Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-532

532. országos ülés Í9ík április 30-án, csütörtökön. 139 a törvényben eléggé világosan elkülönítve, hozzájárul ehhez még az is, hogy beleszólnak olyan kérdésekbe is, amely kérdések a törvény értelmében sem tartoznak hozzájuk, hiszen — hogy egyebet ne mondjak — előfordul például az is, hogy beleszólnak abba, hogy az országos pénztár hivatalnoki beosztása ilyen vagy olyan legyen-e. Egy további nagy baja az adminisztrácziónak az az igen komplikált függőségi és felelősségi apparátus, amelyet a munkásbiztositási törvény megkonstruált. Teljesen különböző faktoroktól függnek azok, akik ennek az intézménynek vezetésére berfolyást gyakorolnak. Függnek először is a munkaadóktól és nézniök kell a munkaadók felfogására, holott köztudomás i hogy rendesen a munkaadók sincsenek egészen egy véleményen ; nézniök kell azután a munkások akaratára, mert azoknak sem ronthatják el a kedvüket, s azután mint harmadik, vagy negyedik faktor ott áll előttük az állami munkásbiztositó hivatal, ugy hogy ebben a komplikált felelősségi rendszerben ők tulaj donképen már csak abban keresik a feladatukat, hogy ezen különböző felelősségek alól hogy tudjanak a legsimábban kibújni, de erőteljes kereskedelmi vezetés ennél a rendszernél nem is képzelhető. Azt hiszem, hogy ha felvetjük azt a kérdést, hogy bármely intézmény, különösen bármely biztosítási intézmény tudna-e egészségesen funkczionáliii, ha minden legaprólékosabb adminisztratív kérdést előbb egy 9—10 tagból álló elnökségben, azután egy 60 tagból álló igazgatóságban kellene letárgyalni, jóformán a teljes nyilvánosság előtt, a válasz csak tagadó lehet. Egy további oka az adminisztratív bajoknak a törvény rendkívül komplikált volta és az a körülmény, hogy a törvény számos intézkedése igen sokféle magyarázatot tür meg. Olyan nagy az a jogbizonytalanság, a mely ebből fakad és amelyet ellenmondó birói Ítéletek még csak fokoznak, hogy ma tulajdonképen alig van a munkásbiztcsitásnak olyan kérdése, amely kontroverz ne volna. Természetes, hogy ily körülmények között nem kerülhető el az a nehézkesség, amely ezen intézmény funkcziójában mutatkozik. Utoljára hagytam, ami, ugy hiszem, saintén hozzájárul az intézmény adminisztratív bajaihoz : azt a körülményt, hogy a betegsegélyezés és a balesetbiztosítás egy egységes intézmény keretébe van összevonva, holott ezek lényegükben különköznek egymástól. Annál is inkább áll ez, minthogy ez az egységes intézmény ugy van megkonstruálva, hogy a betegsegélyezés és a balesetbiztosítás külön külön munkáskategóriákra terjed ki. Az adminisztratív bajok azután természetszerűleg fokozzák a pénzügyi bajokat is, mert hiszen költségessé teszik az adminisztrácziót. a pénzügyi bajok viszont fokozzák az adminisztratív bajokat, mert nagy munkatöbbletet okoznak. Azt hiszem, hogyha nem sikerül olyan reformot megkonstruálni, amely ezeket a bajokat azok gyökerén ragadja meg és ott igyekszik a bajok gyógyszereit is megtalálni, akkor ennek az intézménynek a működése soha kielégítő nem lesz. Ami a reformot illeti, amely — ugy tudom, — most már munkában van, azt hiszem, daczára ezen igen mélyreható bajoknak, amelyek kétségen kívül radikális reformot kivannak, talán nem volna czélszerü az egész intézményt mintegy újonnan felépíteni, tabula rasat csinálni és egészen más alapokon egészen újszerű valamit konstruálni. Azt hiszem, hogy az intézménynek ilyen teljesen újonnan való felépítése megint csak uj experimentumokkal járna és azt a tanpénzt, amelyet elég drágán kellett megfizetnünk ezen intézmény működésénél, valószínűleg még egyszer meg kellene fizetnünk. Ha kíméljük az intézmény egészséges gyökereit, de különben igen radikális Teformmal megszabadítjuk azt mindattól, ami ma az intézmény működését lehetetlenné teszi, akkor sokkal biztosabban és olcsóbban fogunk czélt érni. Ami a reformot illeti, azt hiszem a legelső követelmény, amelyet e tekintetben fel kell állítani : a betegsegélyezésnek és a balesetnek egymástól való teljes elválasztása. (Helyeslés.) A betegsegélyezés és a balesetbiztosítás lényegében különbözik egymástól. A biztosítottak köre egyiknél is, másiknál is másképen van megállapitva. Az egyik humánus kiadás, mig a másik tulaj donképen üzemi terhet képez. A betegsegélyezés bizonyos helyi okok befolyása alatt áll, mert hiszen a betegek száma, amelyek a betegsegélyezési intézményt megterhelik, rendesen az illető vidék vagy város higiénikus viszonyaitól függ, mig a balesetbiztosítás költségei szoros összefüggésben állanak az egyes üzemek berendezésével és azzal, hogy az egyes üzemek kellő óvszabályokkal, vagy higiénikus módon vannak-e berendezve. Az egyik közös teherviselés utján, a munkások és munkaadók együttes járulékaiból lesz fentartva, a másik kizárólag a munkaadók hozzájárulásaiból. Az intézmények ezen különbözőségei, amelyek felsorolását még folytatni lehetne, — hiszen egészen különböző természetű mindkét biztosítási ág — olyan nagy, hogy lehetetlennek tartom azt a feladatot, hogy ezt a két biztosítási ágat egyazonos intézmény keretében lehessen megvalósítani. És tényleg, külföldi példák is azt mutatják, hogy ezt meg sem kísérelték sehol, hanem ezt a két kérdést mindig külön-külön szabályozták, a kiindulási pont mindenütt az volt, hogy a betegsegélyezés és a balesetbiztosítás intézményei egymástól elválasztandók. Méltóztassék megengedni, hogy röviden utaljak azokra, amik nézetem szerint a reformban figyelembe és tekintetbe veendők volnának abból a czélból, hogy mindenekelőtt a betegsegélyezési intézmény az igényeknek megfelelően működhessék. Azt hiszem, t. ház, — és ez abból következik, amit a pénzügyi bajok legfőbb okának tüntettem fel, értem tudniillik a pénzügyi igazgatás és a rizikó czentralizáczióját — hogy a kerületi pénztárak régebben is fennállott pénzügyi autonómiája feltétlenül ismét helyreállítandó. Sehol sem létezik az, hogy a járulékok megállapítása és a rizikó 18*