Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

212 täS. országos ülés 19Ú lótenyésztési alap jövedelméből fedezendő kiadások között szerepel 500.000 K. Midőn ezen összeget 1912-ben a költségvetés tárgyalása alkalmával gróf Serényi akkori földmivelésügyi minister ur a költségvetésbe beállította, illetve ezt a tételt 500.000 K-ra felemelte, mindnyájan osztatlan örömmel üdvözöltük, de ha az ugyancsak 1912. évi zárszámadást nézem, azt látom, hegy ez előirányzott 500.000 koronából ebben az évben mindössze 297.000 koronát használtak fel, mig ugyanakkor a lovak vásárlására előirányzott 200.000 koronából majdnem ötször annyi, 998.000 K lett tényleg kiadva Ha jól tudom, abban az évben importáltak 10 darab angol telivér kanczát, melyek vételára, 5 00.000 korona volt. Ez okozta a többkiadást. Én azonban épen ebből kifolyólag azzal a kéréssel vagyok bátor fordulni a t. földmivelésügyi minister úrhoz, hogyha a telivér lótenyésztésre a ministerium ily nagy összeget áldoz, a köztenyésztés czéljaira előirányzott 500.000 koronát tényleg használják is fel erre a czélra minden évben. (Ugy van! a hözépen.) Egyébként azt is óhajtanám kérni, hogy ha az állattenyésztés egyik ága, a lótenyésztés érdekében tényleg megfelelő áldozatot hoz a kormány már 25 esztendő óta, amikor — mint az előadó ur emiitette bevezető beszédében — már körülbelül 5 millióval volt dotálva a lótenyésztés budgetje, amivel szemben a többi állattenyésztési ág czéljaira felvett összeg ma sem éri el ezt az összeget, méltóztassék lehetőleg kellő arányba hozni a kettőt egymással és amennyire lehetséges, méltóztassék azokat is megfelelő arányban támogatni. (Helyesléseh jobbról). Én ezt nemcsak az ország gazdaközönsége, hanem a közgazdaság érdekében is feltétlenül sokkal hasznosabbnak tartom, i Hogy példát hozzak fel állitásom igazolására, itt óhajtom megjegyezni, hogy pl. micsoda arányban áll a lótenyésztésre szánt összeg azzal, hogy az idei költségvetésben is csak 236.000 korona van előirányozva a tejgazdaság összes kiadásaira! Én a gazdasági felügyelőségek cziménél, továbbá az állattenyésztés és a tejgazdaság cziménél feltétlenül indokoltnak tartottam volna, ha nagyobb összeggel lettek volna dotálva, mint amilyet a költségvetés előirányoz. Épen előttem felszólalt két képviselőtársam foglalkozott azzal a tervvel, hogy deczentralizálni kellene a ministeriumot; abból indultak ki, hogy igy lehetne esetleg sokkal hasznosabbá tenni a ministerium működését, mint a mai központi igazgatás mellett. Erre vonatkozólag az első lépés már megtörtént a felügyelőségek felállításával. Én elismerem azt, hogy a gazdasági felügyelőségek intézménye tényleg bevált. A gazdasági felügyelök közvetlen érintkezésben vannak a gazdaközönséggel, tagjai a vármegyei törvényhatósági és közigazgatási bizottságnak, s igy közvetlen tapasztalatból tudhatják, hogyan, miként lehet és kell segíteni a bajokon, de mindenmájus i-m, péntekeri. esetre módot kellene nekik nyújtani árra, hogy a hatáskörükbe eső ügyek sikeres ellátásához kellő anyagi eszközökkel rendelkezzenek. Ebben a tekintetben pedig első sorban is a tenyészállatok szaporítása és az állattenyésztési ágak fejlesztése szempontjából a mainál nagyobb összegeket kell rendelkezésre bocsátani, mert az a véleményem, hogy a jövedelmező mezőgazdaságnak alapja az állattenyésztés. Az állattenyésztés jövedelmezősége viszont feltételezi azt, hogy, az állategészségügy helyesen legyen szervezve. És ép itt, az állattenyésztés cziménél találtam egy tételt, ami felszólalásra késztetett. (Sálijuk! Halljuk!) Az állategészségügy tételénél ugyanis nemcsak az oltóanyagtermelés összes költségeire és a kártalanítási segélyekre felvett összeg 200.000 koronáról a felére, 100.000 koronára lett redukálva, hanem a szegény községeknek. és magá1 nosoknak ingyen kiosztandó oltóanyagokra való pénzsegély tétele is 50.000-ről, szintén a felére, 25.000 koronára lett leszállítva, amint az indokolás mondja, az 1912. évi zárszámadási eredményekre való tekintettel. Ebben az indokolásnak teljesen igaza is van, amennyiben tényleg az 1912. évi zárszámadás szerint az e czimen előirányzott 50.000 koronából mindössze 16.127 korona és 53 fillér lett tényleg kiutalványozva, sőt az 1911. évi zárszámadás szerint az ugyancsak 50.000 koronában megállapított előirányzatból csak 1644 korona 86 fillér. Meg vagyok győződve róla, hogyha az állatorvos megjelenne valamely községben azzal, hogy ő hajlandó a sertéseket orbáncz ellen ingyen beoltani, egész naju'a való munkája akadna. Pedig milliókra rug az a kár, amely az országot a sertésorbánczban elhullott állatok folytán érte. (Igaz! ügy van!) Védőoltással pedig nagyon könnyen lehetne ezen segíteni és nagy károsodásnak elejét venni. Nem is kerül sokba a védőoltás, csak néhány fillérbe, de akinek csak egy állatja van, annak nem fizeti ki magát, hogy ezért kihozassa az állatorvost s az ingyen oltóanyagért, mely különben is csak néhány fillérbe kerül, kérvényt nyújtson be a földmivelésügyi ministeriumhoz és ehhez mellékeljen egy szegénységi bizonyítványt. Én csak ennek tudhatom be, hogy ezen a költségvetésbe évenként felvett tételek a gyakorlatban nem lettek felhasználva. Pedig részemről feltétlenül országos érdekűnek tartanám azt, hogy mindazon állatbetegségek ellen, melyekre vonatkozólag rendelkezünk megfelelő sikeres védő oltószerrel, mint pl. lépfene, serczegö üszög és sertésorbáncz, az oltást minél nagyobb mértékben országszerte foganatosítsuk is, még pedig, ha máskép nem lehetséges, hivatalból államköltségen is. (Helyeslés.) Az állategészségügy tételénél a rendes bevételek közt szerepel egy tétel, az 1888. évi VII. t.-czikk alapján befolyó büntetéspénzek és