Képviselőházi napló, 1910. XXIII. kötet • 1914. márczius 13–április 21.
Ülésnapok - 1910-521
márczius 13-án, pénteken. 42 521. országos ülés 19U Rakovszky István: T. képviselőház! Minden államban az a főtörekvós nyilvánul meg, hogy a katonaságot mentől távolabb tartsák a politikától s az állami dekadencziának biztos jele az, amikor a katonaság résztvesz a politikai életben. (Igaz! Uay van 1 a baloldalon.) Ez az illető állam közeli bukásának biztos jele. (FelMáltások balfélol: Ugy van! Mikor a tisztikar politizál! Halljuk! Halljuk!) Nálunk, t. ház, a kormány maga dobta a katonaságot a politikai viharok forgatagába és pedig mikor? Akkor, amikor a politikai szenvedélyek hullámai a legmagasabbra voltak felkorbácsolva; mikor az ellentétek a legélesebbek voltak ós különösen mikor bizonyos olyan dolgok jutottak napfényre, amelyek a közéleti tisztesség szempontjából súlyos kritika tárgyát képezték és azt a látszatot keltették, minthogyha azt a katonaságot arra használnák fel, hogy a kritikát, amely ezen visszaélések ellen felhangzott, nyomják el és fojtsák el. (Ugy van! t Ügy van! Taps a balés a szélsőbaloldalon. Elénk cllenmondások jobbfelöl.) Ha végignéznek a naplón, látni fogják, hogy a parlamenti őrség mindig olyankor lépett akczióba, a mikor nagy botrányok törtek ki és nagy visszaélések kerültek felszínre. (Igaz ! Ugy van! balfélol. Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Huszár Károly (sárvári) : Az ítéletet már elfelejtették? (Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk !) Rakovszky István: Azt kérdezem én, hogy ha már kellett egy ilyen intézmény, észszerű volt-e azt ilyen katonai jelleggel, mint a hadsereg integráns részét, ide beállítani a politikai harczok közepébe, amelyeknek hatásai alól felszabadulni ezek a katonák sehogysem tudtak? (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Hiszen láttuk itt, hogy egyik ellenzéki képviselőtársunk életveszélyben forgott. (Derültség a jobboldalon. Zajos felkiáltások balfelöl: Ezen lehet nevetni ?) Beck Lajos: Hát nem ment neki karddal ? (Zaj.) Huszár Károly (sárvári): Hiszen letartóztatták ! (Nagy zaj a baloldalon és jobb felel. Derültség a jobboldalon. Felkiáltások balfelöl: Ezen is lehet nevetni? Felkiáltások jobb felöl: Lehet! Lehet! Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István: Kellett ezt a katonai hatalmat itt az ellenzéki képviselőkkel, egy kisebbséggel szemben, védtelenek, fegyvertelenek ellenében, a legbrutálisabb módon akczióba léptetni ? (Felkiáltások balfélol: Ugy van! Es ezen lehet nevetni?) Bocsánatot kérek, ha már erre elszánták magukat, én ismertem a ministerelnök urnak egy sokkal helyesebb tervét, azokat a tizesszámu keztyüs embereket, (Derültség balfélol.) akiket erre a czélra praeparáltak. (Ugy van! balfélol.) így azt az egyet bizonynyal elérték volna, hogy a hadsereget nem kellett volna bevouniok a politikába. Hát ha már ilyeneket tesznek, akkor tartsanak legalább — nem akarok megint reminiszczencziákat felkelteni — olyan embereket, akikről báró Vay Gábor főrendiházi tag ur beszélt, (Helyeslés balfélol.) de katonákat ilyen czélokra felhasználni nem szabad és nem lehet! (Helyeslés a baloldalon.) De hiszen meg is volt ennek t. báz az eredménye. Eddig, hála Istennek, a katonák és a polgári elem között jó viszony állott fenn. Mióta azonban ez a szerencsétlen intézmény működni kezdett, mióta ez a szerencsétlen intézmény közéletünkben szerepel, azóta., habár ez az őrség a hadseregnek csak egy kis része, ez az intézmény lassan-lassan az egész nagy hadsereget bevonta a politikai küzdelmekbe. (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Sőt ma már nemcsak a politikai küzdelmek, hanem a társadalmi küzdelmek központjába is állította azt. (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsöbáloldálon.) Az összekocezanások napirenden vannak. (Ellentmondások jobb felől.) Egy hang (a jobboldalon) : Dehogy vannak! (Derültség a baloldalon.) Rakovszky István: Ugy látszik, az ur idegen az országban, ha azt mondja, hogy összekoezczanások nincsenek és hogy a folytonos kellemetlenségek / nincsenek napirenden. (Ugy van! bal felöl.) Én csak azt hihetem, hogy a képviselő ur nem tud magyarul olvasni, nem képes egy újságot a kezébe venni, ha nem olvasott nyilatkozatokról és ellennyilatkozatokról, amelyeknek aláírói és szereplői folytonosan katonatisztek. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) Haller István: Hazai miben utazik most? Rakovszky István: T. képviselőház! Egy egész tengeri kígyója a kellemetlen afféreknek keletkezett. Magyarországon, uraim, nem volt eddig eset, hogy egy katonatiszt, aki magát sértve érezte, bárkitől nyomban elégtételt nem kapott volna, oly módon, amint követelte. (Ellenmondás jobbfelöl.) Gr. Tisza István ministerelnök: Hogyne lett volna! Rakovszky István: Magyarországon nem volt, kérem, eset, hogy katonatisztek, ami egész szokatlan, becsületbeli ügyekben el kezdenek nyilatkozatokat nyilttérben leadni. Hiszen az, aki a katonai életet csak kicsit ismeri és ismeri azt az irtózatot az újságokban való minden nyilatkozattételtől, tudhatja, hogy itt nagy átalakulásnak, nagy visszatetszésnek, nagy elkeseredésnek kellett egyik részről és másik részről is lennie, hogy ilyen dolgok történhessenek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Mozgéis jobbfelöl.) De látjuk, hogy katonatisztek elégtételt nem kapnak olyan férfiaktól, akik, tudjuk, már nem egyszer elégtételt vettek és adtak. Látjuk azt, hogy a társad dómnak túlnyomó része ezen férfiak mellé állt. (Élénk ellenmondások jobbfelöl.)
