Képviselőházi napló, 1910. XXIV. kötet • 1914. április 22–junius 18.

Ülésnapok - 1910-531

94 531. országos ülés 19lí április 25-én, szombaton. László, a koclifikáezióról szóló dolgozatában, 1840-ben, a rendszeres törvénykönyvekben való szabályozás rendszere mellett döntött, (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) babár efelé törekedett a magyar kormány is évtizedek hosszú sora óta: minthogy sajnos, ugy a parlament elfoglaltsága, mint egyéb körülmények, különösen a parlamentben mutatkozó visszás állapotok gyakorlatilag megnehezítették, sőt meg is akadályozták a jog rendszeres kodífikatórius szabályozását, felfogásom szerint a kormánynak nem szabad másból kiindulnia, mint abból a tételből, meg kell tenni a lehetőség szerint mindazt, amit az országnak és a nemzetnek érdeke kivan. (Ugy van!) És ha az ország, a nemzet érdekében bizonyos kérdésekben akár novelláris utón való sürgős szabályozással, akár az annyira lekicsinyelt, de amint t. barátom helyesen rámutatott külföldön is napról-napra és évről-évre előforduló, az életviszonyok változásai folytán nem mellőzhető alkalmi törvényhozás utján kell kielégíteni az igényeket, akkor itt nem szabad visszariadni a sürgős intézkedésektől és nem szabad ragaszkodni egy-egy talán túlságosan teoreticze megállapított elvhez, vagy elméleti tételhez, amely megfelelhet egyes tudósok könyvbeli fejtegetéseinek, de nem felel meg az élet igényeinek és nem felel meg az ország követelményeinek, a nemzet szükségleteinek. Azért, t. ház, ameddig én leszek felelős az ügyekért, az igazságügyi törvények előkészítéséért és a törvények végrehajtásának részleteiért, én, nem tagadom, mindig csak a most emiitett vezórszempont által kívánom magamat vezettetni (Elénk helyeslés.) és nagyon könnyen fogok minden egyéb szemrehányásra egy nyugodt taglejtéssel vagy esetleg derűs vállvonogatással válaszolni. Mert, t. ház, lehetséges, hogy ebben az országban, amelynek, sajnos, úgyis egyik végzete volt különösen az igazságszolgáltatás és a jogrend szempontjából, hogy, amint t. barátom is ráutalt, a nagy költővel szólva, ősi jelszó volt évszázadokig a Pató Pálok jelszava; lehetséges, hogy ez országban egy része az érdekköröknek, talán a szakköröknek is a dolee far niente imádott elvéből fog kiindulni és azoknak emel a nemzet Pantheonjában emlékoszlopot, kik kényelmes pamlagon a semmittevésnek hódolnak, de ez nem fogja sem a kormányt, sem ezt a pártot, amelyhez tartozni szerencsém van, legkevésbbé annak a ministeriumnak, melynek élén állok, azon kiváló tagjait, azokat a kiváló munkatársakat, kik valóságos odaadással reggeltől napestig megfeszített lelkiismeretességgel teljesitik kötelességüket (Éljenzés.) visszatartani attól, hogv hivatásukat ugyanazzal a buzgalommal töltsék be, — tekintet nélkül arra, hogy lesz-e azért elismerés vagy gáncs, — melylyel eddig betöltötték. T. ház! Ebből indulva ki, ha visszatekintek a 25 év előtt megállapított programmra, annak mielőbbi megvalósítását most is az ország és különösen a magyar igazságszolgáltatás érdekének tekintem és ezen szükséglet kielégítésében csak két korlátot látok. Az egyik az, hogy tekintettel kell lennünk mindnyájunknak és így természetesen a kormány tagjai közül azoknak is, kik az igazságügyi dolgokért felelősek, az országnak nehéz jiénzügyi helyzetére, melyet nem a mi hibánk, hanem egy világszerte dúlt, sajnálatos válság még sulyosabbá tett, tehát csak olyan igényekkel léphetünk elő, csak olyan követeléseket támaszthatunk t. barátommal a pénzügyminister úrral szemben, amelyek ezen keretben kielégíthetők. A másik határ pedig az, hogy kímélni kell a birói és ügyvédi kar erejét és tekintetbe kell venni nagy elfoglaltságukat. Kétségtelen, hogy munkával amúgy is túlterhelt igazságügyi hivatalnokaink, kik az ország bizonyos részeiben a hátralékok özönével és munkatorlódással küzdenek — amiről lesz még alkalmam szólni —, joggal megkívánhatják, hogy az igazságügyi kormányzat figyelemmel legyen elfoglaltságukra; arra, hogy egy időben ne lépjen életbe oly sok törvény, hogy ez munkaerejüket túlságosan venné igénybe, vagy napi munkával túlterhelt elfoglaltságukat még uj törvények tanulmányozásával is felette szaporítaná. E részben, miként leszek bátor a részleteknél rámutatni, a legnagyobb nyugalommal vállalom bárkivel szemben annak kimutatását, hogy erre a köteles gondosságra mindkét irányban, ugy a költségvetés összeállitásánál, mint a inunkaprogramm megállapításánál, törekedtünk. T. ház! Előtérben áll a jövő munkatervében a polgári törvénykönyvnek mielőbbi letárgyalása a képviselőház bizottságában ós annak tárgyalása a képviselőház plénuma előtt. Jelenthetem a t. háznak, hogy az a bizottság, melyet az igazságügyministerium legnagyobb erősségének, dr. Tőry Gusztáv államtitkár t. barátomnak (Hosszas éljenzés.) elnöklete alatt hosszabb idő előtt alakítottam, 11 hónap óta azt a nagy kritikai anyagot, melyet a polgári törvénykönyv javaslatáról kifejtettek és előadtak a szaklapokban, szaksajtóban, napilapokban, vagy pedig külön véleményben beterjesztettek, a legnagyobb lelkiismeretességgel és tüzetes gonddal áttanulmányozta, kivonatolta, feldolgozta; ez a bizottság a birói és az ügyvédi karnak, valamint több egyetemi tanár urnak szives közreműködésével ezt a kritikai anyagot naponként tárgyalja és feldolgozza s igy nagyon megkönnyíti a képviselőház külön bizottságának munkáját, amikor már ezen anyagból újonnan megszövegezett és lehetőleg kimerítő formába öntött uj részletes módosító indítványokat terjesztett elő. Remélem, hogy az a nagy szakértelem, kiváló buzgóság és szives érdeklődés, amelyet a képviselőház külön bizottsága tanusit e nagy törvényalkotás létesítése iránt, meg fogja engedni, hogy körülbelül az év vége felé a javaslat