Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-532

532. országos ülés Í91í április 30-án, csütörtökön. 137 korántsem fakad antiszocziális okokból. Senki sem akarja, kegy akkor, mikor ennek az intézménynek nélkülözhetetlenül szükséges reformját kére iztülviszszük, ennek az intézménynek szceziális és humánus értéke csorbát szenvedjen. Tisztán csak arról van szó, kegy az a ki nem elégítő működés, amelyet az intézmény eddig kifejtett, helyes mederbe tereitessék, olyan mederbe, hegy az egész intézmény a maga feladatait jobban és helyesebben tudja megoldani. Hat évi tapasztalat áll most már rendelkezésünkre, és ezen hat évi tapasztalatok alapján meg tudjuk már állapítani a bajoknak forrását, vissza tudunk menni a bajok gyökerére, és én azt hiszem, nagyon is elérkezett az ideje annak, h~gy e:eknek a tapasztalatoknak felhasználásával az intézmény reformját lehetőleg sürgősen kézbe vegyük. A munkásbiztositás bajainál, épugy mint minden más gazdasági vagy társadalmi téren létező bajoknál, az első feladat mindenesetre az, hogy megállapítsuk a betegség szimptomáit és megállapítsuk azután azokat az okokat, amelyek ezeket a betegségi szimptómákat előidézték. Méltóztassanak megengedni, hogy én is röviden foglalkozzam ezeknek a bajoknak a mibenlétével. A bajok egyfelől pénzügyi téren mutatkoznak, másfelől az adminisztráczió terén. Pénzügyi téren mutatkoznak abban, hogy az intézmény állandóan nagy deficzittel küzd, ugy, hogy talán nem túlzás, ha széltében azt mondják, hogyha gyökeres reform hamarosan közbe nem jön. az intézmény csőd elé fog kerülni. Adminisztratív téren j>edig a bajok abban a nehézkességben rejlenek, amelylyel ez az egész. intézmény feladatait megoldja és abban a szertelen bürokratizmusban, amely lehetetlenné teszi azt a kereskedelmi szellemű vezetést, amely különösen ilyen természetű intézménynél feltétlenül szükséges volna. Ami. a pénzügyi bajokat illeti, csak néhány adatot vagyok'bátor a t. ház szíves figyelmébe ajánlani. Az egyik nagy baj a az intézménynek az óriási deflczit. Az országos pénztár legutolsó évi jelentése körülbelül 800.000 K deficzitet mutat ki, de ebben a számításban igen tetemes járulékhátralékok az aktívák közé vannak felvéve, holott ezek valóságban aktíváknak nem vehetők. Az 1912. év végén összesen 10 millióra rúgtak a hátralékok, ametyek aktíváknak voltak elkönyvelve. Nem lehet pontosan kiszámítani, de azt hiszem, nem túlzott számítás, *ha azt mondom, hogy ennek a 10 millió hátraléknak körülbelül a fele nem lesz sohasem behajtható. (Ugy van!) Ha ennek az összegnek a fele behajthatlan, akkor arra az eredménjTe jövünk hogy a deflczit nem 800.000 K-ra rug, hanem legalább 5 és fél.millió, sőt talán 6 millió koronára is. Egy másik szimptomája a nagy bajoknak, amelyek az intézmény kebelében léteznek, az óriási hátralékok, amelyek azután részben a deficzitet is előidézték. 1912-ben összesen 10 millió betegsegélyezési díjhátralék van kimutatva. Már most vegyük figyelembe, hogy az intézmény összes aktívái 29 millió koronára rúgnak, ebből azonban KÉPVH NAPLÓ. 1910—-1915. XXIV. KÖTET. két egyenként 5 milliós tételt, amelyek tulajdonképen nem képeznek pénztári vagyont, tudniillik a felszámolt pénztárak vagyontömegét és a munkások baleset díjhátralékait levonásba kell hozni. Ha a 29 millió aktívából ezt a 10 milliót levonásba helyezzük, marad 19 millió aktivá, amelyből 10 millió, tehát összesen 53% hátralékot képez. A harmadik nagy baj, amely-különösen egy biztosítási intézménynél súlyos következményekre vezethet, a tartalékképzésnek teljes lehetetlensége. Egyedül a betegsegélyezési ágban a pénztár 1,240.000 korona tartalékot mutat ki, amelyből azonban csak 30.000 korona van biztosan elhelyezve. A balesetbiztosítás felosztó és kirovó ágában G'8 millió korona tartaléknak kellene, lenni, de ebből semmi sincs elhelyezve és nem állapitható meg egész pontosan, hogy ezzel az összeggel tulajdonképen mi lett. Felmerült az a gyanú is, hogy ez betcgsegélyzésí czélokra lett elköltve, de hogy ez az állítás megállja-e a helyét, annak megítélése csak akkor lesz lehetséges, hogyha az Országos pénztár könyvelése balesetbiztosítás és betegsegélyezés szerint elválasztva fog keresztülvitetni, amely elválasztás csak az utolsó hetekben lett foganatba véve. A felosztó, kirovó ágban további baj azután az, hogy a tartalék jelenleg egyáltalán nem is dotálható, mert az 1911-iki adatokat véve alapul, 514'3 millió korona a számbavehető munkabér, a teher pedig 5,370.000 koronára, tehát több mint 1%-ra rúgott, pedig a tartalék csak akkor dotálható, ha a terhek kevesebbet tesznek ki, mint a számbavehető munkabérek 1%-a. Nem sokkal jobb a helyzet a balesetbiztosítás másik ágában : a tőkefedezési ágában. Itt 4,100.000 korona tartaléknak kellene lenni, amiből tényleg csak 900.000 korona van elhelyezve. A balesetbiztosítás harmadik ágában, a fixdijak ágazatában a hátralékok 53%-ra rúgnak. Egy további szimptomája a bajoknak, amelyek a munkásbiztositó intézet keretén belül fennállanak, az, hogy táppénzre és gyógyellátásra mindig kevesebb és kevesebb összeg jut az intézmény összes kiadásaiból, ellenben mindig nagyobb és nagyobb összeg esik a tulajclonképeni administrácziós költségekre, az orvosoknak és tisztviselőknek fizetésére. (Ugy van! Ugy van!) Legyen szabad ezt néhány adattal megvilágítanom. (Halljuk ! Halljuk!) Az összes szoros értelemben vett segélyezési kiadások 1908-ban az intézmény kiadásainak 68%-ára rúgtak, 1912-ben már csak 59'6%-ára, Csak táppénzre és gyógyellátásra, tehát a két legfontosabb segélyezési kiadásra esett 1908-ban 55%-a az összes kiadásoknak, 1912-ben 46'4%-a. Ellenben az orvosok és tisztviselők fizetésére és a kezelési költségekre esett 1908-ban 22'10% 1912-ben már 38%-a az összes kiadásoknak. Olyan eltolódása állott be a kiadásoknak azon kiadások rovására és hátrányára, amelyeknek érdekében ez az intézmény tulajdonképen létesült, 18