Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-522

5%2. országos ütés l9lí márczius 17-én, kedden. 61 titják a nemzeti és faji hozzátartozást, és mégis épen románajku polgártársak tesznek nekünk szemrehányást erőszakosság miatt (Ugy van! a szélsobálóldálon.) Oroszországban 500.000 román él; most már emelkedett a számuk is. Ezek nem is régen, hódítás utján kerültek Oroszország területéhez ; tudjuk, hogy a krimi háború folyamán s

/ azt megelőzőleg csatoltattak Oroszországhoz. És ez az évtizedes hóditás hová terelte a románok ügyét, amely nálunk századokon keresztül ugy fejlődött, hogy zavartalanul élnek a románok és érintetlen ma is a nyelvük? Urechia, a kultur-liga elnöke, amikor egy német hiriapiró meginterjúvolta, hogy mit csinálnak a besszarábiai románokkal, azt, felelte: Ugyan kérem, hagyjon békét a besszarábiai románoknak, azok elidegenedtek tőlünk; a magyarországi románok, ezek hűek maradtak, ezek kérték a mi segítségünket, ezeket támogatjuk; de az orosz románság már elidegenedett tőlünk. Miháli Tivadar: Tévedés! Holló Lajos: Néhány évtized alatt tehát Oroszországban a románság elidegenedett, nem tudják velük azt a kontaktust megtartani, de ugy hiszem, nehéz is lenne (Zaj a baloldalon.) . . . Elnök: Kérem Fráter Lóránt képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Holló Lajos: ...mert ha ott megpróbálnák a kulturális kiküldetéseket, az akadémiai dijat nyert előadásokat és iparkodnának Romániával a faji egységet fentartani, azt hiszem, hogy akik Besszarábia határát átlépnék, nem térnének vissza Romániába, hanem Szibéria felé mutatnák meg nekik az utat. (Zaj balfelöl.) Akik teljesen eltipró, elgázoló politikát követnek a románokkal szemben, azok ellen nincs szavuk és panaszuk ... Miháli Tivadar: Csináljanak itt is egy Szibériát! (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Fráter Lóránt : Mikor Bánffy Dezső ministerelnök lett, félreverték a harangokat! (Zaj.) Elnök'. Fráter Lóránt képviselő urat ismételten kérem, ne szóljon közbe. Holló Lajos: Ott van Ausztriának a példája is. Mint méltóztatnak tudni, az is egy ujabb hóditás, ott sem százados bekebelezése áll fenn a román területeknek, hanem ujabb hóditás az, hogy Bukovinában román vidékeket Ausztriához csatoltak. Ausztria már liberálisab-_ ban kezeli a dolgot, mégis a csernoviczi görögkeleti román theolőgiának az előadási nyelve német, mig nálunk Balázsfalván a román nyelvet akadálytalanul használhatják. Egész Bukovinában nincs a románoknak egyetlen hitfelekezeti elemi iskolájuk, mert az osztrák kormány hitfelekezeti elemi iskolát meg nem engedne. Miháli Tivadar: Joguk van, de nem állítanak fel! Elnök: Miháli Tivadar képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. Holló Lajos: Bukovinában a görög keleti egyház javainak igazgatását nem maga az egyház, intézi, a metropolitának nincs semmi joga hozzá, hanem egy német jószágigazgatóság van felállítva, mely teljesen független a román egyháztól és metropolitától. Bukovinában a metropolitát, püspököket, szentszéki igazgatót és a többi egyházi functionariust a császár nevezi ki, ott tehát egyházi autonómiával sem rendelkeznek, így élnek Ausztriában a románok, és mégis nem Ausztria és nem Oroszország az, mely a román faj elnyomójaként a világ elé van állítva, hanem a magyar nemzet, mely nagy kedvezményekét nyújt nekik. (Ugy van! balról.) T. képviselőház! Nekünk tesznek szemrehányásokat és Dámján Vazul igen t. képviselő ur azt mondja, hogy a kultúrában ők bizony elmaradtak, de (olvassa) : »a románság nem saját hibájából maradt el a kultúrából, mert hiszen a román nép a történelem hosszú folyamatában, ama nehéz nyomás alatt, mely őt a kultúra kifejlesztésében megakadályozta, tanújelét adta annak, hogy a kultúrára törekszik és ez a hajlam kifolyása annak, hogy a román nép a világ legtelvilágosodottabb fajának, a latin fajnak sarjadéka«. A kultúrát tehát szerinte azért nem érhették el, mert a magyar elnyomás alatt voltak századokon keresztül, mely a román kultúra visszafejlődését előmozdította. Hogy a kultúra a román fajnál tényleg nem áll oly magas fokon, mint az egységes magyar nemzet más népfajainál, ennek az az oka, hogy a kultúra mindig ahhoz a foglalkozáshoz, ahhoz az etnográfiai berendezkedéshez kapcsolódik, amelyen az illető nép századokon át keresztül ment. Hogy ez nálunk nem a nemzetiségi kérdés szüleménye, ennek tanúbizonysága pl. a német kultúra, mely Magyarországon magasabban áll, mint a magyar kultúra, mert a németek magukkal fejlett, nagy kultúrát hoztak ide, városi életet éltek és ennek következtében az ő kultúrájuk is ezen foglalkozáshoz hozzáfüződik. Sőt tovább megyek, Juriga Nándor t. képviselő urnak, aki múltkor felszólalt, egészen igaza van abban, hogy a tót kultúra is sok tekintetben megelőzte ezen a földön a magyar kultúrát, és mi nem habozunk beismerni, hogy a földmivelés és házépítés mesterségét bizony tőlük sajátítottuk el, mert mi harczias, lovas nemzet voltunk s a földmivelő nép tulajdonságaival nem rendelkeztünk. Megtörtént, hogy magyar vidéken, az én Alföldemen, amelyen keresztülgázolt a történelem jnisztitása, visszaesett a kultúra, és bizony lehet ott kultúrában hátramaradottabb helyeket találni, mint az ország sok más vidékén. A kultúrának foka tehát ezzel van összefüggésben. A nemzetet igaztalanul megvádolni azért, mert a románok kultúrája nem egyenlő a magyarok, a németek vagy a tótok kultúrájával, nem igazságos dolog. Hiszen ha csak egy pillantást vetek a rómánság kultúrájának fejlődé-