Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-531

S31. országos iilés 191k április 25-én, szombaton. 129 megálló modern hadsereggé fejlődött, mindenesetre elsősorban az ő érdemének tudhatjuk be, mert hiszen annak mvóját ő alapozta meg. (Igaz ! Ugy van !) És akkor, amidőn 72 éves korában, amikor minden más ember egy munkássággal eltöltött élet után joggal igényelheti, hogy hátralévő éveit a nyugalomnak szentelje, akkor olyan időben, amidőn a parlamentáris kormány megbukott és a választáson győzött ellenzék vonakodott átvállalni a kormányzással járó felelősséget, királya hivó szavára igazi hazafias kötelességérzettel és önfeláldozással vállalkozott arra, hogy az ország kormányzatának vezetését átvegye. (Igaz! ügy van !) Az ő vállaira nehezedett e nehéz időkben az a kötelesség, amelynek meg is felelt, hogy az ország kormányzatának folytonosságát megmentse és a parlamentáris kormányzat újból való lehetőségét előkészitse. (Igaz ! Ugy van !) Jellemének alapvonása a királyhoz való törhetetlen ragaszkodás (Ugy van!) s emellett az önzetlen hazafias kötelességteljesítés volt. (Ugy van ! Felkiáltások : Páratlan ember volt !) Királya mindenkor kereste az alkalmat és még a nagy halott életében meg is találta, hogy kifejezésre juttassa az ő érdemeinek elismerését. A nemzet képviseletének ma jut alkalma, az ő elköltözése után, " hogy érdemei felett kegyeletének megnyilvalutásával ítéletet mondjon, s kegyelete mellett elismerését és háláját is fejezze ki az elköltözött iránt, aki ennek a hazának olyan nagy, oly odaadó szolgálatokat teljesített. (Tetszés.) Ez érzelmektől áthatva, indítványozom a t. háznak, hogy a képviselőház Fejérváry Géza báró elhunyta felett érzett fájdalmának jegyzőkönyvében adjon kifejezést, (Élénk helyeslés.) mély részvétét hozza a gyászoló család tudomására s. az elhunyt ravatalára koszorút helyeztessen. Egyúttal felkérem a t. ház tagjait, hogy a ház elnöke vezetése alatt minél számosabban méltóztassanak a végtisztességen részt venni. Egyúttal bejelentem, hogy a temetés idejét és helyét a hírlapok fogják köztudomásra juttatni, de már most kérem azokat, akik a végtisztességen részt venni óhajtanak, hogy tájékoztatásul ezt a háznagyi hivatalban bejelenteni szíveskedjenek. (Helyeslés.) A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy a kormánynak és azon pártnak nevében, amelyet vezetni szerencsés vagyok, visszhangot adjak azokra a kegyeletes érzelmekre, amelyek az elnök ur ajkairól elhangzottak. Ne várja azt tőlem a t. ház, hogy ebben a mai pillanatban a magyar törvényhozáshoz és az elköltözött nagy alakjához méltóan emlékezzem meg őróla. Ma, a gyászhír hatása alatt, nem lehet más hivatásom, mint kifejezést adni rövid szavakban azoknak az érzelmeknek, amelyek, azt hiszem, eltöltik ma az egész magj^ar nemzetet, (Igaz ! Ugy van !) de amelyek KÉrVH. NAPLÓ. 1910 1915. XXIY. KÖTET. nem élhetnek erősebben senki másban, mint azokban, akik szerencsések voltunk évtizedeket tölteni el vele vállvetett küzdelemben s akiket ez a közös küzdelem olyan közel hozott az ő imponáló és mégis vonzó egyéniségéhez. (Igaz ! Ugy van !) Férfias és kemény egyéniség volt, eTŐs jellem, meleg szívvel, (Igaz ! Ugy van !) minden szépért, jóért és igazért hevülni tudó lélekkel párosulva. (Igaz ! Ugy van !) Utálattal fordult el minden alacsony dologtól, lelke melegével szerette mindazt, ami hű, igaz és nemes volt, mert hiszen hű, igaz és nemes volt az ő egyénisége is. (Igaz ! Ugy van !) A katona állott előttünk őbenne a maga legszebb, legmagasztosabb, legideálisabb értelmében. Hiszen mint katona kezdte pályáját s már azóta is eltelt egynéhány esztendő, amióta félszázados évfordulóját ülte meg, — még akkor előrehaladott kora daczára testi épségben és erőben — annak a nevezetes fegyverténynek, amely az akkor még fiatal, nagy reményekre jogosító katonatiszt homlokára övezte a babért. Fényes katonai pályájáról ment át a politikai közélet szolgálatába, magával hozva és érvényre juttatva ezen a téren is az egyéniségét valóban jellemző katonai erényeket. Bátorság, szilárdság, egyenesség, a világosan maga elé tűzött czél felé való szilárd törekvés jellemezte politikai eljárásában, s mindenekelőtt az a kötelességérzet, amely az előtte levő czélnak, a gondjaira bizott közügynek és közérdeknek feltétlenül alárendelt minden egyéni tekintetet. (Ugy van !) Hiszen a katona az, aki hivatásának betöltésében bármely pillanatban készen áll az egyéniség teljes feláldozására is. Ez a katona nyilvánult meg őbenne egész közpályájának kis és nagy fordulataiban az egész vonalon. Mert nála soha felfedezni nem lehetett, lelkének egyetlen rejtekhelyében sem, egyéni érdeket, egyéni hiúságot, egyéni ambicziót. A czélt szolgálta az igaz férfi egész hűségével és egész erejével, a czélt, amelynek szolgálatába szegődött. (Igaz! Ugy van!) Ebben a szolgálatban egy közös, nagy érzéssel, közös szeretettel szolgálta királyát és nemzetét. Egész működésének, hogy ugy mondjam, egész hivatásának, tulajdonképeni lényege, gerincze, kvintesszeneziája a trónnak és hazának együttes szolgálata. (Igaz! Ugy van!) Az ő missziója az volt, hosszú évtizedeken keresztül, hogy közvetítse a megértést király és nemzet közt, (Igaz ! Ugy van !) hogy e megértés útjából elhárítsa az akadályokat és talán csak egy késő nemzedék fogja igazán megtudni és megbecsülni (Igaz ! Ugy van !) azokat a nagy szolgálatokat, amelyeket e téren sokszor zajtalanul teljesített, sokszor oly tevékenységgel, amelyről a hozzá közelállók közül is csak nagyon kevesen tudtak. (Igaz! Ugy van!) És azután, amidőn egyszer mégis kitörni látszott a meghasonlás király és nemzet között, ő volt az, aki koczkára tette mindenét, aki áldozatul vitte egy hosszú élet alatt megszerzett összes népszerűségét, összes kedveltségét, (Igaz! Ugy van!) azt az egész 17