Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-533

533. országos ülés l9ií május i-én, pénteken. m gazdaságnak az alfája, árvízvédelmi szempontból pedig ez épen a legfontosabb kérdés. (Igaz! Ugy van!) És épen azért nagyon helyeslem, hogy a tisztelt minister ur erre a czélra 100.000 koronával nagyobb költséget vett fel, csak arra kérem, hogy lehetőleg az állami csemetekertek termelését anynyira fokozza, hogy ebből nemcsak a természetesen elsősorban számba jöhető községek, de önköltséges áron, magánosok is fedezhessék nagyobb mértékben, mint eddig lehetett, szükségleteiket. Az állategészségügygyei kapcsolatban legyen szabad nekem, t. ház, egy kérdéssel foglalkozni, amely ugyan nem bir közvetlen aktualitással, de nagy fontosságánál fogva folytonosan foglalkoztatja a gazdaközönséget, annál is inkább, minthogy bizonyos oldalról ez a kérdés állandó aktualitásban tartatik és nem elégszenek meg azzal, hogy a törvényben foglalt helyes elvek mellett állást foglaljanak, hanem ugy tüntetik fel a kérdést, mintha a kormányban meglenne a hajlandóság ezek megdöntésére, csak az ő éberségük és a tőlük való félelem tartja vissza a kormányt és a pártot ettől a merénylettől. Ez, t. ház. a Balkán-államokból való élőállat- és husbehozatal kérdése. Az első tényleg egy főfontosságu kérdés az állattenyésztésre és mezőgazdaságra nézve; főfontosságu, mert hiszen a Balkán-államokból behurczolható állatbetegségek egyrészt közvetlenül veszélyeztetik állattenyésztésünket, másrészt ennek megtörténte esetében nyugat felé bezárulhatnak a határok és kivitelünk válik lehetetlenné. Tényleg tehát ez a kérdés életbevágó és igy nagyon érthető az az érdeklődés, amelylyel a gazdaközönség ez iránt viseltetik. Nagyon érthető, hogy a gazdatársadalom érdekképviseletei állást fog]alnak-e már megvalósult helyes elvek további fentartása mellett. Ez nem pártpolitikai, ez közérdekű ügy és csak árthat e kérdésnek oly beállitása, amely ezt pártpolitikai szempontok szerint tünteti fel és megfosztja általános voltától. Meg vagyok róla győződve, hogy ezt a kérdést nemcsak ez a kormány, amelyben teljesen megbizom, de bármely kormány, csak a hozzákapcsolt fontos kérdések, érdekek kellő figyelembevételével fogja rendezhetni a jövőben is, ép ugy, mint a múltban történt. Ehhez képest a másik kérdés, a husbehozatal kérdése, szerintem, egy teljesen alárendelt jelentőségű dolog, amelynek jelentőséget tulaj donképen csak az a körülmény adott, hogy mesterségesen felfújták. Utóvégre a Balkán-államok szomszédaink és ha nem akarunk velük örökös vámháboruban élni, akkor kereskedelmi viszonyainkat rendezni kell az egyedül lehetséges módon, t. i. egyezményes utón, a do ut des elve alapján. így történt a múltban. A koalicziós kormány, meg vagyok róla győződve, megfelelő ellenszolgáltatások ellenében, abban a bizonyos közismert titkos pótegyezményben a Balkán-államoknak oly huskontingenst engedélyezett, amelyet a mai napig alig voltak képesek kihasználni, és amelyet — kivéve a sertéshúst ' KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915- XXIV. KÖTET. Szerbiából, — a jövőben sem lesznek képesek kihasználni. Az egész kontingentálás tulajdonképen illuzorius dolog, amely a mi behozatalunkra mindeddig semmiféle befolyással nem birt és ép azért megnyugodhatnak azok az aggódó lelkek, hogy nagyobb kedvezményt, mint amilyent ma élveznek ezek az országoknak a marhahús tekintetében, semmiféle kormány nem adhat és ami a sertéshús behozatalát illeti, mindegyik kormány, bármelyik legyen az ügyek élén, a megfelelő érdekek kellő figyelembe vételével fog eljárni, épugy, mint eljárt valamikor a koalicziós kormány. A gyümölcsészet rovatánál bátor vagyok a t. minister ur figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy gyümölcstermelésünk sem menynyiségileg, sem az abból várható jövedelem tekintetében távolról sem üti meg azt a mértéket, amelyet klimatikus és talajviszonyainknál fogva jogosan elvárhatnánk. A nehézség az értékesítésben rejlik, ez kedvetleniti el a gyümölcstermelőket. Ennek pedig egyedüli oka, hogy a gyümölcstermelés nálunk teljes rendszertelenséggel folyik, anélkül, hogy bármiféle irány lenne vidékenként kialakulva. Abban a szomorú helyzetben vagyunk, hogy gyümölcstermelőink ma még arra néznek, hogy lehetőleg mindegyik, a maga kertjében, egy egész gyümölcskiállitást termeljen és ahány fája, annyi faja legyen. (Igaz ! Ugy van!) Pedig az ilyen vegyes gyümölcs, bármilyen kiváló egyedekből álljon is egyes fajtákban, sohasem birt és sohasem fog birni kereslettel és árral. ( Ugy van!) A gyümölcstermelésnek feladata az, hogy bizonyos vidékeken meghatározott minőségből nagy mennyiséget termeljen, (Ugy van! Helyeslés.) és ahol ez bekövetkezett, — itt van pl. Kecskemét — ott a gyümölcsértékesítés sem okoz többé nehézséget, mert távoli vidékekről jönnek a vevők. (Igaz! Ugy van!) A feladat tehát az, hogy a mostani rendszertelenség helyett bizonyos vidékeken csak megfelelő egy-két faj termeltessék nagyobb mennyiségben, mert ha az a vevő tudni fogja, hogy az ország melyik vidékén minő gyümölcsből talál nagy mennyiséget, azt a vidéket bizonyára fel is fogja keresni. (Ugy van ! Élénk helyeslés.) Erre nézve a helyes eljárási mód talán az volna, amire már az állattenyésztésnél is van ]}élda, hogy vidékenkint meg van állapitva egy bizonyos kötelező tenyésztési irány és azután az állam azokra a vidékekre ingyenes vagy kedvezményes kiosztással más nem ad, mint épen azt az egy fajból való egyedet. így kellene talán a gyümölcstermelés terén is bizonyos termelési irányt megállapítani vidékenként és azután arra a vidékre a kiosztásra kerülő gyümölcsoltványokat konszequenter csakis azokból a bizonyos fajokból adni ki. így azután pár év alatt ez az átmenet megtörténhetik. (Helyeslés.) 25