Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-533
Sió 533. országos ülés 191'i május 1-én, pénteken. tositani: a rendszernek kell hibásnak lennie, ahol ilyen hátralékok mutatkoznak illetékekben. A közadók bankszerű kezelését én ugy képzelem, hogy Budapesten létesítendő volna egy intézmény, vagy intézet, — neveztessék bárhogy, — amelynek majoritását feltétlenül biztosítania kell magának a kormánynak s amelynek bonitása feltétlenül meg kell hogy legyen az összes közjövedelmekre vonatkozólag, amely az adók abbeli rendeltetésének eleget tudna tenni, hogy a közadók akkor álljanak a kormánynak rendelkezésére, amikor azokra szükség van. Ha Magyarországon az adóbehajtások körül ennek a központi szervnek egy évi adóbehajtási hitelt adnának, ez a központi intézet a vidéki bankokkal összeköttésbe léphetne és adhatna nekik hitelképességük erejéig szintén átruházott adóbehajtási hitelt. Mi következik ebből? Az, hogy az adófizető fizethetne a banknál bármily kis arányban bármily összeget, hogy az adófizetőnek az a pénzintézet egy rovatot, hitellapot nyit és a hitelt igénybevevőt ismerve, egyszerűen megterheli a hitellapján hitelképessége erejéig az adófizetési napon azzal az összeggel, amely reá kirovatott. Tehát az adóvégrehajtások a minimumra volnának redukálhatok, s amellett a központi szervezet semmit nem veszthetne, semmit nem koczkázhatna, mert a vidéki bank hitelképessége erejéig nyerne csak adóbehajtási hitelt és az a vidéki bank a központi szervezetnek, a központi szerv pedig a ministeriumnak arra az összegre mindig jó lenne. Ezzel elérnők azt, hogy a vidéki bankokat teljesen függetlenitenők a budapesti nagybankoktól, önállósitanók azokat, csinálhatnának az országban egy egyöntetű pénzügyi politikát, amely anélkül, hogy szerzett jogokat sértene, azt eredményezné, hogy a vidéki pénzintézetek szívesen vennék a kormány irányító kezét, mert hiszen az államtól kapnák azt az adóbehajtási hitelt, a bank uj üzletágakat vezethetne be. Ki kellene azonban a bankkal szemben természetesen kötni, hogy ezt az összeget pedig a mezőgazdasági ingóhitel czéljaira köteles fordítani. (Helyeslés.) Micsoda előnnyel járna még ez a rendszer ? Magyarországon ma, aki fizet, az készpénzzel fizet; Angliában nem fizetnek készpénzzel, hanem átutalással. Magyarországon utazik a pénz, Magyarországon naponta — csak ugy odadobva mondom — száz millió utazik, az a száz millió nem dolgozik, az heverő tőke; (Ugy van!) ma Magyarországon az adóhivatalokban pénztári minimumok kell hogy legyenek, azok ki vannak véve a forgalomból, nem dolgoznak; az adóhivatalokban letétek vannak, amelyeket ha átszámítunk időközökre, száz milliókra megy évente az az összeg, amely a mai adórendszer mellett ki van vonva a forgalomból, amely nem dolgozik, amely el van véve a magyar pénzpiacztól. Mindez azonban elkerülhető volna. Tudom, hogy ez ellen ellenvetések hozatnak fel és jogosan hozhatók fel; hiszen ez egy laikus embernek a gondolata; de méltóztassanak azok, akik pénzügyi kérdésekkel szakszerűen foglalkoznak, akik azokat behatóan ismerik, foglalkozni ezzel a gondolattal, méltóztassanak azt életképes formában ideállítani. (Helyeslés! Helyeslés!) De méltóztassanak ezt figyelmökre méltatni. Hiszen nem lehet a földmivelésügyi tárcza költségvetésében milliókat és milliókat odadobni; hiszen ez mesterséges táplálása a tárczának, ez megakad valahol. Ha mezőgazdasági ingóhitel czéljaira oda tud adni az állam évenként 150 milliót, amely 20%-ot fog a gazdák kezében jövedelmezni, ma ellenben csak 2°/o-ot jövedelmez, akkor 18 0 / 0-kal segítettem azt a 150 milliót, amely 18°/o további jövedelmet hozott, ez egy plusz, egy többlet, ez nemzeti vagyongyarapodás. (Igaz! Ugy van!) Meg vagyok róla győződve, hogy apró-cseprő tételeknek jobbra vagy balra forgatásával segítség nem remélhető és nem várható, hanem csak rendszerváltozással, amelynek merésznek, de egyúttal körültekintőnek is kell lennie, amelynek biztosítania kell, hogy csalódás nem érheti az államot, de amelybe bele kell menni, hogy ujat teremtsen és produkáljon, és meg vagyok róla győződve, hogy ilyen módokon lehet az ország produktivitását előmozdítani. (Helyeslés.) T. képviselőház! Az adóknak bankszerű kezelésével kajjcsolatban a mezőgazdasági ingóhitelről szóltam. Ez az összeg t. i. feltétlenül erre a czélra volna fordítandó s ez lefoglalandó volna erre a czélra, hogy más czélra ne használtassák. Azt fogják mondani sokan, hogy hiszen Magyarországnak gazdaközönsége nem oly megbízható közönség, hogy neki ingóhitelt lehessen adni; hiszen próbálták ezt Erancziaországban, Németországban és sok más helyen, de fiaskót vallott, tehát nem vezethető be Magyarországon. Meg vagyok róla győződve, hogy azon a módon, amint Francziaországban csinálták, azon a módon amint Németországban csinálták, nálunk nem lesz lehetséges. És miért nem ? Mert mások a viszonyok, más a közfelfogás, mások a lehetőségek, amelyek mellett mezőgazdasági ingóhitel megvalósítható. A warrant - rendszerrel nem valósitható meg. A közraktárak felállításával nem valósitható meg, mert van-e itt tőke Magyarországon közraktárak felállítására?Milyen óriási tőkére volna itt szükség, amely tőkét a tőketulajdonosok ezen az utón kamatoztatnának, értékesítenének ? Kodifikálva van azonban, t. ház, nálunk már az, hogy a haszonbérbe adó, a haszonbérlővel szemben a haszonbérleményben lévő összes ingóságokra bizonyos esetekben törvényes zálogjoggal rendelkezik, amely törvényes zálogjog mindent megelőz. Miért ne lehetne megcsinálni, hogy a mezőgazdasági ingó-hitelt nyújtó hitelező azon ingóval szemben, amely fedezetül szolgál, igenis, törvényes zálogjogot szerez ? Nem volna ez biztosíték? Természetes dolog, hogy ingókat, terményeket, épületeket, jogokat nem lehet hitelalapul tekinteni, amig biztosítva nincsenek. De
