Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-532

532. országos ülés íOlí április 30-án, csütörtökön. 153 hasonló eredményeket várok az állomási szolgálatban és talán fokozottabb mértékben a vontatásnál és a műhelyszolgálatnál. Ha meghonosodik az államvasutaknál az az üzleti szellem, akkor nem kell a minister urnak magának minden alkalommal ellenállani itt e házban és künn is a gyorsvonatok sebessége indokolatlan, közgazdasági szempontból egyáltalában nem fontos emelésének, a gyorsvonati megállóhelyek száma szaporításának, a közvetetten kocsik számának ha nem is mindig indokolatlan, de rendszerint az üzemgazdaságosság rovására eső^ szaporítására irányuló különböző kéréseknek. Ort fog állani ott akkor az az üzleti szellem és visszautasít majd mindent az üzemből, visszautasít mindent a beruházásokból, ami luxus, ami felesleges. (Igaz! TJgy van!) Eladdig azonban, ameddig ez az üzleti szellem ott meghonosodik, amihez a kellő előfeltételek megteremtése után is nagy idő kell, ne méltóztassék csodákat várni annak az üzleti szellemnek felidézésétől s ne méltóztassék csodákat várni a már eddigi, igen kis mértékű, rész reorganizácziójától. Teljes bizalommal különben a kormány iránt, a költségvetést elfogadom. (Elénk'helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Miután mindjárt két óra, az ülést délutáni négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Minthogy a tárgyalás alatt lévő tételhez felírva több szónok nincs, kérdem a t. házat: kíván-e valaki felszólalni a kereskedelemügyi tárcza költségvetésének első tételéhez ? (Nem') Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur kivan nyilatkozni! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister : T. ház! Mindenekelőtt igen köszönöm a t. előadó urnak, hogy tárczámat oly kimerítően ismertette, mert ez mindenesetre igen megkönnyíti feladatomat. Noha most először van szerencsém e házban e tárcza költségvetését ismertetni és tudomásom van arról, hogy elődeim több izben felhasználták ez alkalmat arra, hogy -tárczájukról részletes programmot nyújtsanak, terveiket ismertessék, én, t. ház, szíves engedelmükkel ettől el szándékozom térni és ehelyett arra szorítkozom, hogy foglalkozva a t. előttem szólók észrevételeivel, az egyes konkrét kérdéseknél fejtsem ki bővebben nézetemet és álláspontomat

r és nyilatkozzam részletesebben terveimről. (Elénk helyeslés.) Teszem ezt azért, t. ház, mert félve tartózkodom minden olyan kijelentéstől, melyet utóbb talán nem tudnék beváltani és inkább teszem ki magamat azon szemrehányásnak, hogy nincs mit mondanom, mint hogy esetleg ne KÉPVH. NAFLÓ. 1910 1915. XXIV. KÖTET. tudjak minden szavamért helytállni. (Elénk helyeslés.) Minden közgazdasági programra sikere, igen tisztelt ház, még normális viszonyok közepette is nem csekély mérvben függ a külső körülményektől és elsősorban az illető ország erőállapotától. Bár e téren a javulásnak örvendetes jeleivel találkozunk, még sem állithatjuk azt, sajnos, hogy normális viszonyokat élünk és nem tudjuk, hogy közgazdaságunk a lefolyt két év súlyát mikor heveri ki. (Ügy van!) Ilyen viszonyok között én, t. ház, akinek mindenekelőtt reálpolitika a czélom, nem akarok egy általános programmot adni, amelyet esetleg a viszonyok folytán lényegesebb részeiben is meg kellene majd változtatnom. Egyet azonban, t. ház, legyen szabad itt külön hangsúlyoznom és ez az, hogy legelső feladatunkul az erőgyűjtést, a konczentrácziót kell tekintenem. (Elénk helyeslés.) Az imént lefolyt válság, mely nemcsak Európában, de úgyszólván világszerte folyt le, gyenge és fejlődő iparunkat és kereskedelmünket fokozottabb mérvben támadta meg és nem egy egészséges és életképes vállalat is megrendült. A kormány és én, mint a tárcza képviselője, kötelességszerűen minden eszközt fel fogunk használni, hogy a gyógyulás és erőgyűjtés folyamatát gyorsítsuk és hiszem, hogy még aránylag kis eszközökkel is helyes beosztás mellett sokat telietünk. (Élénk helyeslés.) Az aránylag nagyobb feladat azonban magára a társadalomra, magára az iparra és kereskedelemre hárul. Teljes mérvben osztom e tekintetben igen t. képviselőtársamnak, a pénzügyi előadó urnak, Hegedüs Lóránt barátomnak azon nézetét, hogy ne legyünk kishitűek és ki-ki megfeszítve saját erejét, egymást kölcsönösen támogatva haladjunk előre. Ez, t. ház, az iparfejlesztésnek leghathatósabb módja. (Élénk helyeslés.) Szabadjon, t. ház, mostan tárczáin egyes részletkérdéseivel foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk !) Legtöbb megjegyzés kisérte és mindenesetre tárczám keretében a legfontosabb kérdés ezidőszerint a MÁy kérdése, ezért, t. ház, mindenekelőtt a MAV-ra tett megjegyzésekkel szándékozom foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) felhasználva egyúttal az alkalmat arra is, hogy álláspontomat és nézeteimet a MAY viszonyainak megjavítása tekintetében kifejtsem. T. ház! E feladat nehézségeivel tisztában vagyok. Tisztában voltam már akkor is, mikor e tárczát vállaltam és mondhatom, nem csekély mérvben töltöttek el komoly aggályok. Mindazonáltal rászántam magam e tárcza vállalására, mert nézetem szerint valakinek meg kellett ezt az akcziót kísérelni, hiszen ez az üzem, amint az előadó ur is kifejtette, dimenzióinál fogva is döntő befolyással bír államháztartásunkra és egész gazdasági életünkre, (Igaz! TJgy van!) amennyiben ma már két héttized milliárd fek20