Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.

Ülésnapok - 1910-522

SÓ 522. országos ülés 19lk márcziüs 17-én, kedden. hála Istennek, biztosítva van az iskolai oktatásnak ezen módja. Jól esnék látnom, ha más polgártársainknál is legalább az elméleti oktatás azoknak anyanyelvén folyhatnék. Ezért örömmel vettem tudomásul a t. ministerelnök urnak azon elhatározását, hogy ott, ahol felekezeti iskolában az egyházközségnek félrevezetésével megváltoztatták a tannyelvet, az előbbi állapot helyre lesz állítva és részemről csak arra kérem a t. vallás- és közoktatásügyi minister urat, hogy közegeinek e tekintetben a helyzet mentül alaposabb és szigorúbb vizsgálatát tegye kötelességükké. Kérem továbbá, hogy az ottani állami népiskolában a legnagyobb erélylyel hajtsa végre a már gróf Apponyi Albert mint kultuszminister által egyelőre, ugy látszik, eredménytelenül elrendelt és a t. ministerelnök ur által kilátásba helyezett azon intézkedést, hogy hetenként négy tanóra a német nyelv oktatására fordittassék. Ne méltóztassék ezt, t. ház , hívatlan prókátorkodásnak nézni. (Halljuk ! Halljuk !) Német nemzetiségi ember létemre nálam mindig és mindenütt beválik Schillernek az a mondása : »Es gibt das Herz, das Blut sich zu erkennen.« Es nem tagadom, hogy a vér, a sziv kötelékei vonzanak a délvidéki németséghez is.« T. ház ! Befejezem felszólalásomat. (Halljuk ! Halljuk!) Csekélységem részéről üdvözlöm a t. ministerelnök urnak a nemzetiségi kérdés megoldása irányában tett kísérletét. Bár egyelőre nem sikerült, talán még nem is sikerülhetett ez a kísérlet, mégis meg vagyok győződve arról, hogy máris vannak nagy és üdvös hatásai. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hosszú idő óta ez az első komoly és reálpolitikai belátással és érzékkel tett lépés (Elénk helyeslés a jobboldalon.) egy olyan czél felé, amelyről bizonyára senki sem mondja ebben a házban és ebben az országban, hogy ne volna még a legnagyobb fáradságra is érdemes. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez a lépés a nem magyar ajkú honpolgárok körében mindenütt bimbózásra bírja már a bizalom gyengéd virágát, ott is, ahol eddig gyanakvó félelemmel és bizalmatlansággal viseltettek a magyar állam iránt. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Fejlődni fog és,meg fog erősödni ez a bizalom, és közeledni fogunk a kitűzött magasztos czélhoz, ha a t. ministerelnök ur megmarad a megkezdett utján. Ebben a reményben elfogadom Jakabffy Elemér t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szepesházy Imre jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Előttem szóló t. képviselőtársam beszédére felszólalásom folyamán többször lesz alkalmam érdemileg válaszolni, de már előzetesen is megjegyzek annyit, hogy mindnyájunknak örömére szolgál, hogy ilyen hangon tárgyaltatnak nemzetiségi képviselőtársaink részéről a nemzetiségi kérdések. (Elénk helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Ez a hang az, amelyet ebben a házban minden nemzetiségi képviselő részéről szívesen meghallgatunk, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) hogy ahol konkrét panaszok és kívánságok merülnek fel, azokat az ő nemzeti érzelmeikkel talán tűzzel és szenvedélylyel — hiszen ebben a felszólalásban szenvedéky nem volt, de lelkesedés és tüz volt — (Élénk helyeslés jobb felöl.) azokat a mi tudomásunkra hozzák. Az ilyen felszólalást a legteljesebb jóakarattal és szeretettel viszonoz minden jó magyar ember és iparkodni fog közös elhatározással ezeket az objektív, helyesen és józanul hangoztatott sérelmeket kiküszöbölni és a közöttünk levő félreértéseket eloszlatni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Es talán az igen t. ministerelnök ur ezen akcziójának legnagyobb sikere az, hogy alkalmat nyújtott a ház minden oldalán pártszempont nélkül (Helyeslés a jobboldalon.) ezt a kérdést objektíve a ház elé hozni. (Helyeslés jobbfelől.) Azok a kiváló politikusaink és publiczistáink, akik románlakta vjdékeken élnek és a házban nagyérdekü felszólalásokkal és kívül nagy publiczisztikai működéssel erre a kérdésre terelték a figyelmet, a magyar közvéleményben, sajnos, eddig egy bizonyos közönyt találhattak. Ez, t. képviselőház, egy teljesen téves álláspont. Amenynyire nagy elismeréssel kell viseltetni azon képviselőtársaink iránt, akik ezt a kérdést (Halljuk ! Halljuk !) nagy szakértelemmel kezelték eddig, a magyar társadalom egészének sem szabad ebből a kérdésből magát kivonnia. Ma már az egész magyar társadalom együttérzésének és ha kell együttcselekvésének kell bekövetkezni. Itt az ideje annak, hogy a munkából az egész magyar társadalom a maga részét kivegye. (Igaz! Ügy van ! a baloldalon.) Előrebocsátom, hogy a t. nemzetiségi képviselők közül a román nemzetiségi képviselők különös sérelmet látnak abban, hogy mi a t. ministerelnök urnak tárgyalásaihoz bírálatot füzünk. Hiszen ebben a bírálatban, de még a nemzetiségi képviselő urak tetteinek bírálatában sem rejthetnék a román nép ellen való ellenséges érzelem. (Igaz ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Kún Béla : Csak a lázítók ellen ! Holló Lajos: Ha a ministerelnök urnak eljárását abból a czélból, amely egyaránt lebeg a képviselő urak és a mi szemeink előtt, hogy t. i. az egész országban békés együttélés teremtessék a lakosság között, mondom ha a ministerelnök ur eljárását erre a czélra nem tartjuk alkalmasnak, azt megmondhatjuk mi őszintén és tartózkodás nélkül, anélkül, hogy ebből a román nép ellen valami »ellenséges érzelmet* lehetne kimagyaráz ni. (Ugy van ! balfelől.) Ez az ellenséges érzelem távol áll — mindenki tudja — a pártok mindegyikétől, távol áll minden magyar embertől, mert a lehető legbékésebb, legtestvériesebb érzés az, amelyet táplál minden magyar ember, ugy a román nép iránt, mint egyáltalában minden nemzetiségi polgártársunk iránt. Azért, t. képviselőház, kérem a t.