Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.
Ülésnapok - 1910-533
533. országos iUés 19U május 1-én, pénteken, 187 ügyi törvény álljon rendelkezésünkre, annyival is inkább, mert azoknak az államoknak, amelyekkel mi tárgyalunk és összeköttetést keresünk, mind modern állategészségügyi törvényeik vannak és épen ezen tárgyalásokra való tekintettel mi sem nélkülözhetjük ezeket. Azt hitzem, hogy mindnyájan megnyugodhatunk abban, hogy a földmivelésügyi minister ur egyénisége és kvalitása teljes biztosíték arra nézve, hogy mindezen követelményeknek az ő bölcs kormányzása eleget fog tenni és mindezekre való tekintettel ajánlom, hogy előirányzatát általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. B. Ghiilány Imre földmivelésügyi minister: T. képviselőház! Hogy a t. előadó ur igazán nagyon érdekes, szakavatott felszólalása után, melyért a gazdaközönség nevében és mindnyájunk nevében csak hálás köszönetemet tolmácsolhatom, közvetlenül felszólalok, méltóztassék annak tulajdonítani, hogy első izben van szerencsém itt a házban a. földmivelési tárcza költségvetését képviselni (Éljenzés.) és a vita legelején akarom a t. házat egész röviden megismertetni azon főirányéi vekkel, melyek működésemben vezérelnek, (Halljuk! Halljuk!) hogy alkalmat adjak mindenkinek az ezekhez való hozzászólásra és kritikára, fentartva magamnak természetesen a jogot arra, hogy a vita végén az elhangzott felszólalásokra r reflektáljak. (Helyeslés.) T. ház! Én azt hiszem, hogy a helyes földmivelési politika egyik alap- és főczólja kell hogy az legyen, hogy a magyar föld termelésének fokozását, legyen az a termelés akár közvetett, mint az állattenyésztés, akár közvetlen, lehetőleg előmozdítsa és ezen termelésnek megfelelő értékesítését helyes vámpolitika és egészséges értékesítési viszonyok megteremtése által biztosítsa. (Élénk helyeslés.) Ép ezért teljesen osztom és követni szándékozom az én kiváló hivatali elődömnek és igen t. barátomnak grőf Seréiryi Bélának (Elénk éljenzés.) a többtermelésre vonatkozó akczióját, amelyet itt a házban több alkalommal igen érdekesen kifejtett. (Helyeslés.) Hogy mily fontos reánk nézve a többtermelés, erre vonatkozólag csak egy példát vagyok bátor felhozni. A négykalászos veteménynyel több mint hétmillió hektár terület van Magyarországon bevetve. Ha ezen hétmillió hektáron csak egy métermázsával növelnők átlagos termésünket, ami a mi alacsony termelési atlagaink mellett igen kis intenzivitással és észszerű gazdálkodással nagyon könynyen elérhető, ugy máris több mint 100 millió koronával növelnők évenkint gazdasági bevételeinket. De ha összehasonlítjuk a mi termelési atlagainkat két nyugati állam termelési atlagaival, amelyek bennünket leginkább érdekelnek, úgymint Ausztria és Németországéival, ugy sajnosán azt látjuk, hogy daczára annak, hogy a mi földünk kétségtelenül jobbminőségü, messze elmaradtunk azon haladás mögött, amelyet ott tapasztalunk, ami ránk nézve igen szomorú konzekvenciákkal járhat. Nem akarom hosszas és egyes évekre kiterjedő statisztikai adatokkal untatni a t. házat, (Halljuk! Halljuk!) már csak azért sem, mert az időjárás különbözősége folytán ezen statisztikai adatokból egész biztos következtetések le nem vonhatók, hanem csupán hosszabb időközökre kiterjedő oly összehasonlító adatokat kívánok felhozni, amelyeknél az időjárás különbözősége a konklúzió helyességét nem igen befolyásolhatja. Az 19C2—1908. évek közti ötéves cziklusban a négy kalászos vetemcnyt, búzát, rozsot, zabot és árpát egybefoglalva, az átlag hektáronként termelt nálunk M'6 métermázsa, Ausztriában 12'4, Németországban 177 métermázsa. Az ezt követő 1909—1913. évek közti ötéves cziklusban pedig nálunk volt 1'23, Ausztriában 137, Németországban 194 métermázsa hektáronként. Az átlagos emelkedés tehát nálunk 07 métermázsa, Ausztriában 1'3, Németországban 17 métermázsa. Vagyis Ausztriában majdnem kétszer akkora az emelkedés, mint nálunk, Németországban jiedig még sokkal több. Hogy ha csak a búzát hasonlítjuk össze, azt tapasztaljuk, hogy a búzánál 0'2 visszaesés is van, ha pedig az utolsó tiz évet a megelőző öt évvel hasonlítjuk össze utolsó tízévi átlagtermésünket, ott is egy minimális visszaesést konstatálhatunk. Ha pedig termésbecsléseinket országrészenként és vármegyénként több éven át vizsgáljuk, arra a különös és sajátságos tapasztalatra jutunk, hogy mindazokon a vidékeken, ahol nagyobbszámu közép- és nagybirtok ment át a kisbirtokosok kezébe, átlagterméseink tetemesen csökkentek. (Ugy van!) Megállapíthatjuk ezekből a vizsgálatokból, hogy a mi tulajdonképeni közép- és nagybirtokosaink átlagtermései nem is olyan rosszak, de a nagy átlagot lerontja a kisbirtokosoknak minden kritikán aluli gyenge átlagtermése. (Ugy van!) Az 1895. évi felvétel alapján a szántók 64%-a volt a kisbirtokosok — a 100 katasztrális holdon aluli kisbirtokosok — kezében, az 1913. évi felvétel alapján pedig már 73%. Természetes tehát, hogy átlagterméseink nem emelkedhettek oly arányban, mint Ausztriában és Németországban, mert a mi kisbirtokosunk nem gazdálkodik oly észszerűen és nem míveli földjét olyan gonddal, mint az ő nyugati szomszédai. (Ugy van!) Ezekből a tényekből azt a következtetést vonom le, hogy nincs sürgősebb és fontosabb feladatunk, mint az alsófoku népoktatás fejlesztése, (Élénk helyeslés.) a gazdasági népoktatás terjesztése (Élénk helyeslés és taps.) és egyúttal a felnőtteknél a gazdasági és háztartási tanfolyamokkal az idevágó ismereteknek terjesztése. 24*