XX. században, épen a legutóbbi időkben vannak világos és nyilt példáink arra nézve, hogy mi tulajdonképen minden nemzetnek az alapja, hogy melyik osztály az. Ott van pl. Bulgária. Kérdem a t. házat, hogy azokat a harczokat, azokat az iszonyatos, világrengető küzdelmeket melyik osztály és milyen alapon vivta meg? A földmivesosztály. Hogyan? Demokratikusan. A paraszt, a demokratikus réteg az államok legerősebb eleme. Ez teszi az államot legerősebbé. A parasztság ad minden államnak egészséges anyagot, ad munkaerőt, friss agyat és nem nagyúri igényeket. Ez az elem képes három-négy hétig kint aludni a szabadban a hideg csatamezőn és ez tud győzni, tud élni és halni a maga kis darabka földjéért esetleg inkább, mint más az ő ezer holdjáért. május 1-én, pénteken. 223 T. ház! Ott van rá a példa, hogy a hatalmas és nagy Oroszország, ahol ugyancsak elég a nagy birtok, ahol van elég ezerholdas, ha el akarja érni a maga ideálját, hogy a saját testsúlyánál fogva ugy, mint egy a földgolyóba irányított ék, szétszakítsa, széttolja a nemzeteket, ha ezt a titkos czélját el akarja érni, mihez nyúl az utóbbi időkben? Szerettem volna, ha az igen tisztelt Baross János képviselő ur látta volna Krivosin orosz földmivelésügyi ministernek mosolyát, mikor előhúzta fiókjából nővérének levelét, amelyben az szidta őt és átkozódott a reformok miatt és azt irta, hogy »vegyétek már el birtokomat, mert minden orosz munkásom, minden béresem földmives lett és nincs, aki földjeimet megdolgozza«. Oszszátok szét birtokomat közöttük! és a minister mosolyogva azt válaszolta, hogy: »ez kell nekünk, mert igy lesz nagygyá Oroszország«. Azon mérhetetlen területen az utolsó öt évben 17 milló • km. földet osztottak szót a földmiveseknek, napszámosoknak, munkásoknak és kisbirtokosoknak. Évenkint 150 ezer család vonul át az Urálon Szibériába és DélSzibériában müvelik a földet és produkálnak terményeket. Azonkívül, ha látom azt, hogy évenként mintegy 250.000 családnak adnak exisztencziát, akkor érzem, hogy 'Oroszország csakugyan eléri azt a czélját, hogy lehetetlen lesz egyáltalában még gondolni is arra, hogy kikezdjenek vele, mert saját testsúlyánál fogva szétfeszíti a világot. Bármi ellen lehet erőt és hatalmat állítani, de a földmives tömeg ereje olyan, mint a zúgó viz, mint a kiöntő Duna, amely elől nincs menekülés. Ez minden népnek, nemzetnek és államnak ereje, mert mi a többi osztályok mindannyian csak ezen néposztálynak, a földmivesség legalsó, legkisebb és legszélesebb rétegeinek testén élünk, ámbár munkából, mert más munkát végezünk mint ők, mi nem miveljük a földet. Tehát nem élősködünk, nem akarom ezt mondani, Isten ments, nem vagyunk élősködők, elvégezzük azon munkát, amelyet nem végezhetnék ők, akik a földet mivelik, igy a tanitó tanítja a gyermeket és igy tovább. De, hogy mennyire alapja minden államnak és nemzetnek ez az osztály, azt evidensen mutatja az is, hogy a földmives megtudna élni minden más osztály nélkül is, neki nincs szüksége fiskálisra, esetleg orvosra sem, de mi nem tudnánk nélkülök megélni, egyik osztály sem volna erre képes, mert nem volna lábunk alatt a gyékény. Ok megélhetnének, talán rosszabbul és nem olyan kulturális viszonyok között, de puszta életük mégis csak megvolna, mig a többi osztályok csak mintegy felülépitményt, — mint Marx fejtegeti — mintegy Uberbaut képeznének. Ha tehát valaki nagygyá akarja tenni nemzetét, államát, akkor ennek alapja csak az lehet, hogy több földet kell adni a népnek, mint ahogy