Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

533. országos ülés I9lí május 1-én, pénteken. 221 akkor azt hiszem, az a magyar középosztály tagja, ka az ősi czimere mellé, mintegy szép emléket, mintegy dísztárgyat fog odatenni néhány holdas birtokot és egy kúriát, akkor továbbra is erős támasza lesz azoknak az Ideáknak, amelyek az egységes magyar állameszmét adják. Csak a parlamentáris illem kedvéért voltam bátor az előttem szóló t. képviselőtársán^ beszédére ezeket a refleksziókat megtenni. Én egy más osztályérdek szolgálatában állok, amikor most néhány jaerczre az igen t. ház szives figyelmét igénybe veszem. (Halljuk! Halljuk! Egy olyan osztály érdekének kívánok szószólója lenni, amelytől a magam személyére nézve teljesen távol állok, de amely osztályérdek kellő honorálását közszükségletnek tartom. (Halljak! Halljuk !) Általános a panasz hazánkban, hogy ifjúságunknak legnagyobb része legszívesebben a jogi pályára lép és elhanyagolja azokat az élethivatásokat, amelyeken reátermett, arra alkalmas, hivatott férfiakra hazánk közgazdasági, szocziális és kulturális fejlődése szempontjából épen olyan szükség van, mint amennyire nincs szükség annyi u. n. jogászra, (TJgy van! Ugy van!) mint amennyi létezik. És mig az utóbbi években azt tapasztalhatjuk, hogy ifjúságunk egy része már szivesebben megy a technikai és orvosi pályákra is, addig a statisztikai adatok egyszerű betekintéséből meggyőződhetünk arról, hogy a gazdasági szakma akadémikus képzettségét mindig kevesebben igyekeznek elérni. Hiszen mig 1904—5és 1907-ben gazdasági főiskoláink hallgatóinak száma a 700-at meghaladta, addig 1909 és 1912 között ezen létszámnak csak felét találjuk. Ennek oka kétségtelenül épen változott gazdasági viszonyainkban keresendő, hogy t. i. a nagybirtokok és középbirtokok száma a különböző parczellázások által csökkent. Ezen birtokoknak gazdasági mivelése is változott és ennek következtében a gazdasági szakban kiváló képzettséggel biró egyének nem oly számban nyerhetnek alkalmazást, mint azelőtt és ha nyerhetnek is, az ő existencziájukat nem látják ezen a pályán annyira biztosítva, mint más pályán. Ily körülmények között, azt hiszem, csak természetes, hogy első sorban az államhatalomtól kívánhatjuk meg, hogy legalább azoknak a gazdasági akadémikus szakképzettséggel biró egyéneknek exisztencziáját biztosítsa, akiket maga alkalmaz. Ilyen gazdasági kvaliíikáczióval biró állami szolgálatban levő közegek a törvényhatóságokhoz beosztott gazdasági felügyelők. Ezeknek az ügyével kívánok tüzetesebben foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Ezekre nézve kecsegtető volt az a programm, amelyet gróf Serényi Béla igen t. képviselőtársam mint földmivelésügyi minister az 1911. évi budget-vita alkalmával adott. Ugyanis ekkor ő kilátásba helyezte, hogy a gazdasági felügyelök hatáskörét ki fogja terjeszteni, őket a közigazgatással szorosabb kapcsolatba fogja juttatni és kezdeményezésére tényleg az 1912 : XXIII. t.-cz. ezeket az általa kilátásba helyezett hatáskör kiterjesztéseket eszközölte is. Ezáltal a gazdasági felügyelők tényleg a közigazgatási élettel szorosabb nexusba kerültek. Ez a körülmény idézte elő egyrészt azt is, hogy több szakférfiú erre a pályára szánta magát és állami szolgálatba lépett. De különösen kecsegtette ezeket a szakembereket az 1911. évi költségvetés indokolásában található az a megjegyzés, hogy a földmivelésügyi kormány ezekkel szemben a statusrendezést épugy keresztül kívánja vinni, mint az állami alkalmazottak bármelyik statusánál: nevezetesen, hogy az ebben a statusban alkalmazott tisztviselők 55%-a az V—

VIII. fizetési osztályba kerül, 45%-a pedig a IX—

X. fizetési osztályba. Az 1912. évi földmivelési budget indokolása azután kijelenti, hogy ezt a státus-rendezést a földmivelésügyi kormány hat év alatt akarja megvalósítani és miután erre nézve az első lépést már az 1911. évi budgetben eszközölte, a most szőnyegen levő budget a negyedik budget-évet nyitja meg e szempontból, vagyis a státusrendezés két harmadrészének már megtörténtnek kellene lenni. Ezzel szemben konstatálnom kell, hogy ebben a státusban levő 121 gazdasági akadémiai kvaliíikáczióval biró alkalmazott közül 51-en vannak még ma is, akik vagy fizetéstelén segédfelügyelők, vagy gyakornokok; tehát az egész státusnak 42%-a. Ezenkívül 33-an vannak a X. fizetési osztályban, vagyis az egész státus 70%-a vagy egyáltalában nem bir fizetéssel, vagy a fizetési osztály legalacsonyabb fokán áll. Miután pedig a most beterjesztett költségvetésben azt látom, hogy 51 fizetéstelen segédfelügyelő közül csak öt remélheti azt, hogy az idei költségvetési évben a X. fizetési osztályba kerül, ebből a körülményből azt lehet következtetnem, hogy az igen t. minister ur az elődje által ez irányban adott programmot elejtette, vagy azt kitolni akarja. B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: Az állami közigazgatással kitolták. Jakabffy Elemér: Xagyon kérem az igen t. minister urat, hogy az elődje által adott ezt a programmot betartani szíveskedjék, mert ez, t. képviselőház, nemcsak bizonyára ezeknek az állami alkalmazottaknak óhaja, hanem az én felfogásom szerint közszükség. (Ugy van!) Az 1912. évi : XXIII. t.-czikk ugyanis, amint emiitettem, ezen felügyelők hatáskörét rendkívül kiterjesztette és az osztatlan legelőről szóló most életbeléjDŐ törvény ezt a hatáskört még inkább tágítja. A gazdasági felügyelő ma a közgazdasági bizottságban szavazattal bír és